Úgy folyik le az eső az ablakon, mint a könny az én arcomon.
Tudom vissza kéne tartanom, tudom erősnek kéne maradnom.
De lefolyik az, és oly hideg, nem tudom, hogy már miben hiszek.
Miben jobb ez, miben más, csak azt akarom, hogy ne így láss.
Ne, mert szomorú leszel, nem mindegy,
hogy valójában mit teszel.
Ne, csak még ne temess el, csak azt akarom, hogy ne engedj el!
Mert mind igaz, mit éreztünk, nekünk így jó tényleg az életünk.
Mert így egymáséi lettünk, búcsút még most sem kell vennünk.
Ez a nap már csak emléke valaminek, olykor nehéz egy egésznek maradni meg.
Nehéz e nap múltját, túlon túl élni, ki tudja, lehet az idő helyettünk elvégzi.
Csak ne légy szomorú, bánatos, bárhogy is élnek benned, bennünk most.
Légy erős, légy boldog, mosolygós lány.
Neked szól minden gyönyörű szám.
