A szüleim briliáns ötlete [Jirose ff]

15. fejezet

Miután ezt megbeszéltem Jimin-nel, arra gondoltam, hogy átmegyek Lisa-hoz. Egy gyors csókkal elköszöntem Jimin-től és már indultam is. Lisa nem lakik messze, ezért gyalog mentem. Közben még beugrottam egy közeli boltba és vettem pár életben tartó dolgot Lisa-nak.
Lisa háza elé érve épp kopogásra emelem a kezem, mikor egy nagy lendülettel kinyílt az ajtó. Meglepetten pislogtam az illetőre, ő is ugyanolyan meglepetten nézett vissza rám. Szerintem már sejtitek, hogy ki az, nem? Jól sejtitek, mert Jungkook állt az ajtóban.
-Jungkook, mi a baj? - hallatszódott meg Lisa hangja egyre közelebbről. Aztán észrevett.
-Oh...Rose. Micsoda váratlan meglepetés. - mosolygott kínosan
-Hidd el, részemről is az. - mondtam és gyanakvóan néztem a párosra.
-Akkor....én most megyek. Lisa, beszéld meg vele. Nagyon ijesztően néz. - mondta Jungkook mire felhorkantottam
-Rendben, szia! - mosolygott rá Lisa a fiúra, aki el is húzta a csíkot. Még ilyet! Nem is vagyok ijesztő! Vagy talán egy kicsit...mindegy.
Bementem és elhelyezkettem egy fotelben, kérdőn néztem rá a fiatalabbra.
-Jó, jó mondom. - sóhajtott
-Hát el is várom.
-Elég közel kerültünk egymáshoz a napokban. És ma áthívtam ebédre, nagyon cuki volt egyész végig. De az ebéd után történt egy s más. - pirult el, én meg elsápadtam.
-Lisa, ugye nem....történt semmi Olyan? - emeltem ki az utolsó szót választól tarva.
-Unnie! Nem! - mondta vörösen, megkönnyebülve fújtam ki a levegőt.
-Akkor jó. De mire érted az egy s mást?
-Hát...megcsókolt, aztán egy picit eldurvult a helyzet. Nyugi unnie, időben leálltunk. Jungkook adott választási lehetőséget. - magyarázta a helyzetet.
-Ahaa, így már minden világos. Ja, és hoztam kaját. - adtam oda a szatyrot neki.
-Vettél vattacukrot? - kérdezte csillogó szemekkel
-Igen, vettem. - mondtam mire ugrott egyet, komolyan mint egy gyerek.
-Oh, hogy én mennyire szeretlek unnie. - kezdett el ölelgetni.
-Tudom, tudom. Engem csak szeretni lehet. - mosolyogtam önelégülten.
-Na ilyenkor nem szeretlek. - mondta duzzogva mire elnevettem magam
-Én is szeretlek. - mondtam röhögtem
-Unnie, túl sokat röhögsz. A végén még megfulladsz. - csóválta a fejét rosszalóan.
-Szeretnéd, mi? Na most, hogy gondoskodtam az életben maradásodról, megyek. Jimin biztos hiányol már. - álltam fel s indultam az ajtó felé.
-Ne már! Mindig olyan keveset maradsz! - nagy szemekkel nézett rám maradásra bírva.
-Sajnálom Lili. Már késve van, az uram vár otthon. Puszkó! - és ezzel kimentem a sötétségbe.

(Elnézést a hosszas kihagyásért, pótolni fogom)