- Miről beszélgetünk?- kérdezte Neteyam ahogy leült Lo'ak és közém, bal kezével vállamat átkarolva. Gondolom mostanra végezhettek a pakolással.
- Mindenről is volt szó bratyesz.- mondta Lo'ak, miközben szemeit hunyorítva nézett újonnan érkezett testvérére.- Kár hogy lemaradtál róla. Pont téged beszéltünk ki.
Neteyam csak rám nézett, szemöldökének helyét fel húzva, mire én vállamat megrántva mosolyogtam rá.
- Pontosan így történt. Nagyon is sajnálom hogy nem hallhattad a pletykákat magadról.- mondtam ahogy kezemet a hátára tettem, majd mindannyian felnevettünk.
Kezemet hátáról lecsúsztatva tettem azt vissza ölembe, és folytattuk a beszélgetést, most már az idősebb fiú társaságával.
A nap hamarabb eltelt mint én azt hittem volna és újra maruimban találtam magam, ahogy a függő ágyamon fekszem. Álom persze nem jött szemeimre, hisz tudtam holnap már nem leszek itt. Igaz nem ismerem ezt a helyet úgy mint a többiek, de mégis fura hogy el kell hagynom.
Az egész éjszaka semmit nem aludtam, és mikor Lo'ak és Neteyam belépett az otthonomba, tudtam ideje felkészülnöm az indulásra. A két fiú társaságában léptem ki a maruiból, kezemben a kisebb csomagommal melyben ruháim voltak, míg Lo'ak az íjjamat hozta. Mondtam el bírom, erős akaratának köszönhetően nem engedett.
Ahogy az ikránok felé tartottunk láttam ahogy Tsleyn segít a Sully család többi tagjának. Amint odaértünk a fiú ugyanúgy mentek pakolni még én álltam ott mint egy cölöp. A segítőkész fiú, szemeit le nem véve pakolt tovább, majd miután Kiri cuccaival végzett előttem is termett.
- Nicsak ki van itt már megint.- mondta miközben kezeit karba tette és fölém magasodott.- Hova készülsz drágaság?
- Minél messzebb tőled.- válaszoltam, ahogy végignéztem azt, hogy szemeit végigvezeti rajtam mintha valami őrültséget tettem volna.
- Vicces kedvedben vagy látom. Kár hogy nem hiszek neked.
"Ez most kajak ilyen hülye? Rajtam van egy utazó poncsó meg a kezem-"
- Rey.- hallottam nevem Tsleyn mögül, és ezzel meg is jelent Neteyam, a másik fiú mellé állva.- Gyere keresünk helyet a cuccodnak.
Majd mire reagálhattam is volna arra amit mondott, cuccaimat kikapta kezemből és azt megfogva vezetett maga után. Visszatekintve Tsleynre, láttam ahogy szemei tágra nyílnak miközben minket nézett. Nyelvemet kissé kinyújtottam rá majd tekintetemet visszavezettem magam elé. Neteyam ikránja mellett megállva, néztem az ídősebbik Sully fiút, ahogy hátasára felerősíti csomagom.
- Ígyni. Az íjadat Lo'ak viszi, és velem fogsz repülni. Persze, ha nem gond. Akár meg is-
- Jó lesz így.- vágtam szavába, ahogy rámosolyogtam, ő pedig vissza mosolygott, mire a szívem majd elolvadt.
Perceken belül már az ikránokon ültünk és repültünk a Lelkek Fájához. Mikor odaértünk mindenki ott volt és el is kezdődött a szertartás. Az új Olo'eyktan Tarsem lesz, míg Jake, családja és én nagy valószínűséggel a lehető legmesszebb megyünk. A tömeg legelején állva vártuk a végét,és láttam, mikor Tarsem megvágja Jaket, Mo'at elnézett oldalra.
A hátasok felé tartva, Neytirinek csak úgy ömlöttek a könnyei, és a légkörben leült csend is kellemetlenné vált nekem. Neteyam mögé felülve, kezeimet dereka köré fontam újra, és már a levegőben is voltunk. Fejemet nyak hajlatába hajtva néztem az alattunk elterülő erdőt, mely csak emlékeimben pár napig volt otthonom. Igaz nem ismerem úgy mint a tenyerem, mégis hiányozni fog, főleg ahogy a fiúkkal és Kirivel, meg néha Tukkal is, körbejártuk ugyanazt az utat. Elfelejten bizony azt sem fogom ahogy, Jake által Quaritchnak titulált dög és bandája elkapott minket. És az sem fogja elhagyni emlékeimet, ahogy Kiri kezeiben tértem magamhoz, azután, hogy arról a nőről volt egyféle látomásom.
Már vagy órák óta repülhettünk a tenger felett, mely nyugodtan ringatózott és olyan szép látvány volt szemeimnek, mikor megéreztem az előttem ülő kezét combomon és egy pillanatra rám is nézett.
