Káosz a 9.C-ben!(General Fiction)

Barát

A mai nap furcsán örömteli volt Viola és Balázs számára amit én és Simon is észre vettünk,mikor a reggelinél már egy asztalnál ültünk,igazából és is örülök az új barátoknak,viszont Viola boldogságának még jobban.Viszont kiderült az este még beszélgettek is Instagrammon,konkrétan annyira forrt köztük a levegő,hogy  már nem kellett a bunda kabát a reggel,najó csak kisütött a nap=D. Ének volt az első óra, szeretek énekelni de nem magyar ősrégről össze szedett dolgokat amit már mindenki tud és unalmasnak tartja ezért is nem vagyunk egy hullám hosszon az ének tanárral.

Ezt az órát végig kellett szenvednem de sebaj,utána jött csak a rémálom azaz a Matek óra.A tanár szokásosan a táblánál feleltetett majdnem mindenkit és abba én szokásosan is bele tartoztam,még hozzá olyanból amiről halál fogalmam nem volt,hogy miképp lehet megoldani.Így legnagyobb szerencsémre a tanár jó kedve miatt csak kettessel gazdagodtam de az alap átlagomat  rontotta,így biza valakitől kérnem kellett segítséget.Hát Violától,hogy őszínte legyek nem tudok,úgyanis egyszínten vagyunk,viszont talán a Simontól tudnék kérni,viszont nem tudom,hogyan is kérdezhetném meg,hogy ne nézzen le egyből a gonosz nárcisztikus arcával(nyilván nem nárcisztikus csak egyszerűen szeret felvágni a tehetségeivel).Így szünetben első dolgom volt hátra mennni a már telefonjába bújt stréberhez.

-Figyu a matek 2es és a leégésem miatt tudnál segíteni mint egy normális barát?-kérdeztem tőle reménykedve pozitív válaszra,viszont ehelyett a fiú fel sem nézett a telefonjából.-Veszek neked egy kolát.- Ennek a szó hallatára már felnézett és mosollyal az arcán mondta.- Rendben akkor menjünk.-majd felállt és telefonját elrakta a zsebébe. 

-Tehát hol is vagy lemaradva?-kérdezte a koláját szürcsölgetve a fekete hajú.

-Hát ott ahol az órán is szenvedtem-. -Szerinted téged figyeltelek alatta-? -Hát legalább az órára oda figyelhettél volna-. -Minek ha született tehetség vagyok?- Nemár már most kezdi.

-Tehát akkor hol is?- kérdezi majd csengő szóra lettünk figyelmesek,ami azt jelentette ezt nem folytathatjuk tovább tehát vissza ballagtunk az osztály terembe megbeszélve,hogy az ilyesfajta rövid találgatások elkerülése érdekében órák után beszéljük ezt át.

az órák után egyből Simon felé vettem az irányt és mentünk is ki a suli bejárata előttre,ahol volt egy szép fa ami még nyugis is volt mivel kevés hangzavar vette körül aminek mindketten örültünk.

-Akkor hol maradtál le?- kérdezi,-Nem tudom,szerintem még a szorzó táblánál-mosolyogtam el viszont Simonnak csak a sima arca volt fent,mivel valszeg menne már el. -Tehát valahol itt.- mutattam arra az egyenletre amit még az előttem lévőnek adott a tanár.

Egyszer csak egy magas alakot láttok magam mellett. -Szia,nem megy valami?-hallom meg annak a 11.es hangját akit kezdtem már végre elfelejteni. Egy rövid ideig csak bámult rám és rá Simon,viszont utána megint megszólalt a 11.es. - Mi ez matek?Abban mindig is jó voltam na add a füzeted- erre odaadtam  neki és leült a lehető legközelebb mellém sőt a térdem és a combja össze is ért. -Figyu  ezt össze kell szorozni,majd ebből kivonni a 46ot majd ezt benfoglalásban osztod és kész,mi ebben a nehéz?-kérdi,mire én csak nézek a füzetre mivel azon kívűl,hogy rettentően kedves méghozzá nagyon simulós is amit mondjuk nem mindig szeretek de most mondjuk tényleg jól jön. -Viszont most megyek mert úgy érzem kissé zavarok,mutat rá a már teljesen telefonjába bújt Simonra,gondolom utalás kép,hogy amúgy én vele beszélgettem az előbb,viszont a zavartól még azt is eljelejtettem,hogy ő itt van,mondjuk amúgy is kissé magának való viszont most,hogy újra kettesben vagyunk felkéne dobni egy új témát ha már az előző el úszott,viszont semmi nem jutott eszembe,de Simon hirtelen megszólalt telefonjából fel sem nézve.

-Mostmár érted az anyagot?-kérdi -Hát nem annyira de mostmár nem is nagyon szeretnék másra gondolni csak arra,hogy mi is történt az előbb. -Arra gondolsz,hogy idejött az az idióta és rádmászott-? -Talán,viszont a lényeg az az,hogy nem az első,hogy segít és iszonyúan kedves is velem,szerinted ez egy jó jel-? -Mégis micsodára-? -Arra,hogy kedvel-e-. -Ahj csak úgy mondom és eltöröm a kis álmodozó gondolataidat,hogy a srácnak valszeg kissebbségi komplexusa van,ami annyit rejt magába,hogy rohadtul nem azért csinálja mert kedvelne,hanem azért mert magát akarja ezzel kedvesebbnek tüntetni.De tőlem nyugodtan kergethetsz hiú álmokat,én szóltam mint egy normális barát.- fejezte be idézetesen mutatva a" normális barát" szót.Ezekre a mondatokra sosem lehet felkészűlni viszont ezek az igazak ha nem vállalom be magamnak ha de,viszont vannak olyan gondolataim amik mindig reménykednek az esetleges tényben,hogy Simon csak szokásosan elő itéletes.

Viszont hirtelen nem csak erre tudtam gondolni mivel eszembe jutott a legjobb barátom és az,hogy egyre jobban távolodunk,de nem akkora baj,mivel teljesen megértem a mostani helyzetett a Balázzsal,viszont közben kissé hiányzik az ilyen esetekben,ezeket a gondokat csak lány tudja ilyenkor megérteni.Persze az is jó ha átbeszélem egy sráccal,hogy mi is történik,csak nem Simonnak a nyers szavaik kellettek most ide.