Ismeretlen helyen ébredtem. És amikor idegeneket láttam meg az ágyam mellett ülni sikítottam egyet.
- Héé Jessica kérlek nyugodj meg! lépett az ablakból hozzám Albus bácsi.
- Hol vagyok? kérdeztem kapkodva a fejem.
- El hoztalak Mrs. Weasley-ékhez de a sok történés miatt el vesztetted az eszméletedett és most az egyik szobájukba vagy! ült le az ágyamra.
Megkönnyebűlten sóhajtottam egyet majd vissza feküdtem az ágyra.
- Jó helyed lesz itt higgy nekem és Szeptembertől jössz a gyerekeikkel az iskolába!
Nem tudtam erre mit mondani egyszerűen csak nem jött ki egy hang se a torkomon.
Állandóan Carla néni ijedt és szomorú arca lebegett a tekintettem előtt miközben azt mondja, hogy mindig szerettek és szeretni is fognak ezután.
De ez nem így van. Mivel ők már nem élnek.
El vesztettem azokat akik fel neveltek amikor a vérszerinti szüleim el dobtak maguktól.
Hiába veszekedtünk sokszor akkor is sokat jelentettek nekem.
Emlékszem, hogy amíg nem láttam Robert bácsi segített nekem, hogy hogy tudok egyszerűen tájékozódni anélkül, hogy orra esnék. És Carla néni akivel órákon keresztül el tudtunk lenni a konyhába vagy épp a könyvtárba.
Ezeket a boldog pillanatokat most el vették tőlem véglegesen és már soha nem kaphatom vissza.
Nekem nem szabad szeretnem mert mindig azok járnak pórul akikhez valamiféle érzelem köt.
Az emlékek hatására éreztem, hogy a könnyek kezdenek az arcomon végig száguldani.
Gyors le töröltem őket majd a szobába kezdtem körbe nézelődni.
- Jessica kedvesem gyere le egyél pár falatot! mosolygott rám halványan Mrs. Weasley.
- Köszönöm de nem vagyok éhes! mondtam halkan.
- Jessica! szólt rám fenyegetően Albus bácsi amitől össze ugrott a gyomrom. Igen ha ő már egy kicsit erélyesebben szólít meg akkor ott cselekedni kell így lassan fel álltam az ágyból.
- Rendben van! sóhajtottam majd vártam, hogy mutassák nekem az utat.
A házaspár ment legelől utána én és mögöttem az idős varázsló.
Leérve az étkezőbe hirtelen nagyon sok ember fogadott minket akik most kérdőn bámultak engem.
Kezdtem kicsit kínosan érezni magam mert nem tudom, hogy a hajam miatt néznek ennyire vagy más miatt de zavart nagyon.
- Köszönöm szépen még egyszer, hogy be fogadtátok és remélem Jessica normálisan fog viselkedni! nézett rám mire lehajtott fejjel bolíntottam.
- Rendben akkor én is most megyek majd az iskolában találkozunk mindent jót gyerekek Molly Arthur ki kísérnétek? Váltanék veletek néhány szót!
- Persze menjünk akkor édesem addig foglalj helyet és álljatok neki enni! simogatta meg a hátam.
Csendben le ültem az egyik székre majd magam elé bámultam amikor is egy hang zengett fel a csendes konyhába.
- Olyan furcsa de szép a hajad!
Fel néztem és egy vörös hajú szeplős lánnyal találtam szembe magam.
- Ohh öö köszönöm a tiéd is nagyon szép! mosolyogtam halványan.
- És mondcsak, hogy-hogy ide hozzott téged az Igazgató? kérdezte az iker párból az egyik akin most egy zöld kockás ing volt.
YOU ARE READING
Light and Darkness
Fanfiction- Sárvérű a házunkba, ilyen se fordult még élő velünk! mondta megvetően a tejfölszőke hajú fiú közben engem mustrált a szemeivel. - Majd talán legközelebb sikerül ki találnod! forgattam a szemem majd az Igazgatóra vezettem a tekintettem. ❗️❗️ Figy...
