𝐃𝐢𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐲𝐨𝐮

Harmincegyedik

-         Nem is tudom hol kezdjem, de leszek annyira együtt érző, hogy én is lemeztelenítem magamat.

Próbálok felülni, amikor feláll levetkőzni, de nem megy, egyszerűen fáj minden mozdulat, mégis próbálkozok, nem adhatom fel.

-         Ezt nem hiszem el, hogy te semmiből sem tanulsz. – csapja a combjaira a tenyereit. – Lehet jobb is lesz Ethannek, ha megszabadul tőled.

A vállára felkapva, kinyit egy ajtót, ami az ő dolgozószobájából nyílik, egy kovácsoltvas ágyra ledob, amire nem győzök magamban szitkozódni, mert nem volt valami kellemes érzés, ki tudja milyen károkat okozott, amikor többször megrugdalt. Ezzel együtt az arccsontom is lüktet, kibaszott fájdalmasan, a nyakamon lévő vágás meg csak grátisz az egészre.

-         Látom nem vagy valami fürge, a tőlem okozta fizikai fájdalmaktól, dehát mindet magadnak köszönheted, és annak a kurva engedelmetlenségednek. Ezt is azért fogom csak használni. – mutat fel egy bilincset.

A vashoz bilincsel, ahogy mozdul a kezem, a csuklómba váj a bilincs, kellemetlen érzést hagyva maga után. Rám mászik, a nyakamra erősen rászorít a kezével, miközben nyálasan a melleimet csókolgatja, harapdálja. Erősen megrántom a kezemet ettől a borzalmas érzéstől, amit okoz nekem lelkileg, amire belemar a húsomba az a kibaszott bilincs, a szemem már könnyben úszik a fájdalomtól. Erőszakosan bedugja a nyelvét a számba, követelőzően csókolva, de nem adom át neki magamat, a nem tetszését kimutatva, belemar erősen az oldalamba. Ismét felfedező útra indul a nyelvével a nyakamtól kezdve, behunyom a szemeimet, elakarom terelni a gondolataimat teljesen máshova, de nem tudom, erőltetek mindent, csak nehogy a jelenben maradjak. Nem akarok érezni semmit sem! Ethan arca villan be, ma van a születésnapja, most éppen buliznunk kéne, vagy éppen onnan hazatartva egy szenvedélyes éjszakára, ehelyett egy másik férfi csókolgatja a testemet az akaratom ellenére, Ethan meg engem kutat azokkal az emberekkel, akikkel ma mulatnia kellett volna, teljesen abszurd helyzet. Ez a nap után tényleg egy cseppet sem fogok csodálkozni azon, ha mostantól még jobban utálni fogja a születésnapját, talán Alfonso direkt időzített erre az időre.

-         Jobb vagyok, mint Hale? – hajol fölém, újra visszarántva a jelenbe.

-         Soha! – jelentem ki undorral, szembeköpve őt.

Amire egy taslival gazdagodok újra. A kezével éppen megakar érinteni odalent, mire szerencsémre valaki elkezdi verni az ajtót, folyamatosan a nevét kántálva, és, hogy nagyon fontos híre van a számára. Sorensen felugrik, magára rántva a ruháit, engem otthagyva. Ethan legyen az a nagyon fontos hír, könyörgöm az égieknek! Ethan legyen a csapatával ideérve időben, megmentve az életemet, semmire sem vágyok jobban ezen a kicseszett világon, csak, hogy újra Ethannel lehessek, hozzá akarok bújni, magamba akarom szívni a jellegzetes illatát, érezni akarom, ahogy az erős karjaival magához ölel, suttogva, hogy semmi baj, már biztonságban vagy. A közös otthonunkban szeretnék lenni, és onnan ki sem jönni többé, ebbe a mocskos világba. Összeszorítom az ökleimet, annyira ideges vagyok, már azt sem érdekel, hogy valószínűleg már a csuklóim is véreznek, semmi nem érdekel, csak, hogy ne legyek itt többé, és ne tudja folyatni, amit elkezdett az az állat. Nem élném túl lelkileg, ha megerőszakolna, ezt sem lesz egyszerű elfelejtenem, feldolgoznom, na de ha az a kimenetel lenne, nem menne, Ethan sem tudna többé már úgy rám nézni, tudom. És én abba belehalnék! Sorensen visszajön, a bilincseket leoldja rólam, lepillantok a csuklómra, ami körbe tiszta piros, véres. Nekem dob egy férfi fekete pólót, meg egy női bugyit, figyelmeztetve nézve rám, hogy vegyem fel. Egy másodperc alatt magamra kapom mindet. Három őr sétál be, mindegyik rám fókuszál, miközben a főnökük elhagyja a szobát. Hangos berregésre, hatalmas fényáradatra kapom fel a fejemet, az ablakhoz sétálok, egyenesen egy helikopter szállt le az udvaron, a veszélyt jelző radarjaim azonnal bekapcsolnak. A helikopter fénye lekapcsolódik, viszont az udvaron lévő reflektorok meg fel, így kiveszem, ahogy négy férfi a ház felé tart, gondolom nem Ethan és a csapata, mert akkor már rég ropognának a fegyverek, és az őrök sem ilyen békésen álldogálnának.