Az elveszett fehér rózsa [Yukimura Reina (Nesrin) története]

1.

Sziasztok. Yukimura Reina vagyok egy 17 éves víz légzést használó démon ölő lány. Édesapám egy vissza vonúlt víz pillér míg édesanyám egy virág légzést használó szintén visszavonúlt démon ölő.. Apukám születésem után elhunyt és akkor voltam 5 éves.
Édesanyámat is nagyon megrázta és egy éjszakán amikor 8 éves voltam egy démon megtámadott minket. Édesanyám nem élte túl de én pont időben el tudtam menekülni mert már jöttek a démon ölők.. Ezek az események után a Rengoku család fogadott be és így ismertem meg Kyojuro-kunt aki mellett boldog lehettem..

/Reina szemsz./
Ma is egy csodás napra keltem fel majd rohantam is mosakodni majd reggelizni ugyan is ma a drága szerelmemmel megyek egy nehezebb küldetésre aki már elindult itthonról így csak édesapja és öccse van itthonn
-Jó reggelt Rengoku-san, Senjuro-kun! Jó pihenést én rohanok a küldetésre. *köszöntem el drága szüleimtől*
-Jó reggelt Nesrin nee-san. Rendben vigyázzatok magatokra! *Mosolygott rám Senjuro*
-Legyetek óvatosak! *Mondta Rengoku-san*
-Jó jó! Viszlát később!
Majd el is indultam a megbeszélt helyünkre ahol találkozunk szerelmemmel.
..
Egy fél óra múlva oda is értem ahol már ott várt ő..
-Jó reggelt Kyojuro-kun *Mosolyogtam rá*
-Jó reggelt Reina-chan! *Mondta majd kézfejen csókolt*. Ideje indulni, most szólt a varjam hogy a démon egyre közelebb tart a faluhoz!
-Rendben siessünk!
Majd el is indultunk az egyik faluba ahol elvileg egy alsó holddal fogunk találkozni.. 

*Time skip*
Már ide is értünk a faluba de eddig minden a legnagyobb rendben van azonban mind a ketten érezzük a démon jelenlétét.. De hol lehet? Gondolkozz Reina.. Hogyan vegyülne el egy okosabb démon? Biztos valahogyan emberi alakot vett fel de hogy.. Majd elhaladt egy ember mellettem.. Tőlem magasabb 1-2 centivel, hosszú lila haj és érdekes öltözet.. Kétségtelenül ő az... Kyojurora néztem majd bólintott így elkezdtük messzebbről követni a démont. Elég sokáig mentünk míg ki nem értünk a falu szélére ahol már alig járt 1-2 ember, biztosan megérezte hogy követtük! Ez a gondolatom után meg is szólalt a személy előttünk.
-Hé..nekem senki se mondta hogy erre járnak démon ölők..*kacag* Ám ezzel semmi gond nincsen! A mester büszke lesz ha egyszerre kettő démon ölőt gyilkolok meg!!
MICSODA?. Az oké hogy érezte hogy valaki követi de hogy tudja is hányan vagyunk és hogy kik vagyunk?? Nehéz dolgunk lesz..
Mivel nem tudtunk mit kezdeni ezért előjöttünk majd meg is fordult ellenségünk és így már tisztán láthattuk az egész arcát. Alsó 4..
Nem lesz könnyű bár én legalább egy alsó 2esre számítottam de biztos ő se lesz gyenge. Megint megszólalt. Na ennek biztos, be nem áll a szája soha...
-*Kacag* Na mi az? Csak nem féltek? Ne aggódjatok kíméletes leszek ugyanis aranyosnak tűntök~. *Vigyorgott ránk majd nekünk rontott*
Mit ne mondjak érdekes vér démon teknikát használ. Ha jól vettem észre akkor a levegővel irányít mindent így ha megfigyeljük mikor merre irányítja, simán ki tudunk előle térni és a fejét vehetjük. Rá néztem társamra akiről tudtam hogy már ő is kitalálta hogy hogyan lehet végezni vele majd engedtem neki hogy először ő próbálja meg.
-Láng légzés, első forma: Ismeretlen tűz. Kyojuro mindent úgy csinált ahogy én gondoltam viszont a démon hirtelen eltűnt majd megjelent párom mögött.. Egyből cselekedtem és gyorsan a demon mögé jutottam. Innen már nem menekülhetsz!
-Víz légzés, harmadik forma: Áramló tánc. Direkt a harmadik formát választottam mivel ezzel mindenhol el tudom vágni az ellenfélt így nincs menekülési útvonala. Így is történt majd a démon teljesen elporladt viszont előtte történt egy érdekes dolog.. A démon szeme vörös lett és olyan volt mintha valakinek megmutatott volna vele valamit.. Érdekes de nem rugóztam sokat rajta.
-Szép munka volt Reina, egyre ügyesebb vagy!! *Mondta majd megcsókolt*
-Köszönöm Kyojuro! *Majd viszonoztam csókját*
-Menjünk haza. Az estét nálunk töltöd!
-Rendben van. *Mondtam mosolyogva és elindultunk.
..
Egy fél óra alatt vissza is értünk majd meg mondtam a varjamnak hogy közvetítse Oyakata-samanak hogy egy-két enyhébb sérüléssel sikeresen elvégeztük feladatunkat. Ezután ettünk egy keveset, fürödtünk majd mentünk aludni.
Már az ágyban feküdtünk amikor Kyojuro megszólalt.
-Büszke vagyok rád szerelem és jól jegyezd meg ezt a harcot mert ennél már csak nehezebb lesz és soha nem akarlak elveszíteni.. Szeretlek! *Mondta majd hátúlról magához húzott és a nyakamba fúrta fejét*
-*Kuncog* Én is nagyon szeretlek és büszke vagyok rád.. Már több éve Pillér vagy és egyre jobban csak erősödsz! Soha ne feledd, hogy örökre veled leszek míg élek és azon is túl. *Mondtam majd mind a ketten álomra hunytuk szemeinket*
Ekkor még nem is tudtam, hogy mind az amit most mondtam soha nem fog megvalósulni..

Hi hi! Szóval ez lenne a következő könyvem amit írok. Remélem tetszett nektek az első rész és majd az egész könyv is!
Itt van addig Reináról egy kép (nem saját sajnos és ezt majd megírom miért):