Lángot adtál a napnak,
Illatot a virágnak,
Levegőt a földnek,
Csillagoknak, égnek.
Vizet adtál kiszáradt folyónak,
Meleg levegőt a téli napokra,
Esőt a nyári forróságban,
Szeretetet a szomorúságba.
De a láng elaludt, kiégett a nap,
A virágnak sincsen már többé illata,
Nem kapok levegőt fojt a bűntudat,
Hiába próbálok mást okolni miattad.
Mert elmentél és én nem hagytál magad mögött semmit,
Csak a sötétséget, a hideget, a hiánygölösleget,
-engem
YOU ARE READING
minden amit soha nem mondtam ki
Poetrynovellák, versek, nagyrészt sötétek és feketék. A többségnek talán nem is fognak semmit jelenteni. De ez vagyok én az állarc mögött. Jó olvasást :)
