Még Télen...

Még télen... 1.

Esett a hó, egy ember sem volt a kihalt utcán, csak a lámpák gyér fénye világította meg a teret. Ahogy néztem ki az ablakon át, eltűnődtem azon, hogy miért szerettem Belé. Kevinbe. A suliban láttam először, új diák, tipikusan olyan, akiért mindenki odavan. Nem szerettem volna beállni a sorba, dehát nem lehet neki ellenállni. Amikor először belépett a terembe, egyből kiszúrtam, hogy nem az a tipikus srác, aki full Nike-ban van, aki a haját minden reggel beállítja, hogy rendezetlennek és természetesnek tűnjön. Nem. Szőkésbarna, kissé homlokába lógós a frizurája és tél lévén, pulcsiban jár suliba. Nem ő volt az, aki egyből menőzött a folyosón, hanem leült egy hátsó padba, és végignézett az osztályon. Éppen őt bámultam, amikor rajtam is végigsiklott a tekintete. És elmosolyodott, miközben a szemembe nézett.
                               
                             *

Arra eszméltem fel, hogy épp hív valaki. Szombat este, télen, amikor itthon van mindenki, szüleim, tesóm. Bár a barátaim nem, de ők most úgyis buliban vannak. Fogalmam sem volt, hogy ki hív, de fel kellett vennem, mert Tom Odell már az Another Love közepén tartott. Megnéztem a telefont, és egy ismeretlen szám hívott, de basszus, túl kíváncsi voltam és természetesen felvettem. Egy kissé mély, számomra nagyon ismerős és kedves hang szólt bele. Egyből tudtam hogy ki hívott. Kevin Brown.
- Szia! - szólt bele.
- Sz-szia! - köszöntem kissé meglepetten.
- Igazából nem nagy cucc, csak annyit akartam hogy tudod, van az a matek, vagy mittudomén és nem igazán értem a dolgot, mert asszem a füzeted nálam van. Ne kérdezd, nemtom hogy miért.
- Akkor azért nem találom! Pedig kéne, nem tudunk valamikor összefutni? - dobtam fel az ötletet, hátha azt mondja hogy ráér akár ma is.
- Hááát, igazából nekem jó lennr ma is...
- Figyelj Kevin - mondtam ki a nevét félve - nekem jó. Hol találkozzunk? A főtéren jó? Egy tíz perc és ott lennék.
- Ja, nekem jó lesz, akkor odaadom a füzetet.
- Jó, oké, akkor ott tali.
- Oks, szia!
- Szia! - köszöntem el boldogan.
A telefont magam mellé ejtve, ráestem az ágyra és ott vigyorogtam, aztán eszembe jutott hogy úgy nézek ki mint egy éppen felkelt hulla. Futottam a fürdőbe, egy gyors, de szép sminket tettem magamra, a hajamat úgy kb megcsináltam. Viszont a ruha. Hát igen, azért egy Frozen-es pizsamában mégsem mehetek sehova. Gyorsan kerestem valami tűrhető farmert, egy Champions pólót, egy szürke pulcsit, aztán végül felkaptam az első cipőt amit megláttam. Futva értem oda, éppen fél tízre. Kevin már ott állt, a sarki bolt falának támasztva a hátát és telefonozva zenét hallgatott. Kicsit elbambultam, de aztán inkább ráköszöntem zavaromban.
- Szia Kevin!
- Szia! - mosolyodott el.
Aztán lassan megindult felém egy táskával a hátán...

Sziasztok!
Remélem tetszik ez az új rész, igyekeztem hogy jó legyen, és sztem folytatni is fogom a közeljövőben az írását. :)))