Védelmezők DC fan történet

20. fejezet - Dick

A Gotham Akadémia a város legelelitebb iskolája címen fut a köztudatban. Minden gazdag előkelő nemes, vagy nagyravágyó szülő oda íratja be a gyerekét. Oda kerülnek a zsenipalánták, akiknél már kisgyerek korukban lehetett tudni, hogy valami nagy dologra hivatott.

Egészen általános iskolától kezdve gimi végéig teljeskörű oktatást kapnak a diákok, hogy felkészüljenek az életre, hogy nagy emberek lehessenek, de sajnos hiába drága magán, elit iskola ugyanolyan régimódi, elavult elven működik, mint bármelyik másik intézmény.

Dick ezért is szeretett ide járni. Itt mindenki annyira el van foglalva a saját kis életével, hogy senkinek sem tűnik fel, hogy ő kicsit máshogy él, mint mások. Ráadásul kitűnő tanuló szóval eddig senki sem merte megkérdőjelezni, hogy mivel tölti a szabadidejét. Mindenki úgy tudja, hogy ő egész végig tanul vagy túlzottan el van foglalva azzal, hogy ő a milliárdos playboy Bruce Wayne fia. A gyerekek többsége csak ezt látta benne.

Amikor Dick és Artemis odaértek a suli udvarára már javában nyüzsgött a gyerektömeg. Artemis próbálta leplezni a döbbenetét mivel még soha életében nem látott ennyi gyereket egy helyen. Az ő világában olyan gyakori a gyermekhalandóság, hogy hatalmas csodának számít, ha egy gyerek megéli a tíz éves kort.

Az iskola épülete hasonlít egy kisebb kastélyhoz, csak sokkal több ablakkal, és tornyok nélkül. Simán beleillene Nandaparbat egyik birtokának is akár, persze az ezeréves királyi paloták mellett eltörpülne.

-Szia Dick! -köszönt rájuk egy vörös hajú lány, aki körülbelül velük egyidős lehetett. – Ki az új lány?

-Szia Barbara – köszönt vissza a fiú – Bemutatom neked Artemist egy régi barátom. Most költözött a városba nagyon messziről.

A két lány barátságos mosolyt váltott egymással aztán kezet ráztak.

-Örülök, hogy megismerhetlek Artemis, Barbara Gordon vagyok, ha bármire szükséged van csak szólj. Dick barátai az enyémek is.

-Én is örülök. – a fiú még időben megszorította a kezét figyelmeztetés képpen hogy nehogy elárulja, hogy jóval többet tud a lányról mint gondolja. – Nekem még nagyon ismeretlen ez a terep. Nagyon messziről érkeztem.

-Artemis innentől fogva mindig mellettem lesz. Szóval jobb, ha beletörődsz Barbara.

Zárta le a beszélgetést a fiú. Barbarát meglepte ugyan a hirtelen váltás, de látszott rajta, hogy nincs kifogása a dolog ellen.

Az osztálytermük felé haladva Dick elhadart egy iskolai gyorstalpalót a megszeppent szőke szépségnek.

-A lényeg, hogy mindig csináld azt, amit a tanár mondd,de azért ne vedd túl komolyan, ő csak egy tanár. Rengeteg olyan dolgot kell majd megtanulnod, aminek soha életedben nem fogod hasznát venni, de sajnos kötelező.

-Akkor minek járunk mi iskolába? Papa mindenre meg tud minket tanítani, amire szükségünk van. – méltatlankodott tovább a lány. Látszott rajta, hogy nagyon nem akar iskolába járni.

-Igen igaz, de az iskola kötelező. És az a tény, hogy a Gotham Akadémiára jársz. Nagyon sokat dobnak az esélyeiden a jövőben. Ha sikeresen elvégzed az iskolákat akármi lehetsz, ami csak lenni szeretnél.

Artemis a fejét rázta.

- Ezt nem értem. – Dick látta, hogy a lány berögzült nevelése miatt nem képes látnia a lehetőségeit. Akinek mindig is csak egy választási lehetősége volt az életben, akit csak egy dologra neveltek nem képes elképzelni, hogy van más út is. Őt egész életében csak a harcra nevelték, megölni a rosszat és megvédeni a jót. Mást nem ismert. Ez és még eféle törvények szerint élt eddig. El sem tudja képzelni, hogy egyszer lesz igazi válaszási lehetősége.

Egy rabszolga mindig azt teszi, amit mondanak neki, és Artemis rabszolga volt, amióta az apa ráakasztotta az árúba bocsájtásának a címkéjét.

-Semmi baj. Majd megérted, ahogy múlik az idő.

Bementek az egyik osztályterembe és leültek egymás mellé. Megszólalt az óra kezdetét jelző csengő és mindenki elfoglalta a saját a cseresznyefa padokban. Dick egy füzetet és egy tollat nyújtott át a lánynak.

-Jegyzeteld le, ami a táblára lesz írva és amit a tanár mondd. -A lány némán bólintott. – Ja és ha lehet ne ölj meg itt senkit. – súgta oda a fülébe.

Erre halványan elmosolyodott.

Egy középkorú nő sétált be a terembe. Túl egyenes volt a háta és túl fent hordta a nagy hegyes orrát. Félkör alakú szemüvege mögül szigorúan tekintett az osztályra. A kezével intett, hogy mindenki álljon fel.

Dick tudta, hogy ha még Artemis nem is érti igazán, de egy új fejezet kezdődik a lány életében.