Két testvér és két külön világ./Szünetel/

~4.~ Csak egy ujj mozdítás és halott vagyok~

El érkeztünk Mori-san irodájába. Ő ott ült a szokásos kis helyén, én pedig  álltam vele szemben.
- Miért nem ülsz le?
- Most inkább állnék...rá térnél a lényegre?
- Meg kaptad a lapokat?
- Igen meg. Szóval?
- Hová sietsz?
- Mori-san kérem ne húzza az időt!
- Az lenne a kérésem, hogy maradj itt legyél újra Maffia tag.
- Mi?!
- Gondolom azt hitted ezt fogom mondani. Azért hoztak ide, hogy adj át egy üzenetemet a te  Fukazawa-sanodnak.
- Milyen üzenet?
- Hogy várni fogom a városi szökőkútnál holnap 15:00-kor.
- Ennyi?
- Igen. Ja és Elise-chanhoz ugorj be. Hiányol.
- Rendben.

El indultam Elise-chan szobájához. Be kopogtam. Nem jött válasz.
- Elise én vagyok...
- Hitomi-san?
- Igen...bejöhetek?
- Igen.

Be mentem és ő ott ült az ágya előtt, és egy régi képet nézett. Nem tudtam mi az ezért kérdőre vontam.
- Ez a közös képünk.
- Elise...
- Hiányoztál!
- Te is...
- Emlékszel az utolsó találkozásunkra?
- Amikor el mentem?
- Igen.

Oda ültem mellé és szorosan magamhoz öleltem. Semmi nem változott rajta sem...
- Hiányoztam?
- Igen, nagyon...
- De menned kell igaz?
- Igen...
- Értem...ezt vidd magaddal.
Nyújtott át egy macit, amit még tőlem kapott nagyon régen.
- Köszönöm.
- Vigyázz magadra!
- Úgy lesz...

Kimentem a szobából és el indultam az irodához. Lassan már zárás de fel mentem meg nyugtatni mindenkit. Hogy élek. Fel mentem és mindenki ott volt, még Kasumi-chan is.
- Hitomi-chan!!
Ugrott nyakamba legjobb barátom.
- Kasumi meg fogsz fojtani...
- Engem is!
Jött oda hozzánk Dazai.
- Nem! Nem ő csak az enyém!
Mondta Kasumi durcásan.

Sikeresen lehámoztam magmról Kasumit. És csak mosolyogtam. Hiányzott mindenki...
- Az micsoda Senpai?
Mutatott Atsushi a macira.
- Ez Elise-chané?
- Igen, Mori-san holnap 15:00-kor várja Fukuzawa-sant a városi szökőkútnál.

*Time skip*
( Itt már Kyouka is az Iroda tagja, és épp egy közös küldetésen vannak Atsushi,Hitomi és Kyouka. )

- Szerinted merre lehetnek és kicsodák?
- Nem tudom...de ha a Maffia tagjai akkor félehtünk...
- Te a Maffia tagja voltál Hitomi-Senpai?
- Igen Kyouka-chan...
- Azt hiszem megjöttünk...
- Igen Atsushi én is.

Vérrel volt fel festeve az a falra, hogy tűnjetek el irodai patkányok!

- Ki képes ilyenre?!
- Hinoke...
- Ki?
Hinoke ott állt véres kezekkel, Atsuhiék megfagytak.
- Hotomi-san...ez ki?

Hinoke nekem rohant, és a falnak lökött. Nem lepődtem meg. Egy pisztollyal, emelet meg fejem.
- Hitomi-san!
- Astushi maradj ott! Te is Kyouka!
- Végre el jött a pillanat, meg fogsz halni!
- Akkor mire vársz? Gyorsan húzd meg a ravaszt...
- Ne utasítgas! Ha én ebben a helyzetben lennék inkább félnék!
- Mégis kettőnk közül neked remeg a kezed...
- Fogd be te örök vesztes!
Komolyan néztem rá Hinokéra. Ő fél, nem akarja meg húzni a ravaszt.
- Hin...csak egy ujj mozdítás és halott vagyok...ne feledd...
- Fogd be!
- Hitomi-san!
- Atsushi nem megmondtam neked?!
- De nem hagyhatom, hogy megöljön!
- Maradj ott!

Hinoke le eresztette, a fegyvert és engem nézett utána a melkasomba hajtotta fejét, és sírni kezdett.
- Miért nem vagyok képes?!
- Mert szeretsz...
- Fogd be! Tudod, hogy szívből gyűlőlek!
- Aha, persze.

Megérkeztek a rendőrök. Hinoke fel kapta a fejét.
- Hitomi...
- Menj már!
- De...
- Indulj!

Hinoke el ment, Atsushi értetlenül nézett rám. Nem értette mit csinálok.
Én csak egy Ha el mondod a rendőröknek merre szaladt meghalsz tekintés után fordultam a rendőrökhöz.
- Ki tette ezt?
- A Port Maffia, sajnos nem tudtuk el kapni őket arra futottak.
Mutattam a másik oldalra.
- Rendben köszönjük!

Atsushi értetlenül nézett rám.
- Ez meg mire volt jó?!
- Kölyök Hin még csak 16 éves, nem kéne börtönben le élni az életét, ráadásul az nem emberi vér.
- Ezt honnan veszed?
- Hinoke még engem sem volt képes megölni nem, hogy egy ártatlan embert. Ez csirke vér.
- Honnan ismered?
- Maffia tag voltam, ráadásul ő a partnerem volt annó.
- Értem...

Vissza mentünk az irodába, Dazai nézett minket.
- Na mi volt?
- Ja Hinoke nem mert megölni.
Kacagtam.
- Hinoke?! Ezek szerint még él?
- Igen.
- Értem!