8 Hét

1. Fejezet

A kocsimban ülök és úton vagyok egy családhoz. Nem tűnik nagy falatnak két gyerek apukával, anya nélkül az apának nincs elég ideje a gyerekekre a munka mellet, ezért fogadott fel engem, egy dadát.

Már hívalatosan is ki mondhatom hogy egy dada vagyok mert 3 hónapja kaptam meg a diplomám, eddig is jártam ismerősökhöz vagy barátokhoz vigyázni gyerekekre ,de ezt az állást 8 hétre előre kellet aláírnom. Nincs vissza út, kisebb pánik tört rám nem is ismerem az édesapát ,általában személyes "tárgyalással" szokás lebeszélni és aláírni a papírokat de ez a kilóméter távolság miatt nem jöhetett létre.

A papíron az is szerepelt hogy ott is kell élnem mivel az apa gyakran megy üzleti utakra ezért éjszakára is kell felügyelő. Nem is értem hogy találtak rám ,pár hete tettem fel a hirdetést hogy munkát keresek. Ditroiti lány vagyok és a család meg Montgomery-ben él , a két város között 12 óra út van . Nem utaíthattam viszsa mert ki tudja mikor érkezik új ajánlat aki ilyen jól fizet ,jelen pillanatban nagyon kellet a pénz szóval nem volt nagyon más választásom.

Már csak más fél óra maradt hátra az útból de már a nap lefelé jár még csak négy óra de ez ilyen késő ősszel már megszokott . Az ősz a kedvenc évszakom . Régen mindig anyukámmal azt játszottuk hogy az őszes levelest amit össze gerebjéztük egy nagy kupacra raktuk és ha minden kis kupac egy helyen volt akkor beleugrodtunk és össze-vissza dobáltuk az udvarba, egymásra és amerre vitt a lábunk.

Végre áttérek a lehajtó sávba és egy kis kanyargás után végre megszabadulok az autópálya versenyző barmaitól . Pár perc után egy hatalmas Montgomery tábla jelzi hogy jó helyen járok . A GPS azt jelzi hogy 5 perc van hátra az úticél eléréséig .
4 perc
3 perc
2 perc
Az utolsó kanyart is bevettem és már csak a 35-ös házszámot kell megkeresnem .

Egy emeletes krémszínü ház fogad hatalmas fehér kerítéssel és udvaral, mellette 2 garázs foglalt helyet. A feljáróra pakoltam és a kézifék behúzása után csak a garázs ajatáját bámultam.

Nagy levegőt veszek és kiszállok az autóból, csontjai ropogtak a több óra utazás után. Kinyitom a hátsó ajtót és kiráncigálom a legalább 20 kilós bőröndömet az ajtón, és elindulok az ajtó felé.

Ismét egy nagy levegő, csak ez után csengetés be. Hangos trappolás hallatszódik belülről, és az ajtó már nyílik is. Előszőr senkit sem látok aztán egy apró fiúcska jelenik meg a számára hatalmas ajtó mögül. Haja sötétbarna ami kiemeli nagyon a  mély kék szemét, mi mellet egy aprócska anya jegy ül.

- Jónapot kívánok, segítettek valamiben? - kérdezi kihúzva magát azon a kis méz édes hangján.

- Szia apukád itthon van?- kérdezem tőle miközben leguggolok hozzá.

- Igen ,de dolgozik és nem szereti ha megzavarják.

- Megtudod mutatni nekem hogy hol van?

- Apa azt mondta nem szabad idegeneket beengedni a házba. - Milyen kis szófogadó kisfiú azt hiszem vele nem lesz baj.

- Ebben igaza is volt, de én nem vagyok idegen sokáig mert én leszek mostantól a dadád.- a mosoly odafagyott az arcára ,mintha csak megfestették volna ,csak ott állt.

- Amelia vagyok -nyújtottam felé a kezemet- Téged hogy hívnak?- hirtelen vissza eseik a való világba a kérdésem hallatán.

- Liam -mondja még mindig meglepődötten.

- Hát szia Liam most hogy a bemutatkozásom is túl vagyunk megmutatod hol van apukád?

- Gyere be -ennyivel le is zárta és hátat fordított nekem.