A Megmentőm (Carlos Sainz)

1.rész

Nos, itt Monacoban elég jó az élet ha csak nem az én anyámmal és az új pasijával kell együtt élned. Amióta apa elment azóta anya nagyon más lett, nem értem hogyan léphetett túl ilyen könnyen. Nekem nincs túl sok emlékem apáról de valamennyi rémlik, viszont anya sosem volt hajlandó mesélni róla. Pedig már nagyon sokszor kértem rá, de mindig elterelte a témát, ehhez nagyon ért.

Egy szerdai nap vette kezdetét ami viszonylag jól indult, mert most nem voltam olyan hulla fáradt mint máskor. Elkészülődtem és már is indulni akartam az iskolába de Diego megállított (anya pasija, mellesleg utálom).

Diego: " Héé héé hova hova? "

Maya: " Iskolába?, nem lehetne, hogy egyszer az életben nem kérsz számon?ez az egyik a másik meg, hogy mégis miért érdekel? "

Diego: " Először is kislány, vegyél vissza és ne beszélj velem ilyen hangnemben, másodszor azért érdekel mert Sara lánya vagy és mert egy házban élünk. "

Maya: " Áhh mindent èrtek mostmár mehetnék végre, mert el fogok késni!! "

Diego: " Beviszlek én, nem engedem, hogy egyedül mászkálj. "

Maya: " Fhuu hogy én mennyire utállak!! "

Diego: " (megszorította a kezem és elkezdett kiabálni) HA MÉGEGYSZER ÍGY MERSZ VELEM BESZÉLNI TE KIS CSITRI, AKKOR NAGYON MEGFOGOD BÁNNI, úgyhogy ha nem engedelmeskedsz te jársz rosszabul. "

Maya: " Rendben menjünk... "

~ Maya ~

Elindultunk a sulihoz és azt vártam, hogy mikor érünk már oda mert ki akartam szállni végre Diego mellől. Végre megérkeztem és be is mentem az iskolába. Nagyon nem voltak barátaim, de jól megvoltam egyedül is. Az 5. óra után hívott anya, hogy amint hazaértem el kell mondaniuk valamit.
Már megijedtem, hogy történt-e valami baj, vagy a házasságukat tervezgetik, mert ha igen akkor nekem itt van végem. Elköszöntem anyától, és mentem is be az utolsó előtti órámra, és mivel holnap csütörtök és tudnék az F1-es pilótáktól aláírást szerezni és képet, nagyon szeretnék elmenni de Diego tuti nem engedné meg, és bezárna a szobámba. Suli után mentem haza és már otthon vártak anyáék.

Anya: " Szia szívem! "

Maya: " Sziasztok, na akkor mit akartatok mondani? "

Anya: " Azt akartuk mondani, hogy ma Diegoval elmegyünk vacsorázni 18:00-ra van foglalásunk, tehát 17:30-kor már indulunk ,addigra pedig itt lesz a bébiszitter is. "

Maya: "Miiivann?? Ti komolyan képesek voltatok bébiszittert hívni hozzám?? 20 éves felnőtt nő vagyok,semmit nem engedtek meg!!

Diego: "Na ide figyelj, ne beszélj így velünk, és igen hívtunk bébiszittert mert nem vagy megbízható számomra.

Maya: "Ohh tényleg Diego? Még csak meg sem próbálsz bízni benne sem te se anya. Rohadtul utállak remélem tudod. Az a két dolog az életembe amit még szeretek az a Forma-1 és foci.

Diego: " Naa jo most volt elegem belőled " (megfogott a hajamnál fogva és berángatott a szobámba) " Itt leszel bezárva 1 hétig, amiért megengedted ezt magadnak. "

Maya: " Gyűlöllek!!, mit akarsz még csinálni velem? összeversz? "

Diego: (Odajött és felnyomott a falra a két csuklómat pedig oda szorította)
" Ha ezt akarod akkor ez lesz "

És vegül otthagyott a földön, anya ezt mind végig nézte és meg sem próbálta megállítani... A bébiszitter már itt volt de ő lent tévezett a nappaliban én pedig a szobámba voltam. Elhatároztam, hogy elmegyek és soha többé nem jövök vissza ide. Összepakoltam egy táskába a legszükségesebb dolgokat, pár ruhát, iratokat, telefontöltőt, F1-es képeket.
A szobám ablaka alatt volt egy kisebb tető amiről simán le tudtam ugrani sérülés nélkül. Kimásztam az ablakon és elindultam céltalanul Monaco utcáin.
Közel voltak a hotelek ahol megszálltak a pilótak, sétálva 30 percre volt. Úgy döntöttem elindulok oda hátha még valakivel találkozhatok. Amint elindultam megláttam Diego kocsiját egy étterem mellett, és abban a pillanatban tudatosult bennem, hogy itt vacsoráznak szóval minél távolább kell mennem, de már észre vett. Fogalmam sincs hogyan, de elkezdtem futni egy irányba. Diego és anya beszálltak a kocsiba és utánam jöttek. Diego kiszált és elkezdett üvöltözni velem, hogy most azonnal szálljak be a kocsiba.

Diego: "(Felpofozott és elkezdett berángatni a kocsiba) TE HÜLYE KIS PICSA, AZT HITTED ENNYIVEL MEGÚSZHATOD??

Maya: (Próbáltam ellenállni de erőssebb volt nálam) HAGYJ BÉKÉNN!! VALAKI SEGÍTSENN KÉREM!!

Egy szürke ferrarit láttam megállni amiből Carlos Sainz közelített és leszedte rólam Diegot.

Carlos: " Maga normális? Hogy merészel így bánni egy hölgyel?

Diego: " Az apja vagyok és azt teszek vele amit akarok. "

Maya: "Hogy mit mondtál? Te az apám? SOHA NEM LESZEL AZ APÁM, ÉS SOHA NEM FOGOD HELYETTESÍTENI ŐT AZ ÁRNYÉKÁBA SEM LÉPHETSZ!!

Carlos: "Nyugodj meg rendben, és szállj be a kocsimba! "

Maya: " Rendben.. "

Diego: " NE MERÉSZELJ BESZÁLLNI A KOCSIBA MAYAA!! "

Maya: " De beszállok és soha nem akarlak látni titeket.

~ Maya ~

Carlos azonnal bepattant mellém és elhajtott a ferrarival. Esett az eső és csak bámultam ki az ablakon a távolba azon gondolkozva, hogy most mégis mihez kezdjek és persze azon, hogy anya mégis hogy hagyhatta ezt az egészet,talán nem jelentek neki semmit? Vagy annyira szereti ezt faszkalap Diegot, hogy nem látja a fától az erdőt?... Ahjj fogalmam sincs mit csináljak.