Veszélyes Vizeken- Mha ff. /SZÜNETEL/

6. rész

Ekkor megláttam a 'meglepetést', amitől nem is kicsit lesokkoltam.

^^^^^^^^^^

Yuna szemszöge:

Este sokat gondolkodtam azon, hogy jó ötlet volt-e elmondani a titkomat újdonsült barátnőmnek. Hiszen kalóz. Bármikor ellenem fordulhat. Akkor megint csalódok.

Na nem baj, legalább egy fél napig nem akart megölni senki.
Sok ehhez hasonló gondolattal aludtam el. Nyugtalan éjszakám volt, sokat forgolódtam.

Reggel úgy éreztem mégse kéne elmenni a találka helyre, de mivel már megbeszéltem Togával, ezért nem lenne szép felültetni. Miután reggeliztem, átváltoztam emberi alakomba és elmentem a sziget annak oldalára ahol a sorsdöntő találkozás lesz.

Mikor elértem úticélom megnyugodva vettem tudomásul, hogy én vagyok itt előbb és, ha úgy adódik el tudok menekülni a fák közé is.

Vártam még 10-15 percet és úgy voltam vele, hogy odébbállok, de ekkor zajt hallottam a hátam mögött. Megfordultam és megláttam Togát, aki egy fehér hajú lánnyal az oldalán, erősen integetve sietett felém. Felálltam, és elkezdtem én is feléjük sétálni. Félúton életük egymást, mikoris a szőke a nyakamba ugrott.

- Yuna-chaaaan, - húzta el az 'a' betűt - úgy örülök, hogy eljöttél! - nézett íriszeimbe. - Azt hittem nem bízol bennem és felültetsz, de örülök, hogy nem így lett.

- Őszintén szólva, hezitáltam, de mivel nem tűnsz vérszomjas (phfuu mekkora irónia) kalóznak, ezért  eljöttem. - mondtam kedvesen. - Ki a barátnőd? - utaltam a lányra aki még mindig megszeppenve állt mellettünk.

- Ohh, tényleg. Bemutatom Julcsit - húzta maga mellé az említettet, aki erre a mozdulatra kizökkent a gondolataiból. - Ő sem az a tipikus kalóz, ne aggódj. Úgy fogadtuk be: a kapitány hozta. És az a legjobb, hogy még nem is tudjátok mennyi mindenben hasonlítotok. - mondta az utolsó mondatot titokzatosan. Nem tudtam mire gondoljak.

- Öhmm, oké. - bizonytalankodtam.

Leültünk a partra és beszélgettünk. Az elején kínos volt, de utána Julcsi is feloldódott. Mesélt magáról, de a gyerekkoráról semmit sem említett. Kicsit fura volt, de ha nem, hát nem. Ezek után jött a fekete leves.

- Yuna-chan, mondd el neki is. - mondta a szőke, mire lesújtó  pillantásokat kapott tőlem ajándékba. - Bízz bennem. - jelentette ki határozottan.

- Mit mondjon, ki? - értetlenkedett a fehér hajú.

- Öhmm... Julcsi-chan, - kezdtem bizonytalanul. - Mondanom kell valamit, de kérlek hallgass végig.

- Rendben. - nézett rám. - Bennem bízhatsz. Nekem is vannak titkaim. - mondta halkan.

- Izé...... sellő vagyok. - mondtam ki halkan, de ezek szerint meghallotta, mert kikerekedtek szemei. Szólásra nyitotta volna száját, de hamar folytattam mondandómat. - Pontosabban alakváltó. Tudom, hogy ez így sok és, hogy valószínű futsz vissza a társaihoz szól-

- Yuna-chan. Nem kell magyarázkodnod. Megértem. - magyarázta. - Én is az vagyok. - mondta halkan, és nagyon kellett figyelnem ahhoz hogy meghalljam. Mikor értelmeztem utolsó mondatát, lefagytam.

- Az nem lehet. - motyogtam hitetlenül, mégis boldogan, tudva:  nem én vagyok az utolsó.

A fehér hajú lány nyakába ugrottam, mire mindketten elterültünk a homokon, de őszintén, most ez volt a legkevesebb.

- Juuuj de boldog vagyoook! - örömködtem. - Úszol velem egyet? - néztem rá reménykedve.

- Persze, hogy! Ez nem is kérdés. - válaszolt gyorsan.

Mikor már derék magasságig ért a víz mindketten átváltoztunk, de lefagytam a látványtól. Eddig nem ismertem meg, mert rengeteget változott külsőleg, de így az uszonyával és sellős kinézetével rögtön elöntöttek az emlékek.

- Juju? - szólítottam becenevén, amit még kicsiként adtam neki. Nem tudtam kimondani a hosszú nevét, ezért az első szótagot használtam. Pár hónappal idősebb, de mindig hárman együtt játszottunk.

- Végre felismertél. - mondta mosolyogva, miközben szoros ölelésbe vont. - Nehéz volt megállni, nehogy elszóljam magam.

- Te, gonosz vagy. - játszottam a sértődöttet, mire halványan mosolyogva megforgatta a szemét.

Ezek után beszélgettünk, elmeséltem neki nagyvonalakban ezt a jó pár évemet. Jól szórakoztunk, még Toga is bejött velünk lubickolni.

Még nem tudtuk milyen napok vártak ránk.