Olyan furcsa sötétséget érzek körülötted,
amit megmagyarázni nehéz.
Elnyel téged az az édesen keserű tetted,
mindig sötéten látlak, feketén.
Feketén látom a tested, a karod,
a szavaidat már nem is értem.
Látni a belső szememmel akarom,
de csak a cigi után érezhetem.
Feketének tűnik a szemed,
kék lélektükröd feketén csillog.
Hajad őszül, mély sötéten,
s lelked élesen villog.
A fényeket leoltom, ki akarom bírni,
de így is ragyogsz felém.
Csak hogy a sötétben nem látni,
hogy feketén világítasz, feketén.
