Osztályom hülyeségei

16. Zánka #1

Szóval voltunk Zánkán. Mielőtt elkezdeném a sztorit adok pár tippet azoknak, akik még nem voltak:

-ne menj papuccsal az ebédlőbe! Tanuljatok a hibámból, én majdnem elcsúsztam a vízben.

-a házak egy nagy dombon vannak, szóval készülj fel a sétára!

-minden rohadt drága.

-ha introvertált vagy antiszoc vagy az etsi programok valszeg nem fognak tetszeni.

Szóval a terv egyszerű: Keleti, onnan metróval a Délibe, majd Zánka.

Mindenkinek olyan szép reggeli fejei voltak. Annyit hozzáfűznék, hogy a c-sekkel mentünk. A c-s lányokról annyit kell tudni, hogy picsák, a fiúk viszont jófejek. Meg velünk volt kettő egy évvel fiatalabb lány. Az egyik Kira volt (alias Dávid asszonya), és Angéla. Róluk majd később.

A vonatút a Keletiig chilles volt.

Mindenki: *meglát egy stadiont a Keletinél*

Dávid: az a Puskás Stadion?

Én: hogy lehetne a Puskás, ha a Keletinél vagyunk?

A metrón volt egy nagyon ijesztő csávó, de szerencsére hamar leszállt.

Megérkeztünk a Délibe, felszálltunk a vonatra. A MÁV csak tíz perccel később indította el a vonatát, ami szerintem tőlük fejlődés. Már mindenki enni akart (főleg én és Lili), de meg akartuk várni, hogy elinduljon a vonat.

Én: ne gondoljunk a kajálásra, és el fog indulni a vonat.

És igazam is lett.

Így ültünk négyen: Én, Kata, Lili, Nati. Jókat ✨pletyiztünk✨, zabáltunk, meg ilyenek. Tudod, csak a szokásos. Kb. 3 óra múlva meg is érkeztünk Zánkára.

Harminc perc után sikerült beérnünk, megkaptuk a kis azonosító bigyulánk, és hivatalosan is táborosok lettünk. Sárga színűek voltunk.  A szoba elfoglalásról nem kell sokat mesélni, simán ment, minden pAcEk volt. Ja meg nyílván legfelső emelet.

Mentünk ebédelni. Kellet egy kicsit várni az ebédlő előtt (mert ugye sokan voltak, és nem fértünk be), de utána gördülékenyen ment a sorban állás. Ilyen rizses zöldséges húsos csámcsi mámcsi izé volt, meg csoki darabos muffin. Mindkettő finom volt, főleg a muffin (másnap reggel ettem is mégegyet).

Na volt kb. egy óra szabad idő. Elmentünk a boltba, én vettem jégkrémet. Kira már mist rohadt idegesítő volt.

Aztán jöhetett a hajótúra. Direkt elindultunk rohadt korán (plusz még kisvasúttal is mentünk, dehát gyorsabbak voltunk), hogy le tudjunk menni a Balatonpartra. Hát. Le volt zárva, és valószínűleg még 27 évig le is lesz, ha a magyar építészeken múlik. Anna néni meghívott minket egy jégkására <3.

A hajóút full jó volt, Lőrinc elaludt, de amúgy minden jól ment. Amikor leszálltunk láttunk a parton egy véres döglött hal bigyulát. Anna néni enm fotózta le nekem :c.

Vacsira incsa fincsa milánói volt meg kókusz kocka, de itt már telezabáltam magam hála a bolti szerzeményeknek. A kókuszkockát meg odaadtam másnak, mert nem ízlett.

Esti program koncert volt. Nos nagyoon nem tetszett, meg nem is lehetett érteni, szóval bementünk a játékterembe csövelni, és béreltünk léghokit, meg egyéb ilyeneket. Tökre élveztem, és ezerszer jobb volt, mint az a koncert (szerintem).

Bandukolunk fel a dombon. Mi vagyunk Natival az utolsók. Voltak így körbe padok. Ott cigiztek.

Nati: na nézd, itt meg cigiznek

Én: helyes, adjanak nekem is

Én és Nati: *felérünk a folyosónkra*

Random tizenhároméves félmeztelen kölkök: *elhiszik magukról, hogy ők a világ közepe, és menőzni próbálnak a testükkel*

Én és Nati: *továbbmegyünk röhögve*

Este lefürdötünk meg minden csínyja bínyja. Még ettünk egy kis ✨bÍn BáZűLt✨ (fun fact: Kata nem érzett rossz ízeket), aztán aludtunk VOLNA, ha Kira be fogta volna a száját. Megdobtam a papucsommal. 

És ennyi lett volna Zánka első napja egy héttel később! Képekkel nem tudok szolgálni, mert nem vihettünk telefont. Na byee!