Érezni akarom a súlytalanságot. Zuhanni akarok csak hogy érezzem a szabadság érzését, tudva hogy nem lesz holnap. Tudva hogy nem kell többet aggódnom, hogy nem fogom soha többé mások vállát nyomni, hogy nem fogok fuldokolni az elfolytott, kimondhatatlan gondolatoktól.
Persze soha nem tenném meg.
Miért is akarnék szabad lenni, mikor egy szabad országban élek, ahol szabad akarattal létezem. Miért akarnék ily módon szabad lenni mikor a lábaimat még véletlenül sem béklyózza meg a jövő sorsa, a kegyetlen háborúk sorozata és a mélységes kiábrándulás. Nem a világból ábrándulnék ki. Az már megtörtént. Kiábrándulnék a reményből, az egyetlen dologból, ami a kulcsot tartalmazza a bilincsekhez.
YOU ARE READING
minden amit soha nem mondtam ki
Poetrynovellák, versek, nagyrészt sötétek és feketék. A többségnek talán nem is fognak semmit jelenteni. De ez vagyok én az állarc mögött. Jó olvasást :)
