Az előző részből:
Austin talán nem is az akinek mutatja magát. Mi van, ha pszichopata? Ha agresszív? Merthát a meghittség előtti percekben mégiscsak végig rángatta egy zsúfolt házon.
Nem, nincs ez így jól.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Amikor épp még mélyebbre merült volna a gondolataiban Alice lépett be a szobába.
—Na mi van te gerlice?
—Vakard le a képedről azt az idegesítő vigyort. —Felállt az ágyról és gyorsan felöltözött. —Épp azon gondolkodtam, mekkora ökör vagyok.
—Na ne kezd megint. —Figyelmezteti Alice. —Mi történt? —Freya elmesélt neki mindent töviről hegyire, a lány pedig tátott szájjal hallgatta. —Ti majdnem lefeküdtetek. —Vonta le a következtetést maga elé meredve.
—Távol kell tartanom magam tőle. —Jelenti ki egyszerűen.
—Meg vagy te huzatva? Ezek után?
—Ha most nem parancsolok megálljt akkor már késő lesz. Nem fogok még egyszer szenvedni. Vagy inkább még több dolog miatt. Mondtam már Alice, a szerelem hülyeség.
—Te tényleg nem akarsz boldog lenni? —Alice szemeibe tisztán látszott a szomorúság. Hiszen ha valaki, akkor Freya biztosan megérdemelné már.
—Dehogynem, csak nem akarok mástól függeni. Boldog akarok lenni, a saját lakásomban veled kávézgatva miután végre megszereztem a diplomám és embereket menthetek meg. Önerőből felépülni.
—De pont, hogy nem felépülni próbálsz. Vissza tartod magad. Amíg nem érzed, hogy értelme lenne küzdeni mindenben és mindenkiben a rosszat fogod keresni.
—Keresve sem találom az okot amiért küzdhetnék. Ez a szomorú igazság. —Ejti maga mellé a kezeit. —Most pedig haza megyek. Holnap biosz doga és tanulnom kell. —Elsétált a csalódott Alice mellett és kilépett az ajtón. Devon és Polly nem voltak a láthatáron ígyhát köszönés nélkül indult vissza. Leintett egy taxit, elmondta az úti célt és próbált nem gondolkodni.
Ismeretlen szám
Tegnap gyorsan eltüntél. Minden rendben?
Össze ráncolt szemöldökkel olvasta el a rövidke kis sort. Austin nem lehet, mivel neki már beírta a nevét, így fogalma sem volt az üzenet küldőjéről.
Ki a frász vagy?
Ismeretlen szám
Caleb. Koktélt kevertem neked.
Honnan tudod a számom?
Col
A madarak csiripelték. ;)
Akkor jobb lesz lelőni mindet ;)
Vissza mélyesztette a telefont a táskájába nem törődve a további rezgésekkel. Egy ilyen éjszaka után semmi kedve nem volt egyetlen fiúhoz sem. Na és ebbe Austin is jócskán bele tartozik. Ő maga sem értette miért gondol a fiúra ismételten ellenség képp. Hiszen ami azt illeti nem érdemelte ki. Leszámítva azt a pillanatnyi erőszakosságot.
A telefonja ezúttal hosszabb rezgést produkált, miszerinti valaki hívja. Nagyot sóhajtva halászta ki a telefont ismét. A kijelzőn Austin neve ékelkedett.
YOU ARE READING
Fagyos Szív
Romance"Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran olyan sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre azt, amelyik megnyilik előttünk." 𝙵𝚛𝚎𝚢𝚊 𝚃𝚑𝚘𝚖𝚜𝚘𝚗 élete cseppet sem könnyű. Elveszítette az édesap...
