Pandora. A na'vik csodálatos világa. A legveszélyesebb része, hogy könnyen szerelembe eshetsz. És az a csodálatos kapcsolat. Eywa, mindenek anyja mindenhol ott van. Ez az érzékeny összeköttetés, mely az élővilágban található szinte már kézzel fogható. Ez az amire már évezredek óta vigyázik minden na'vi, ki itt él.
Az én nevem Rey'eng, melynek jelentése az élet egyensúlya. A klánból mindenki azt gondolja, hogy különleges vagyok, és Eywa küldött, ezért is neveutek el így mivel saját nevemet se tudtam mikor magamhoz tértem. Természetesen én nem így gondolom, az egyetlen dolog melyben különbözöm tőlük az az, hogy nekem négy, míg nekik két fülük van. Mondjuk sose értettem, hogy hogyan lehetséges, és úgy tűnik ez már nem is fog kikerülni. De inkább kezdem a legelejétől, azaz "születésem" óta.
Nyilaló fájdalom és levegő hiányát éreztem először meg, mikor magamhoz tértem. Szemeimet kinyitva, levegőért kapkodva próbáltam rájönni hol is vagyok. Ahelyett, hogy levegő töltötte volna meg tüdőm, valamiféle folyadék szökött légcsővemen keresztül a tüdőmbe. Végtagjaimmal ijedten kapálózva fordultam át, hogy ne fejjel lefele lássam környezetem és néztem körbe. Egy kisebb labor szerű helyen voltam egy folyadékkal megtöltött tartályban. Az üvegfalat rúgva próbáltam kijutni. A harmadik rúgás után sikeresen kitörtem és az üveg szilánkok nagy hangzavart csapva hullottak a földre, én pedig a folyadékkal együtt zúgtam ki ugyan oda. Testem tele lett kisebb karcolásokkal és vágásokkal. Egy asztalon támaszpontot találva álltam fel, és néztem körbe szédölögve. Hirtelen egy nálam jóval kisebb férfit láttam meg, ki egyáltalán nem volt ismerős mégis egy név hagyta el számat mely övé lehetett.
- Norm?- szolaltam meg mielőtt a földre rogyva újra elsötétült előttem a világ.
Mikor újra magamhoz tértem teljesen máshol találtam magam és többen is voltak. Kicsit ficeregve körül néztem, és megszámoltam körülbelül hányan lehettek. Volt három idősebb egyén és három velem nagyjából egyidős gyerek, meg persze ne feledkezdjek meg a kis lányról aki fejemet támasztva foglalt helyet térdelve.
- Anya! Felébredt!-gyűltalt fel a legfiatalabbik és erre mindenki körém gyűlt. Én csak tág szemekkel néztem végig rajtuk. Nagyon is ismerősek voltak, de honnan? Hamarosan megtudtam a két nő nevét, Mo'at és Neytiri. Ketten segítettek fel ülni, majd egymás után nyomta kezembe Mo'at kissebb faragott csészékben a forró italokat, amikről később kiderült, hogy főzetek voltak. Az utolsónak valami elég kesernyés íze volt amire grimaszoltam egy jó nagyot. Pár perccel később magamra hagytak had pihenjek, de csak ott ültem a helyiség közepén. Nem csak hol létemet, de nevemet se tudtam, lehet nincs is. Hogyan kerültem ide? Mi ez a hely? Egyáltalán mi vagy ki vagyok én?
»-★-«
Ez egy kisebb bevezető lenne eme csodás könyvhöz. Remélem tetszik, ha meg nem így jártál szívem. 💙
A részeket nem tudom milyen sűrűn tudom hozni, de az elején biztos, hogy ritkán jönnek ki. Tudjátok motiváció az mindig az én oldalamon van.
Legyen szép napotok esetleg álmodjatom szépeket! 😘
