Gyűlöletből szerelem/Bakugou Katsuki x reader/

9.

------
Az előző részből:
Elköszöntem és elindultam megnézni a sünit.
------

Magamnak is nehezen vallottam be, de kicsit aggódtam érte. Az ajtót kinyitva szembe találtam magam Kirishima-val, Kaminari-val és Deku-val. Látom a brokkoli és a cápa már jobban van.

-(Név), jobban vagy?-mosolygott kedvesen Kaminari.
-Igen. Mi van a sünnel?-néztem az ágyban fekvő Bakugou-ra.
-Jól kiütötted-mondta Kirishima, akinek vélhetőleg Kaminari mesélte el a történteket.
-Igen, mondták páran...-mondtam zavartan.
-Azt mondják, ma már nem kel fel, de hát ő Bakugou, őt nem győzi le senki meg ilyenek....-szólalt meg Kaminari-Legbelül mindenki tudja, hogy neki nincs olyan hogy nem-mosolyodott el a mondat végére.
-Igen-kuncogott Deku-Kacchan már csak ilyen...
-Ez igazán férfias-mondta Kiri.

Mindannyian röhögtünk ezen, amikor egy hang szakított minket félbe.

-Ne röhögjetek selejtek. Idegesítő-morgott a hang. Odanéztünk  és egy morci Bakugou-val találtuk szemben magunk. Bakugo mérges szemeivel nézett végig a társaságon, majd megakadt a szeme rajtam.-Oi, Liba! Ezért még számolunk ám!-kiabált.
-Jó tudni, hogy jobban vagy-forgattam a szemeim.-Na, én inkább megyek.-mondtam, majd kisétáltam az ajtón. Vagyis sétáltam volna, ha nem megyek neki Aizawa sensei-nek.

-Szóval te is itt vagy (Név)-nézett le rám a tanár.-Mindenki menjen ki, csak (Név) és Bakugou maradjon benn.-Erre a mondatára Kiri, Kaminari és Deku elmentek.

-Asszem, jön a lebaszás...-suttogtam, miközben leültem a Bakugou ágya mellett lévő székre.

-Na nem mondod-morgott a szőke.
-Jaj, hagyd már abba sünike, rohadt idegesítő vagy...
-Te beszélsz Liba?-kérdezte ordítva, pedig kb. 50 cm-re ültem tőle.
-Csak üvölteni tudsz?-néztem rá lesajnálóan.
-Fogd be a pofád.
-Néha inkább neked kéne...
-Bakugou, (Név)! Maradjatok csendben-nézett ránk Aizawa sensei.-Az istenért, miért vitatkoztok folyton? Most miattatok nem tudok aludni...

-Ez a legnagyobb baja? Mi majdnem kinyírtuk egymást-szólt vissza Bakugou.
-Nekem ne szólj vissza, kölyök! Még csak gyerek vagy, nyílván nem érted, hogy miért fontos nekem az alvás, idióta!-kiabált Aizawa sensei. Bakugou már épp megszólalt volna, de a kezem a szájára tapasztottam.
-Oi, sün. Most tényleg fogd be.-néztem rá szúrósan.

Erre ő megnyalta a tenyerem, remélve, hogy elengedem. Nem így lett, tartottam magam, akármennyire is undorító volt.

-Ne nyalogassál, mert pofán leszel baszva.
Nem hagyta abba, de nem engedtem el.
-Na, térjünk a lényegre-morgott a sensei-Mit bánom én, ha egymásnak rohantok, csak azt ne órán tegyétek. Ha meg az a feladat, akkor csak a pályán kezdjetek bele. Büntetésből a hónapban nem mehettek haza.

-Mi? Ne már... Pont most jön végre haza a bátyám... Ezt nem hiszem el...
-Vagy. Van másik lehetőség, ti választotok. A másik lehetőség, hogy a következő 3 hónapban tovább maradtok benn a suliba és takarítotok.
-Én a másodikat választom.-feleltem teljesen nyugodtan-Muszáj hazamennem a hétvégén.

-Mmm..mmm...mm-mondta Bakugou. Először értetlenül néztem rá, aztán leesett, hogy még mindig befogtam a száját.

-Upsz, bocs-vettem el a kezem.
-Végre. Na, én is a másodikat választom, mert a hónapban lesz ilyen úgynevezett családi találkozó, a banya meg azt akarja, hogy ott legyek.-forgatta a szemeit.
-Rendben. Akkor jövő hét hétfőn kezdetek, onnan pedig háromszor 4 hét (Írói megjegyzés: 4x7=28nap, ami kb 1 hónap), vagyis 12 hét. Készítsétek fel magatok lelkileg-vigyorodott el a sensei.-Jövő héten kezdtek.

-Tch-morgott a sün.
Én csak sóhajtottam egyet.
-Na én megyek.-mondta Aizawa.-Jobbulást Bakugou.
-Köszönöm-motyogta.
Aizawa sensei kiment és ketten maradtunk a sünivel. Nem tudtam, mivel törjem meg a körénk telepedett kínos csendet, de úgy döntöttem, leszarom, én most elmegyek.

-Asszem én is megyek...-motyogtam. Felálltam és elindultam kifelé.
-Nem érdekel. Egyáltalán minek jöttél ide?

Megtorpantam és felé fordultam.-Szerinted? Azért bazmeg, mert mindenki azt mondta, hogy mennyire elintéztelek, szóval gondoltam megnézem, tényleg olyan szarul vagy-e. Úgy látom semmi bajod. Ugyanúgy ordítassz, mint ezelőtt. Szóval ennyi. Mentem.-léptem ki az ajtón.

"Jó kis három hónap elé nézünk, Bakugou" gondoltam magamban. Ez érdekes lesz. Vajon ki nyírja ki előbb a másikat? Hmmm. Ameddig ezen elmélkedtem felértem a szobámba, szóval ledobtam magam az ágyamra és elővettem a telefonom. Kaptam egy üzenetet...

"Ráérsz?"

Mosolyogva figyeltem az egyik régi barátnőm üzenetét. Visszaírtam neki, hogy "persze". Erre csak annyit kérdezett, felhívhat-e. Én csak küldtem egy "aha" üzit és már csörgött is a telóm.

Felvettem és beleköszöntem. Még mielőtt belemerültem volna a barátnőmmel való csevegésbe bezártam a szobaajtóm és úgy feküdtem el ismét. Majdnem három órán át beszélgettünk.

Ő is sokmindent mondott, de én is meséltem rendesen. Még csak két napja járok ide, de már rengeteg dolog történt velem. Este kilenc után tettük le. Miután kinyomta, letettem az asztalra a telefonom, fogtam a ruhám és a törölközőm és elindultam tusolni. Nagyon kellett sietnem, mert már nem szabadna kint lennem, hiszen háromnegyed kilenckor van takarodó. Minek az? Aki fenn akar maradni, az úgyis fenn fog. Aki nem, az úgysem. Nem igazán értem... Na mindegy. Gyorsan megcsináltam az esti rutinom és rohantam vissza a szobámba. Megágyaztam és eltettem magam holnapra.