Sesskag/Sesshome: Az átok előtt
8.fejezet
Viszont mielőtt a két fiatal az életét összeköthette volna-e jeles napon.Hirtelen megjelent egy szellem aki keresztül húzta a terveiket. Naraku amint megjelent az esküvőn hatalmas felfordulás kerekedett s bár hiába volt jelen a családban az összes nagyhatalmú szellem semmit sem tehettek.
-Lám,lám milyen nagy ünnepség van itt és engem nem hívott meg senki?-kérdezte Naraku gúnyos mosollyal.
-Naraku ezt megbánod,-szólalt meg Sesshomaru majd neki rontott volna a szellemnek ha az apja nem áll elé.
-De apám!,-szólalt meg meglepetten Sesshomaru.
-Ezt bizd rám és te vigyázz a kedvesedre és a fiadra,-válaszolta Toga. Sesshomaru bár nem örömmel visszakozott és Kagomét is magához vonta fiával együtt. Toga viszont eközben neki támadt a betólakodó szellemnek. Abban a pillanatban mikor a csapása célt ért volna Naraku egy varázslattal elkábította így Toga ott helyben mély álomba merült majd Naraku megindult Sesshomaru felé.
-Gyere csak te nagylegény ha már hazasodni elégidős vagy hát akkor küzdj meg velem,-mondta gúnyosan Naraku.
-Kagome kérlek add nekem Takeshit,-kérte Sesshomaru kedvesét aki egy csókot lehelt a fia homlokára majd át adta Sesshomarunak. Azonban Sesshomaru sem tartotta magánál sokáig csak elbúcsuzott fiától és átnyújtotta Kagome apjának.
-Kérlek vigyázz az unokádra,-kérte Sesshomaru Takumat majd jelezte neki,hogy menjen minélelőbb el az esküvöről,hogy Naraku ne találhassa meg a fiát. Azonban ez az egész jelenet nem érdekelte Narakut ő inkább Sesshomaruval volt elfoglalva.
-Na mondd rám is van időd?-kérdezte gúnyosan.
Erre Sesshomaru neki ugrott és kardjával egy igen mély sebet ejtett Naraku karján.
-Ezt még megkeserülöd,-mondta Naraku majd egy pillanat múlva egy átok szövegét kezdte dúrúzsolni. Aminek következtében mind Sesshomaru mind Kagome össze rogyott.
-Soha többé nem emlézetek majd egymásra és a "nagy szerelmetekre"-kiáltotta Naraku maj egy kacaj kíséretében elhagyta az esküvő helyszínét. Miután eltűnt Toga magához tért és Azonnal fiához sietett.
-Mi történt?-kérdezte miközben Seija is odaért.
-El átkozták őket nem emlékeznek többé egymásra,-mondta Éva aki eközben a lánya mellett térdelt.
-Akkor most mit tegyünk?-kérdezte szinte már sírva Seija.
-Vigyük őket egy időre külön hátha egy idő után megtörik az átok és akkor újra találkozhatnak,-mondta Toga.
-Rendben így lesz,-mondta Éva majd karjába vette Kagomét és elhagyta a helyszínt. Toga is kezébe vette fiát és Seijaval karöltve haza vitte.
Éva viszont nem tudta hová vigye Kagomét mikor egyszer csak megjelent előtte Takuma karján Takeshivel.
-Gyere utánam kedvesem,-mondta majd egy kúthoz vezette Évat.
-Mit szeretnél mit tegyek?-kérdezte Éva a férjét.
-Vidd a lányunkat át az átjárón és élj vele addig amíg az átok meg nem törik,hogy ne legyen semmi baja,-mondta Takuma majd megcsókolta Évát.
-Isten veled kedvesem,-mondta Éva.
-Isten veled szívem,-mondta Takuma.
Éva szökkent egyet és karjában Kagoméval a kútba ugrott míg Takuma elment valahová,hogy biztonságba helyezhesse Takeshit.
-Zita1002-
