After He Broke My Heart

Első rész

2017. július 14. Szerda

-MINDEN BIZONNYAL EZ AZ ÉV LEGJOBB AUTÓS VERSENYE, HISZEN IMMÁRON 10. ÉVE, HOGY MEGRENDEZZÜK A TURBO RACING VERSENYÉT, AHOL MINDIG IS - EZ MOST SEM KIVÉTEL -, 100-NÁL TÖBB RÉSZTVEVŐ ÉRKEZETT A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL, HOGY MEGMÉRETTESSÉK EGYMÁST KÖZT, HOGY MIRE IS KÉPESEK; ÉS TERMÉSZETESEN, A KIHAGYHATATLAN ÉS LEGYŐZHETETLEN, LEO VINCE-T IS, AKI MINDEN ÉVBEN ELSŐKÉNT ÉR BE A CÉLBA. - mindenki tapsviharban tört ki.

Életem első versenyén veszek részt a legjobb barátnőmmel Nora-val. Nora a legjobb barátnőm óvoda óta, sőt születésük óta, ha szabad hazudni. Nélküle nem létezem. Imádjuk egymást, lehet sokszor vagyunk távol egymástól, de mindig mindenben számíthatunk egymásra. Egy helyen lakunk, egy utca választ el tőle, de mégis oly távol van, mert másik suliban tanul. Lehet azt mondani, mi kiskorunk óta legjobb barátnők vagyunk kb húsz éve. Túlzás tudom, de ha ez az igazság?! Ezt nem veheti el senki és semmi. A mi kapcsolatunk mindig megmarad, akár hogy is legyen ez a nagy messzeség. Mindig tudunk egy olyan alkalmat mikor össze futunk, és ez is ilyen, mert mindketten imádjuk az autóversenyeket. Főleg ha a mindkettőnknek van egy crusha, akiért oda van, és csak azért is megjelenünk ott, ahol ők vannak: Leo Vince és Derek Marcus Floyd. Milyen helyesek az autó versenyzők. Ezért szeretünk mi kint lenni, én viszonylag még az autó hangját is szeretem és ahogy felbúg mikor elindul a motor... mennyei. Imádom, ahogy a benzin szagát is. Nora legkevésbé van oda, na mindegy.

-Jaj, Kim... úgy érzem ez a lesz a legjobb futam eddigi életemben. - lelkesedett barátnőm. - Nem értelek téged. Már vagy háromszor jártunk itt, akkor most miért vagy ennyire feldobva? - nem értettem különösképpen, hisz már többször voltunk itt. - Valami deja vu érzésem van. Hogy történni fog valami. Csak nem tudom mi. - közben elfoglatuk a helyünket az első sor negyedik és ötödik székében. Megvettük a kóláinkat és persze kis nasit is a sok izgalmakhoz - ne hogy a körmünket rágjuk. Én tudnám, de ő nem a hosszú, színes körmeit. Kérdezem én állandóan magamtól és tőle is: hogy tudsz ilyen nagy körmökkel létezni? Válasza egyszerű: Élni tudni kell vele. Az mondjuk jó, hogy megszokta, de na. Az ember - persze akinek nincs ekkora körme, helyesbítek xl-es körme -, a fejébe gondolja, hogy hogyan tud csinálni vele dolgokat, sőt hogyan tudja a mellékhelyiségben elvégezni dolgát. Lehet én vagyok ennyire fura, és hülye de na... még a hülyének is ez lenne az első kérdése.

-Nézd, nézd, nézd, nézd! - lökött, bökött, ütött meg - ebben a sorrendben -, és ébresztett fel gondolkodásomból. - Jönnek! - zsongott be. - Te tiszta lökött vagy! - nevettem rá. Ahh, ez a hang. - Imádom ezt a hangot. - mondtam hangosan. Nagyon vártam már, hogy végre elkezdődjön annak, aminek el kell.

-Én meg azt imádom, hogy eljöttünk végre ketten valahová, mert ez nem mindig jellemző ránk. - tömte magába a kukoricát miközben beszélt úgy, hogy majd kiesett a szájából az, de azért is mondja és mondja. - Igen. Összehoztuk. Ezért is hívtalak el, mert tudtam tetszeni fog. - a mondatom a hangos bemondó szakította félbe.

-Hölgyeim és uraim, kicsik és nagyok, idősebbek és fiatalok, most elérkezett a pillanat mikor kezdetét veszi a verseny. Jobbszélen, az autón 6-os számmal díszelgő autóversenyző, Medox Trevor. Mellette, 32-es indulóval, Jason Lee Cooper. Középen, 72-es rajt számmal induló, a mindenki által jól ismert, mindenki bálványa, mindenki szivfacsarója, a helyes és jóképű... Fokozzam még a hangulatot? - tette fel a kérdését, amire mindenki egy Igennel válaszolt. - A jóképű, és minden évben győzelemmel futó, a lányok szépfiúja... Csak szívatlak titeket. - nevetett a mikrofonba. - Közönség, Leo Vince. - nagy taps viharba kezdett mindenki, természetesen én is. Mindenki bálványa, a lányok álma, ha ez nem lenne igaz nem lennék itt és a lila falam nem lenne tele Leo Vince poszterekkel, amikre mindig egy szivecskét rajzolok. Én aki, az mondja annyira nem is vagyok oda érte, tényleg nem....