Gyűlöletből szerelem

2. fejezet

Vasárnap 10:12

Ébredezek. Mikor már jobban nyitva tudom tartani a szemem feltűnik, hogy tényleg Liam ágyában aludtam.
Nem álom volt. De miért nem akadok ki? Más esetben már rég a szende szűz hisztimet tolnám. Most miért nem?...

Miután eleget agyaltam ezen kimegyek a szobából és csak remélem, hogy nem találkozom Liam-mel ha már a cikis ágyban ébredés...hála...kimaradt.

A fürdőszoba felé lépkedek majd mikor a kilincsért nyúlnék kinyílik az ajtó. - Basszus! - mondom miközben megfordultam és becsuktam a szemem. Csak egy törülköző takarja el azt a bizonyos részt egészen a térdéig.
Most komolyan. Ha itt se vagyok akkor pucéran mászkálna vagy mi?...

- Majd ha végeztél beszéljünk. - mondta miközben elsétált mellettem és mikor hallottam, hogy bement a szobájába akkor mertem csak kinyitni a szemem és a fürdőszobába menni. Besiettem becsuktam az ajtót és nekidőltem háttal.

Megint! Nem igaz hogy ezt csinálja. Igazán felöltözhetne. Most tényleg minden nap ez lesz? Ne már. Ez súlyos kínzás minden értelemben. De ha beszélni akar akkor fogunk is, csak legyen rajta rendesen ruha.

Fogat mostam aztán a szobámba mentem és felöltöztem. Utána a nappaliban leültem és vártam, hogy jöjjön. Pár perc múlva jött is. A kanapé egyik végében én a másikban pedig ő ült.

- Kezded vagy kezdjem? - kérdezek rá határozottan.

- Kezd. - felelt magabiztosan.

- Lehetne hogy nem mászkálsz félpucéran? - minek finomkodni. Megint vigyorog. Olyan ideges leszek attól a magabiztos ego vigyortól.

- Majd meglátjuk. - mondta félmosollyal ajkán. - Mit kerestél az ágyamban? - ezt most komoly arccal kérdezte. Mintha egy nagyon nagy hibát követtem volna el.

- Nem emlékszel? - nem értem a kérdést. Ő kért, vagyis invitált maradásra.

- Pont azért kérdezem. - most már kicsit idegesebb.

- Amikor éjszaka kimentem a konyhába inni hangokat hallottam a szobádból. Ezért megnéztem és...

- A lényeget. Láttad? - egyszerre mérges és nyugtalan az arckifejezése.

- Ha a zihálásra és a sírásra célzol, akkor igen.

- Bazd ki. - mondta halkan.

- Megint mi rosszat csináltam? - kérdezem puffogva. Most komolyan ott kellett volna hagynom szenvedni?

- Nem. Csak ez nekem egy elég privát dolog. Senki se tudja és szeretném ha ez így is maradna. - érezhetően arra gondol, hogy tartsam a szám. De mégis kinek mondanám el, mikor ez nekem is kényelmetlen téma.

- Oké. Tartom a szám ha nem mászkálsz félpucéran. Valamit valamiért. - na ez bunkó, de akkor is. Nem akarom mindig a felsőtestét látni. Hát még azt a bizonyos dolgot. Mégis csak 2 hónapról van szó.

- Legyen. - mondta mosollyal és némi kuncogással. Majd felállt és a szobája felé sétált. Én is elindultam a sajátom felé.

- Nessa? - szólít meg kedves hangon.

- Igen. - válaszoltam felé fordulva.

- Jól főzöl. - mondta kedves mosollyal.

- Köszi. - mosolygom, majd leesik. - Várj mi? - csak mosolyog tovább és bement a szobájába.

Ezek szerint csak megette. Ettől még nem változik amit mondtam. Többet nem adok neki. Most viszont sietnem kell, mert már így is késésben vagyok. Szerencsére a kávézó ahova jönnöm kellett a mostani lakáshoz közelebb van.