Semmi nem állhat közénk

2.Fejezet

Kate

Ahogy be léptem a lakásba Karen látványa fogadott ahogy a fotelben aludt a lámpa fényben kezében egy könyvel. Biztos engem várt, néha olyan aggódó tud lenni mintha az anyám lenne, oda léptem hozzá kezéből vettem volna ki a könyvet amikor ébredezni kezdett.

-Haza értél? -Nyújtózkodva álmos tekintettel pislog rám -Minden rendben van? Jól vagy?

-Igen jól vagyok sajnálom hogy nem szóltam neked

-Semmi gond tudom hogy vigyázol magara és láttam hogy azzal a pasival léptél le, szóval ki faggattam a haverjait hogy hol lakik rendese.

-Hűha be indult a védelmező anyai ösztönöd? -Ezen mind ketten fel nevettünk ezt szeretem Karenben jobb mint egy nyomozó ő tényleg mindenkiről meg tud bármit öt perc alatt.

-Még szép édesem. Most viszont el megyek aludni jóéjt szivi

-Jóéjt édes

Én a fürdő felé veszem az irányt muszáj le zuhanyoznom, mikor a szobámba értem hallom ahogy a telefonom rezeg mégis ki lehet az ilyenkor de erre nem számítottam Tommy írt smst

Tommy

Haza értél épségben?

Én

Igen, minden rendben

Tommy

Jóéjszakát tündérem :)

Erre tényleg nem számítottam, hogy írni fog, komolyan azt hittem csak kedvességből kérte el a számomat, hiszen ő annyira más mint én annyival jobb, fogalmam sincs mit lát bennem vagy, hogy mi a szándéka ezt le kell majd tisztáznom vele. Nem tudom készen állok e egy komolyabb kapcsolatra hiszen csak most lett vége Daniellel és nem tudok hazudni magamnak még mindig hiányzik és sokat gondolok rá hiszen annyi mindent át éltünk már. Mikor ide költöztem ő volt a második ember aki szóba ált velem és segített mikor el tévedtem akkor találkoztunk először, látta rajtam mennyire kétségbe esett vagyok úgyhogy oda jött hozzám és meg mutatta hol találom az éttermet ahova épp állás interjúra igyekeztem. Az utat végig beszélgettük míg végül el hívott vacsorázni, egy kínai étterembe amit annyira imádtam hogy minden héten el mentünk oda szerdánként, az volt mindig a mi napunk egy reggeli sétával kezdtük a napot aztán jött mindig Shara kávézója ahol mindig egy fahéjas lattét ittam és csokis kekszet ettem ő pedig ugyan ezt, amikor itt végeztünk mindig valami más programot szerveztünk és a kínai kajával zártunk.

Még most is látom magam előtt a méregzöld tekintetét, ami a lelkemig hatolt és az aranyló szőke haját, amit annyira szerettem simogatni, de a családja miatt semmi nem ment könnyen a szülei sosem kedveltek és ezt ki is mutatták. Ennek az oka az volt hogy én szegényebb családból származom és a szüleim nem befolyásos emberek mint ők, akiknek egy egész étterem láncuk van, és emellett még rengeteg más vállalkozás. Ez nehéz volt így nekem Daniel végig támogatott és nem foglalkozott azzal amit a szülei mondtak neki de, én nem akartam hogy ezért legyen haragban a szüleivel, nem akartam tönkre tenni még egy családot ahogy a sajátomat is ezért el hagytam abban a tudatban hogy így jobb lesz neki.

***

Másnap reggel iszonyú fejfájással ébredtem muszáj kávét innom csak így élhetem túl a napot. Karent, reggel azt asztalnál találtam kezében egy bögre kávéval.

-Mond, hogy van még kávé a szervezetem meghal érte. -Karen fel nevetett és elém tett egy bögre kávét igen ez kell nekem most.