Last class

Class

Hangos törés. Sikítás. Vér. Olvasni ezt a három szót egymás mellett, szinte senki se akarná átélni azt, amit valójában jelent. Átélni azt a pillanatot, ahol csak röpködnek a másodpercek, te vagy jól cselekszel vagy örökre megváltozik minden. Ez a nap ugyanolyan átlagosnak indult mint a többi, legalább is Melissanak ugyanúgy kezdődött. Reggel, 6 óra 00 kor, laposakat pislogva kelt ki az ágyából és az ablakához sétálva felhúzta a redőnyt, megfogta a reggeli kis könyvét és beült az ablakba. Mindig ez volt a szokása. Elővette a kedvenc könyvét, amit éppen olvasott, élvezte bőrén a felkelő nap sugarait és közben fülében hallgatta a zenéket. Persze volt hogy házit csinált így, vagy rajzolt, igazából bármit is csinált, neki az ablak volt a fontos. Szerette. Szeretett ott ülni, bambulni az előtte lévő tájra és elmerülni a gondolataiban, vagy csak élvezni az időt amit magával tudott tölteni.
-Melissa! El fogsz késni, és még nem is reggeliztél- sóhajtva csukta be a könyvét Meli, majd leugrott az ablakból és a szekrényékhez sétált. Kivett egy csinos fölsőt és egy rövidgatyát, majd a tükréhez sétált és a haját kezdte el fésülni. Gyönyörű lány volt. Kék szemű, szőkés barnás hajú, és szép mosolya volt. Ki engedett hajába túrt, majd végigmérte magát a tükörben. Elégedett volt magával, és azt gondolta milyen jó lesz amikor a legjobb barátnője meglátja az új ruháját. Mindig ezzel viccelődtek, hogy úgyis meg fogja venni, pedig nagyon ellenkezett miatta még múlthéten.
-Melissa megint miattad fogok leszidást kapni- ütött az ajtajára a nővére, mire Melissa csak megforgatta a szemet majd gyors bedobott valamit a táskájába és még mielőtt lesietett volna a családjához, a fala felé fordult, ami tele volt képekkel. Barátaival, családjával, fontos pillanatokkal.
Elmosolyodott rajtuk majd gyorsan lesietett a konyhába.
-Nem tudjátok hogy hol a kamerám?- vette gyorsan kezébe a reggelit
-A suliban nem tanulnod kéne kép csinálás helyett?
-Neked is még is itt vagyunk- nézett ra felhúzott szemöldökkel mire a nővére csak rá ütött a fejére- Auu!
-Lányok ne most öljétek meg egymást, az ráér suli után is- nézett rájuk az anyjuk miközben csomagolta az ebédet nekik.
-Indulni kéne! Mit bénáztok ti?- jött hozzájuk az apuka nagy mosollyal az arcán. Melissa sose értette, hogy tud ennyit mosolyogni és mindig jó kedvűnek lenni.
-Csak a szokásos Melissa- ment ki Amaya az autóhoz mire Melissa csak bemutatott neki, majd felkapta a táskáját és anyjára nézett.
-Szia Anyu!
-Szia, suli után megyek erted
-Jojo- Hagyta el a házat Melissa. Elhagyta.
A suliban semmi érdekes először nem történt. Amikor beérkezett, az első óra előtt még kint nevetgélt Hollyval és Lilyvel. Kezében a kamerája és közben arról beszélt a lányoknak, hogy mennyire nem akarja a töri órát. Ha Melissa úgy érzi ez a pillanat számára fontos mindig előtt a képet. Legyen ez tájról, házról, vagy a barátairól vagy magáról. Most így töri óra előtt is úgy érezte, hogy neki kell képet csinálnia. Boldog volt. Készített is a lányokról meg magukról képeket, igen nagyon hirtelen jött ez neki, de ez Melissa. A három lány egymást ölelve, kuncogva sétáltak be a terembe a töri órára miközben a polaroid képeket nézegették. A töri első 10 perce nyugisan telt. Egy ember hiányzott az osztályból, nem volt semmi szokatlan. De hirtelen minden más lett. Hangos lövésekre és sikításra lettek figyelmesek a folyosóról, de abban a pillanatban, mire fel is fogná Melissa, hogy mit is hall, minden késő. Egyik pillanatban a fiú betör a terembe, a másik pillanatban azt látod hogy lelövi a tanárt. Pánik. Mindenki pánikol, és össze vissza mozog a teremben. Melissa sikitva fog fülere, miközben a pad alá megy egyből, hirtelen döntés. Mindenki hirtelen így döntene. A fiú össze vissza, hadonászva lő, Melissa remeg, nem tud ésszerűen gondolkodni, hangosan sír, miközben látja ahogy sorra gyilkolják meg az osztálytársait. Nekik ez örökkévalóságnak tűnik pedig másodpercekről van szó. Egyik másodpercben még remegve keresed a többieket a másik másodpercben már sötétség.
-Holly!- remegve fogják meg egymás kezét a pad alatt és próbálnak nem hangosan sírni. Hogy tudnád ezt. Lehetetlen. Összeszorított szemekkel fogja barátnője kezét, aki megállás nélkül sír, ahogy a termet nézi. Hisz mit lát?Vért és testeket egymáson. Melissa próbálja nyugtatni miközben annyira remeg, hogy alig tudja simogatni barátnője arcát, hogy megnyugtassa. Lilyt abban a pillanatban lövik le előttük, aki az egyik osztálytársukhoz sietett, hogy megnézze jól van-e és csak tovább keveredik a vére a többiekével. De nem fogod fel. Nem fogod fel hogy a legjobb barátnődet előtted ölik meg. Kiút kell. Amikor ott a lehetőség, látod hogy nyitva az ajtó, egyből fogod a barátnődet és futva próbáltok meg menekülni. Már éppen az ajtóban lennél, hogy mentsd magad, szíved a torkodban dobog, alig tudsz rendesen menni a zsibbadt lábadtol. De akkor egy lövés hátulról. És mindennek vége. Sikítás, vér, lövés. Három szó mégis könyörtelen. Amikor hirtelen olyan szituációba kerülsz, amiben minden másodperc és döntés számít. Hogy meg akarod menteni a barátodat vagy menekülni próbálsz. Sikítasz vagy csendben meghúzodd magad. Futsz vagy elbujsz. Nem tudod akkor, hogy hogyan tudod túlélni. A gyerekek se tudták. Valaki próbálta megállítani a fiút. Halál. Valaki a barátját próbálta megtalálni. Halál. És valaki megpróbálta elvenni a fegyvert. Halál. Szerencse az egész kik épp kimenekültek. Ami maradt a teremben azok a testek. Holttestek vértócsában, egymáson, mintha egy filmet látnánk csak ez a valóság. Melissa is köztük volt. Ott feküdt Hollyval, mindketten fejbe lőve. Holly már akkor meghalt amikor meglőtték. Persze ezt meg senki se tudta. Csönd volt a teremben, és csak a sziréna hangja hallatszodott be. Halál óra. Amint kiderült a merénylet, egyből le lett zárva az iskola. Ez már nem Melissa szemszöge. Bárcsak az lenne. De akkor nem a valóságot írnám. Kint csak úgy özönlöttek az aggódó szülők, testvérek, családtagok. Semmit se tudtak. Ott álltak reménnyel, hogy a gyerekük jól van. Hogy él. Melissa családja is ugyanígy volt. Anyja fel alá járkált, körmét rágta idegességében miközben a többi szülővel próbálták egymásban tartani a lelket. Minden rendben lesz. Apukája folyamatosan a közös, családi képeket nézte a telefonján miközben semmit nem tudtál leolvasni az arcáról. Testvére pedig csak sírt. Előre sírt. Félt. Félt hogy elveszti a húgát. Próbáltak pozitívak maradni, hogy a gyerekem kijutott. Nincs baja. De ki tudna erre gondolni ilyenkor. Több óra után, Melissa anyja hallotta először hogy mi történt a lányával. Összetört. Hangosan sírt, férje pedig nem tudott az erős férfi maradni mellette. Elvesztette a kislányát akire annyi élet várt még. Összetört. Mindenki összetört. Reggel még együtt hülyeskedtek, pár ora múlva meg meghallod azt hogy megölték a lányodat az iskolában. A fiú az osztálytársa volt. Az iskola területe a sirásoktól zengett és a szívszorító bőgesketol. Meghaltak. És senki se tudta őket már visszahozni egy fiú érzelmikitörései miatt.
Melissa is egyből meghalt a helyszínen. Nem volt se kép se hang. Zsákban hozták ki a holttestet. Mosolygó lányból hideg holttest lett egy perc alatt. A kameráját megtalálták az osztályteremben, mellette a három polaroid képet, amit aznap csináltak barátnőivel. Egy képen csak Melissa volt, az a kép véres lett. Nem tudni kinek a vére de a család megakarta tartani azt a képet. Hiszen azon mosolygott utoljára rájuk Melissa. Családja lányuk temetése után előszedte az összes képet, amit Melissa az osztállyal, vagy osztályról készített és csináltak belőlük a túlélők egy hatalmas képmontázst és kitették az osztályteremben. Hiszen sose volt már teljes az osztály. Megtört. Az emlékek, képek fenntartják az elhunytak létezését. Melissa képei otthon, a falon azóta is ott vannak és tovább őrzik Melissa lelkét. Apukája soha többé nem mosolygott már annyit, mint amikor élt a lánya.
A két kép amin a három lány szerepel, elhelyezték két helyre. Az egyik Lily koporsóján pihen a másik pedig az osztályteremben. Örökre ott él a három a lány barátsága és az osztály egésze.

Nyugodjon békében minden áldozat🖤 és hatalmas erőt küldök minden családnak, barátnak aki része volt ennek szörnyű tragédiának🥺❤️
Ana Bozovic🖤
Bojana Asovic🖤
Andrija Cikic🖤
Mara Andelkovic🖤
Katarina Martinovic🖤
Adriana Dukic🖤
Ema Kobiljski🖤
Sofija Negic🖤
Angelina Acimovic🖤
Dragan Vlahovic🖤