Itt lakunk...

Macska-helyzet

Az ablakunk a belső udvarra néz, ahol sűrű a vegetáció. A flóra önjelölt felelőse egy néni, aki a földszinten lakik és egyben boldog tulajdonosa egy macskának és egy csivavának. Utóbbit ritkán látom, a foltos cirmos viszont rendszeres hangadója a ház éjszakai életének.

A felállás a következő: a viszonylag nagy belmagasság miatt a lakások ajtaja fölé beszúrtak egy kisebb ablakot. Nincs ez másként a Szemközti Néninél sem, annyi különbséggel, hogy télen a hideg, nyáron a bogarak ellen egy függöny lóg az ajtó előtt, kívül a gangon. Több szempontból is praktikus és innovatív megoldás. Nem csak a hideget és a repülő dögöket tartja kint, hanem kiváló mászó felületet biztosít a cirmos számára.

Esténként Szemközti Néni kiengedi a macskát, hogy az elintézhesse különféle folyó ügyeit. Ilyenkor van alkalma arra is, hogy összefusson más, a házban lakó macskákkal, aminek évszaktól függően szerelmes kurjantás, vagy velőtrázó fújás a vége.

Mondanom sem kell, hogy a falak kiválóan visszaverik és felhangosítják a zajokat. Sokszor az embernek olyan érzése támad, hogy a Tihanyi visszhang nálunk lakik albérletben.

Cirmos úr óraműpontossággal este kilenc és tíz óra között zendít rá a nótára. Először még moderálja magát, aztán egy kis technikai szünet után áriába kezd. Ha még ilyenkor sem nyer bebocsátást, felfüggeszti a miákolást és keményebb eszközökhöz folyamodik.

Ha nyitva van az egyik ajtó feletti ablak szárny, először megcélozza. Sokat gondolkodik és ilyenkor látszik is rajta, hogy pörgeti magában a matekot, hogy kikalkulálja a megfelelő szöget, kiszámítsa a szükséges erőt, majd elrugaszkodik.

Szerencsés esetben helyből sikerül neki az ablak magasságában megkapaszkodni a függönyön, rosszabb napjain csak a feléig jut. A függöny bánatosan reccsen egyet, de általában kitart addig, míg a cirmos felkapaszkodik rajta, majd átlibben a nyitott ablakba és bent leugrik.

Akkor van baj, ha a függöny éppen mosásban van, vagy az ablak zárva van, vagy senki nincs otthon, hogy beengedje. Cirmos úr ilyenkor felhúzott orral odébb sétál, legrosszabb esetben pedig szégyenszemre leül az ajtó elé.

Sajnálni azért mégsem érdemes őt, hiszen rajtam kívül, aki lelkes megfigyelője vagyok a kalandjainak, a szomszédok is szívükön viselik a sorsát, sőt direkt a kedvében akarnak járni. Nem is akárhogyan.

Egyszer véletlenül meghallottam a következő beszélgetést, amikor Szemközti Néni jobb oldali szomszédja, a "Józsi" (róla lesz még szó), a következőket mondta Szemközti Néninek:

- Adhatok egy kis tejet a cicának?

Szemközti Néni felhúzta a szemöldökét és visszanézett Józsira.

- Milyen tejet? - kérdezte végül.

Józsi helyében megfordult volna a fejemben a megjegyzés, hogy "Tehéntejet! Miért, milyen tej van még, amit macskának szoktak adni? Mandulatej?"

A párbeszéd a következőképpen folytatódott:

- Tejet a hűtőből... - mutatott Józsi a lakásajtó felé.

- Rendben - mondta Szemközti Néni. - De ha felmelegszik, már nem issza meg...

Arról nincsenek információim, hogy Cirmos úr végül kapott-e tejet és ha igen, vajon megelégedésére szolgált-e, de ez a közjáték kis bepillantást engedett a foltos cica lelkivilágába. Mióta ezt tudom róla, máshogy tekintek Őfelségére, ahogy nap közben a virágok közt járőrözik a kertben, vagy éppen megfelelő helyet keresi, hogy bepúderozza az orrát.