A titkok erdejében

3. fejezet

Amikor besétáltunk a gyülekező helyre 3 hatalmas feketébe öltözött férfi fogadott minket akik nem tűntek barátságosnak. Ennek ellenére Arya előre ment és beszélgetésbe elegyedett velük.

-Hé fiúk! Mit szólnátok 3 új taghoz?- kiáltott nekik oda kicsit önelégülten

-Mit akarsz kislány?- kérdezett vissza az egyik nagyképűen

-Csatlakozni.- mondta ezt amiközben végig sétált köztük jelezve nekünk hogy gyerünk amég lehet de az egyik őr megfogta a kezét.

-Na-na! Hova ilyen hevesen? - állította meg a fehér hajú

-Nem szóltatok tehát gondoltam átmegyek. -mesélte Arya kicsit félénkebben

-Nem bírjuk erre fele a zsarukat. -mordult fel Sorin(a fehérhajú) majd arrébb vitte a másik kettőt és felre húzott minket- Figyeljetek nincs sok időnk! A hátsó bejárathoz itt a kulcs ott elmagyarázok mindent- mondta miközben a kezünkbe nyomta a kulcscsomót és lelépett.

MI persze gondolkozás nélkül elmentünk a hátsó kapuhoz a sráccra várva.

Amikor megjelent elmondta hogy Ravenék a potenciális lázadásunkat észlelték és mindenkit akiben látták az érdeklődést ott kellet hogy dekkoljon mivel nem engedték el őket. Így járt ő és egy másik srácc aki elszökött. Sorin ott csövelt 6 hónapja. A srácc egy napmágus aki érti amit csinál viszont még nem dolgozott csapatban és kiszabadulni sem tudott. Ezt Arya úgy vette hogy ki kell szabadítanunk hogy csatlakozhasson hozzánk. Elmentünk megfelelő felszerelésért. Azaz pár hámért Arya griffmararáért egy adag vízért és egy pár fegyverért amik kések és 2 stukker voltak. Ezzel a "felelősen" össze rakott elszereléssel indultunk Sorin kiszabadítására. Egy eldugott sötét sikátorba osontunk. Flear navigációi alapján a zsákutcában van egy ajtó ahonnan végig lehet osonni a Legasia helyi irodájáig. Az ajtón belépve egy hosszú csatorna szerű folyosó fogadott minket ahol szépen lassan Kyrith vezetésével elkezdtünk lopózni. A fém oldalú szűk cella szerű utacskában minden lépésedet vízhangozva lehetett hallani tehát ez nem segített azon hogy halkan menjünk de mi próbálkoztunk. Amikor olyan félúton lehettünk hangos ajtó nyikorgást hallottunk. a szívünk megállt. Futni kezdtünk a folyosó vége felé ahol egy rabokkal és valószínűleg gangster-ekkel teli szobába csöppentünk. Flear utasításainak eleget téve bele olvadtunk a tömegbe és elkezdtünk szeparáltan 5-7 méter távolságra egymástól haladni előre. Pár perc céltalan bolyongás után végre lejutottunk egy kevésbé zsúfolt helyre. Innen már elvileg nem volt messze Sorin cellája egy 5 perces séta, viszont majdnem fél órát keringtünk.

Amikor már mind ki voltunk hogy lehetünk ennyire szerencsétlenek Sorin félre húzott minket és mutatott a tetőre a szánkat befogva. Arya madarát felé vezéreltük és a hámok és kampóink meg persze Arya szél elemének köszönhetően sikerült feljutnunk a tetőre onnan pedig vissza haza. Na a nagy lóf4szt. Persze sikerült felmásznunk a tetőre de a madár nem volt hajlandó megvárni amég Kyrith is felér és elment nélküle őt a tetőn hagyva, ahol rengeteg de rengetek őr rohamozta meg. Az edzésünknek hála sikerült levernie egy párat de a végén elfogták és túszul ejtették. Persze ennek egyikünk se örült és az volt az első hogy a segítségére sietünk.

Vissza másztunk a tetőn és rohantunk a nyomkövető irányába azonban Kyrith helyett Ravenbe magába futottunk bele. Szerencsére ő csak Aryat látta és nem ismerte meg bár gyanakvóan nézett ránk. Futottunk az élétünkért és mire megtaláltuk Kytet megölte a túszuléjtőit és szerzett nekünk őr ruhát. Amiután átöltöztünk az álcánkba elindultunk és pontosan feltérképeztük a helyet és az őrváltást. Aztán sprinteltünk ki hogy nehogy elkapjanak. Amire kiértünk, szerencsére épségben már besötétedett és a telihold fénye volt az egyetlen világítás a végtelen pusztában. Leültünk egy fa alá és Snow bound hegyeit néztük, beszélgetve. Egy csendes szellő néha-néha ellebbent de egyébként alig volt szélmozgás. Bámultunk a messziségbe és nem is vettük észre hogy már kel fel a nap. Nevettünk egész este és élveztünk az életünket egy nehéz nap után.

Nem tudtam nem észre venni hogy mennyire össze kovácsolódtunk ezalatt az egy év alatt és hogy az új tagunk sem olyan kívül álló.

amint megütött minket a gondolat hogy a 9 éves Flear egyedül van otthon és mi pánikolva rohantunk haza a lányhoz. Szerencsére nem esett baja és már aludt mire haza értünk. Kalandos nap után a jól megérdemelt pihenés jött, tehát mind lefeküdtünk aludni