Gyűlöletből szerelem

5. fejezet

Hétfő 9:34

Alig tudtam aludni. Az a csók nem hagyott nyugodni. Hogy lehet egy csók ennyire...ennyire kívántató?... Volt néhány kapcsolatom, szóval van némi tapasztalatom, de ő... Miért érzem azt, hogy akarom a csókját??... Sőt, még többet is. Ez annyira... AHH!!

Felszívtam magam és picit idegesen kipattantam az ágyból. Határozott léptekkel sétáltam ki a szobámból és mentem a konyhába kávéért. Épp készítem mikor hallom, hogy nyílik a bejárati ajtó. Biztos Liam az. Hidegen hagy. Belekortyolok bögrémbe majd...

- Hol a fiam? - a kérdés hallatán megfordulok és a korty, ami még a számban van félre nyeltem. Majd meg fulladtam és finoman ütögetem a mellkasom.

- Khm...bocsánat. Üdv! - köszöntem kezet nyújtva amit szívesen fogadott és mosollyal honorált.

- Szóval te lennél Nessa. - mondta igen csak barátságosan.

- Bocsánat, de hogyan tudja a nevem? Még be sem mutatkoztam.

- Nem is kell. Az anyukád mindent elmondott. - mindent...mi mindent? Jajj nekem. Vajon miket mondott az anyám.

- Értem. - válaszoltam mosollyal arcomon. Mást nem is tudok reagálni. - Esetleg egy kávét adhatok?

- Kedves tőled, de már ittam. Viszont egy pohár vízet szívesen elfogadnék.

Csak bólintottam, azután leemeltem a polcról egy poharat és megtöltöttem vízzel amit átnyújtottam. Elindult a kanapé felé és leült. Mivel nem akartam modortalan lenni, ezért oda mentem a bögre kávémmal a kezemben és leültem némi távolságot tartva. Egy kis kínosnak mondható csend után megszólal a most már tudott Liam anyukája.

- Na és van köztetek valami? - épp inni akartam és a szemem is kikerekedett. Pislogok párat és ránézek értetlenül. - Gondolom hogy van mivel a fiam nagyon helyes és stabil férfi. Sok nő álma. - oké az igaz, hogy helyes és mindenbizonnyal stabil is, de az utolsó. Na az nem. Legalábbis nekem tuti nem. - A gond csak az, hogy túl válogatós. Nem tudja megtartani a nőket. - ezen nem csodálkozom, ugyanis leeset elég hamar, hogy milyen elviselhetetlen. - De az ágyban azért remekel igaz? - bazdki, megint félre nyeltem. Egyrészt honnan veszi, hogy lefeküdtem vele? Másrészt olyan mintha leribancozott volna. Hát nem eset messze alma a fájától mint látom. Bunkóságból milliárdosok.

- Bocsánat, de mi... - nem tudtam végig mondani mert Liam toppant be az ajtón.

- Anya! - mondta igen csak meglepet arccal. Bejebb jön és csak az anyára néz. Én felálltam és a konyhába mentem elmosni a bögrém.

- Mit keresel itt?

- Csak jöttem megnézni a fiam és hogy boldog születésnapot kívánjak. - kuncogtam magamban. Csak nem úszta meg.

- Tudod hogy utálom.

Elindultam a szobám felé mivel nekem nincs itt keresnivalóm.

- Nessa maradj! - parancsol rám, de teszek rá és tovább megyek. Ám hirtelen megragadja csuklóm. Majd halkan mondja... - Maradj! - hiába halk ha ugyan olyan parancsoló, még a tekintette is. - Lehetne hogy most mész Anya? Dolgoznom kell! - a csuklóm azóta is fogja és mivel nem akarok jelenetet várok. Most már ha akarnám se tudnám tagadni amit az anyja állít, még ha nem is igaz. Liam jól megcsinálta.

- Oké értem. Itt sem vagyok. - gyors arcra puszit add mindkettőnknek. A magam része nagyon meglep, bár ha belegondolok azt hiszi a kurópajtija vagyok a fiának, szóval...

Amikor becsukja maga mögött az ajtót azonnal elrántom csuklóm és mérgesen nézek szemébe. Ahogy ő is enyémbe.

- Miért engedted be? Mondtam hogy ne engedj be senkit! - huhh de mérges.