Sz i a sz t o k !🤍
- A könyv egy lányról fog szólni akit gyerekkorában sok trauma ért így sokkal inkább vonzódik az idősebb férfiakhoz, mint a vele egykorú fiúkhoz.
- Idővel talál egy vele egykorú fiút, de a románc nem tart sokáig ugyanis a lány az...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Reggel egy ölelő kéz között ébredtem. Sokkal frissebnek éreztem magam, mint mikor egyedül alszom. Szokás szerint hamarabb keltem mint a partnerem mivel én későn fekszem korán kelek típus vagyok, viszont egyáltalán nem szeretnék a karjai közül kimászni, annyira jó érzés egy olyan ember kezei közt lenni aki védelmet nyújt.
Még közelebb bújók hozzá, hogy érezzem férfias illatát, viszont ekkor csengetnek, így kénytelen vagyok kimászni mellőle, gyorsan fel kapok egy köntöst, és kimegyek az ajtóhoz majd kinyitom. Nagyon meglepődtem, nagyon nagyon mert az ajtóban a volt barátom állt egy csokor rózsával és csokival a kezébe. Baszki. A tanárom az ágyamba fekszik az exem meg itt áll az ajtóba.
-Szia Donna. -mosolyog - Bejöhetnék?
-Hello, ez most nem alkalmas ne haragudj.
-Miért? -kérdezi majd benéz a hátam mögé.
Mielőtt válaszolni tudnék, egy ismerős illat csap meg a hátam mögül, és két meleg kéz telepszik a derekamra, a nyakamon kis idő elteltével egy csókot érzek meg.
-Jó reggelt szerelmem. -mondja Axel majd újra megpuszilja a nyakamat. - Te ki vagy?
-Oh..látom zavarok. Majd beszélünk Donna. -a mosoly lehervad az arcáról, és elmegy.
Hamar gyorsan becsukom az ajtót, és kérdően nézek a tanáromra. Mi volt az a köszönés hogy szerelmem?
-Ez meg mi volt? -vonom kérdőre
-Tessék? -felhúzta a szemöldökét, és csak bámult engem.
-Miért köszöntél úgy hogy szerelmem? Miért fogtad meg a derekam? Miért csókolgattad a nyakam? Tudod jól hogy ő az exem! -fakadok ki magamból.
-Most mi a szar Donna? -nem érti miért csinálom, így megfogja a kezemet, magához húz és a fülembe súgja. - Tegnap még azért könyörögtél, hogy megdugjalak ma meg már az érintésem se esik jól?
-Idő kell nekem hogy feldolgozzam, a szakítást!
-Most fejezd ezt be, tegnap még könyörögtél. Emlékezz vissza, hogy sikítva mentél el kicsi lány. -vágja hozzám, és tényleg így történt én pedig itt veszekedek vele a semmiért.
-Húzz el. -utasítom majd az ajtó felé kezdem húzni.
-Itt ma egy valaki lesz meghúzva és az is te leszel, befejezted végre ezt a gyerekes viselkedést? Ne menekülj el a problémáid elől. -felvesz az ölébe és a terasz felé veszi az irányt, mikor kiérünk lerak és átnyújt egy cigarettát a kezembe.
-Axel tényleg komolyan mondtam hogy menj el. Gondolkozni szeretnék.
-Nem megyek sehova. Nélküled nem. A végén még kárt teszel magadban és azt soha sem bocsátanám meg magamnak. -mondja majd átkarol.
