Bevezető

234 14 2
                                    

Freya Thomson a lány, aki úgy érzi az élet összeesküdött ellen. Évek óta tartó nyomorúsága nem csak rá, de a környezetére is kihatással van. A sok fájdalom egy védelmi ösztönt engedett el benne. Nem fogadj be a kedvességet, úgy gondolja minden mögött áll egy hátsó szándék. A mosolyát ritkán látni pedig oly gyönyörű ám ő mégis elrejti.

—Már megint vedelsz. —Lesújtóan pillant édesanyjára, aki ismét a whiskys üveg fenekén keresi a vigaszt. -Apa biztosan örömmel nézi ezt odafentről.

—Apád nem lenne odafent, ha te nem vagy egy naiv, hisztis picsa. —Az anyja tudta, hogy ez igen mély nyomott hagyott a lány életében, elvégre is nem véletlenül jár már 2 éve pszichológushoz. Ő is magát okolja.

—Én is majdnem meghaltam anyám, rémlik? —Fojtott hangon beszélt, az emlékek még mindig fájdalmat okoztak neki, de már nem sírt többé. Azzal nem old meg semmit.

—Kár, hogy csak majdnem. —Bár tudta, a nő csak azért mondta ezt mert részeg mégis mély sebet ejtett az egyébként is vérző szívén.

—Igazad van. —Érzelemmentesen bólintott és kisétált a házból. Freya imádja a téli időjárást, fagyos épp, mint a kedve már 2 éve. Ezzel tud a leginkább azonosulni. Miközben az iskola felé megy egyre nagyobb undort érez. Frászt kap a nyávogó lányoktól vagy a hormontúltengéses fiúktól.

—Nahát Freya, mindig nagy öröm látni a fancsali képed. —Köszönti talán az egyetlen ember, akit nem tudott ellökni magától. Valószínűleg ezt nevezik igaz barátágnak bár a lánynak még mindig kétségei vannak.

—Minő szerencsétlenség egy újabb pokoli napon a túlmázolt arcod látni Alice.

—Hallottad, hogy új srác jön a suliba? —Alice a pletykák királynője, hamarabb meg tud valamint mint bárki más, néha a szóban forgó illetőtől is hamarabb.

—Ne fárassz.

—Elvileg kicsapták az előző iskolájából mert balhés. —Tudta, hogy úgysem állja meg, hogy elmondja, de ezt most kivételesen Freya sem bánta. Végre lesz valami érdekes is ebben a förtelmes iskolában.

—No lám. —Esze ágában sem volt nyilvánosan nagyobb feneket keríteni a dolognak.

—Te és az érdektelenséged.

A suli további részében semmi említésre alkalmas dolog nem történt.

Szerda van, ami csupán egyetlen dolgot jelent. Meglátogatom Dr. Withmore rendelőjét. Nem látom értelmét az üléseknek mégis elmegyek. Kitárom a lelkem egy idegennek. Jobban mondva ki kellene tárnom, csakhogy utálok az érzéseimről beszélni. Nem véletlenül járok még mindig hozzá, nem megy a megnyílás és nem is tervezek előrelépést.

—Szia Freya, örülök, hogy újfent látlak.

—Csupán részéről az öröm doktornő. —A nő kedvesebb hozzá, mint a saját anyja, de ő mégsem képes ezt viszonozni.

—Mesélj drágám.

—Anyám megint vedel, jön valami srác a sulinkba. —Szokásosan csak egy mondatos beszámolót szeretett volna tartani.

—Kérlek ássunk mélyebbre. —Freya kitartónak tartja a nőt, élvezi, hogy nem adja fel, de tudja, hogy csak a praktizálása miatt, hiszen ez a dolga. Ahogyan azt is tudja, hogy azért hallgatja meg őt mert ez a dolga nem azért, mert meg szeretné.

—Köszönöm, én már ástam a héten. —A szarkasztikus megjegyzéseihez már hozzá szokott, rég nem veszi őket a szívére.

—Mit ástál?

—Döglött állatokat.

—Freya..

—Mű virágokat ültettem édesapám sírjára. —Megforgatta a szemeit miközben kimondta.

—Hogy érzed magad ezzel kapcsolatban?

—Soha jobban. —Esze ágában sem volt elmondani, hogy azóta is haldoklik a szíve. Nem akarta elmondani, hogy minden egyes nap egy kicsit jobban meghal legbelül. Ahogyan azt sem szerette volna felszínre hozni, hogy a mai napig emészti a bűntudat.

—Freya miért csinálod ezt? —A doktornő már kezdett belefáradni a lány makacsságába, szeretett volna segíteni rajta, de hogyan is lehetne, ha ő egyszerűen nem akarja? Freya bizalmába lehetetlenségnek tűnt beférkőzni. Sosem tudta miért ilyen, pedig erre van képezve. Freya egy több lakattal lezárt könyv.

—Mi hasznom származna a megnyílásból? Felfedném a gyengeségem, amit az emberek előszeretettel használnának ki. A társadalom folyton azt lesi az ember hol bukik majd el, keresik mivel árthatnak a másiknak.

—Nem mindenki ilyen, bizalmatlan vagy.

—Mert senki nem érdemel bizalmat. —Ezzel fogta magát és kisétált pedig még több mint fél óra hátra volt az ülésből. Bármennyire is szomorú ő valóban így gondolja. Miként is adhatna bizalmat az emberek kezébe, ha mindenfelé azt látja, hogy úgy szúrják hátba egymást mintha fizetnének az árulásért? A világ megérett a pusztulásra. Sosem tudni kiben lehet bízni, így hát inkább senkiben sem teszi. Így a legjobb, ő csak védekezik nem de? Védi a Fagyos Szívét hisz a jégcsap könnyen törik.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok. Ez volt a bevezető Freya Thomson zavaros életébe. Maradjatok vele, ha érdekel a Fagyos Szív történetének további alakulása. További extra tartalmakért addig is látogass el az instagram oldalra. Beszélgetünk a szereplőkről, kérdezhettek ha valami nem tiszta. Mindenképp segítek megérteni.
Instagram: emieriter18
TikTok: emi.writer

Fagyos Szívजहाँ कहानियाँ रहती हैं। अभी खोजें