A Sors Keze? /SZÜNETELTETVE/

1

Semyazaval, az ikranommal köröztem a Keleti-tenger sziklái felett, avagy a klánom felett. A Tayrangihoz tartozom, ők mind erdei Na'vi-k. Leginkább a Kekunan klánhoz hasonlítunk a lovaglási képességeink alapján. Leginkább a repülési, de az úszástudásunkról és a független természetünkről vagyunk híresek. Mi páncélos lovakat nem használunk mint az Olangi, vagy az Omatikaya klán, csakis az ikranunkra támaszkodunk. Mi nekünk már kisgyermekkorunkban el kell kezdjük a repülés gyakorlatát, ami szerintem őrültség, túl veszélyes.
Klánunk vezetője Ikeyni, egyben az anyám is. Párja, vagyis az apám Tsentey. Egyke vagyok, azonban anyám tanítványára testvéremként tekintek. Ő Nan'ti. Nagyon sokat vagyok vele, igaz, sokat keverem balhéba, de attól még szeretjük egymást.

Mint mondtam az elején, most is rá vártam. Mikor megérkezett hozzám, azonnal el is indultunk felfedezni a közelben és gyűjtögetni. Neki ez a feladata legtöbbször, én pedig csak segítek neki. Bármikor rá támadhat bármi, kell ilyenkor a segítség. Én íjat használok, ő pedig csak kést. Most egy erdős részt kerestünk és ott szálltunk le ikranunkról. Számunkra ismeretlen volt a hely, úgyhogy vigyázni kellett. Tudtunk szerint ez még a mi klánunk területe. El is kezdtünk gyűjtögetni pár dolgot mint például főzethez szükséges növények, bogyók. A nagy gyűjtögetés közben megláttam egy hihetetlenül szép mezőt. Enyhe szellővel, naplementével a virágokkal teli mezőn. Maga a tökéletesség. Később Nan'ti is megtalált és látszódott az arcán a meglepődöttség. Elhiszem, nem mindennap lehet ilyet látni a sziklák mellett. Azonban mikor valami megmozdult a fák között egymásra néztünk; tudtuk mit jelent. Futás. Elfutottunk a mező végéig ahol márcsak ugrani lehetett a szakadékba, egyenest a tenger vízébe. Így hát mi ugrottunk azonnal, de hívtuk az ikranjainkat kik elkaptak minket.

Mikor hazaértünk már késő volt. Mind a ketten elmentünk saját családunk alvóhelyére. Engem már anyám dühösen várt, mivel előbb haza kellett volna érjünk, de túl sokat időztünk. Mielőtt elküldött volna aludni közölte velem, hogy fontos feladatom lesz, úgyhogy pihenjem ki magam. Na erre kíváncsi leszek.

*****

Másnap reggel étkezés után anyámhoz siettem, hogy megtudjam feladatomat mit tegnap este említett nekem.

-Az Omatikaya klán vezetője le akar mondani a címéről. Azonban mástól azt az értesülést kaptam, hogy valójában nem fogják őt megölni ahhoz, hogy új legyen a vezető. Elmegy egy másik klánhoz családjával messzire. A feladatod a következő; követned kell őket, majd be kell illeszkedned a családba. Meg kell tudnod, hogy mi készül. Amint visszatérsz, megtudod, hogy ez miért fontos a klánunk számára - valójában én pontosan tudtam, hogy csak azt szeretné elérni, hogy végre legyen egy kis nyugta nélkülem,de a feladat az feladat, így hát belementem. Meg is fordultam tengelyem körül, hogy útnak induljak, de előtte akartam kérdezni valamit.

-Anyám, tudod-e, hogy ezzel hónapokra küldhetsz el? - néztem vissza a személyre, ki bólintott. Elég csalódott voltam ez miatt, de elindultam. Semyazat odahívtam, felültem hátára és elkezdtem feladatomat.

Szárnyas állatomról leszálltam az Omatikaya klán területén és onnantól lábon mentem tovább. Mikor megtaláltam a népet egy szikla mögül figyeltem meg a cselekményeket. A nép egy különleged fa körül gyűlt össze. A családot azonnal felismertem melyhez a feladat szólt. Az új Olo'eyktan éppen egy éles tőrt emelt fel miközben a család legidősebb tagja térdelt mellette. A vezető a férfi felé döfte a tőrt, azonban nem ölte meg, csak egy vágás szerű sebet ejtett mellkasán. Felállt a megsebzett majd családja többi tagjával mögötte végigsétált a népük között. Mikor eltűntek, én is megindultam. A hangutánzásommal magamhoz hívtam ismét Semyazat kire azonnal fel is ugortam és felrepültünk az egekbe. Körbetekintve megpillantottam öt ikrant Na'vikkal a hátukon, szinte biztos voltam, hogy ők azok, mivel a nép többi tagja a különleges fánál van összegyűlve. Utánuk eredtem és mivel a levegőben lehetetlen elrejtőzni, ideje volt bemutatkoznom. Hamar utolértem őket a kiedzett állatommal. Az idősebbik nő, tippem szerint az anyuka nyúlt az íjáért, azonban én kézfeltevéssel jeleztem, hogy nem támadok. Egy újabb kézjellel, avagy a homlokomtól feléjük emeltem kezemet üdvözöltem mindannyiukat majd a tippem szerint az apuka mellé repültem.

-Nevem Swirya - kezdtem bele a férfi felé intézve mondandómat. - Azért vagyok most itt, hogy magukkal tartsak és vigyázzak épségükre. Maga Ikeyni küldött. Hallotta mi történt és ezzel szeretne maguknak segíteni. Persze én is szívesen segítek, másképpen nem lennék most itt - hazudtam nekik halál nyugodtan, mire a szülők összenéztek és beleegyeztek.

-Jake vagyok. Jake Sully - mutatkozott be a családfő. - A feleségem Neytiri, a többiek pedig bemutatkoznak ha megérkeztünk - fejezte be a bemutatkozást. Azért nem bántam volna, ha bemutatja a többieket is. Ezen tovább nem zavartattam magam, kicsit lemaradtam, hogy én legyek leghátul, hogyha esetleg valaki lemaradna vagy történne valami egy személlyel.

A pár óra mialatt elértünk célunkat csendben telt el. Mikor közelebb értünk felismertem a klánt; Metkayina. Mikor ők is észrevettek minket belefújtak vészjoslóan egy kürtbe. Mi repültünk egy kört fölöttük, majd a part szélére leszálltunk ahova már gyűlt is a tömeg. Mind lepattantunk állatunkról és végig néztünk ezen a klánon. Máshogy néztek ki; bőrük világosabb kék színekben pompázott, erős farkuk hasonlított egy uszonyhoz, végtagjaik alkalmazkodott az úszáshoz, így tehát sokkal ismosabbak, mint a mieink. Ők a vízi Na'vik. A szülők előrébb léptek kéz feltevéssel, majd mi is követtük őket. Vezetőjük helyett három fiú merészkedett ki a tömegből körbejárva, körbenézve minket. Mikor megéreztem, hogy az egyik megfogja a farkamat, azonnal elrántottam és fülem is lekonyult ahogy ránéztem. Nevetve rajtunk összesúgtak. Nem akartam balhét, pedig szívesen kioktattam volna őket már most. Pár másodperccel később egy lány is megjelent ki rájuk szólt. A lánynak az egyik erdei oda is köszönt, itt már látszott, hogy szerelem lesz a vége. Ezután suhant át fölöttünk pár narancs pillangószárnyakkal rendelkező krokodilszerű lényen pár Na'vi, köztük a vezetővel, ki pár perc elteltével elénk sétált feleségével. Jake-kel azonnal üdvözölték egymást.

-Mit kértek tőlünk Jake? - kérdezte a vezető.

-Egy Uturut szeretnék a családomnak - ahogy kimondta az Uturu szót, a nő azonnal megriadt és ellenkezni kezdett. - Kérlek, az égiek elől menekülünk.

-Ez számunkra háború veszélyes lehet és ti nem fogtok tudni egyhamar alkalmazkódni hozzánk, ti az erdőhöz vagytok hozzászokva - próbált felesége mellett maradni a férfi az ellenkezéssel, miközben a nő elkezdett  minket körbejárni.

-A karjuk nem elég erős, lassúak a vízben, farkuk is eltér - ekkor felemelte Jake idősebbik lányának kezét. - Sőt, ezekben a gyerekekben démonvér folyik! - kiáltotta ki népének.

-Nézzétek! - emelte fel Jake kezét, amin szintén öt ujj volt látható. - Én égi emberből lettem igazi Na'vi. Nem lehetetlen, hogy mi is közétek tartozzunk, csak adnotok kell nekünk egy esélyt - állt ki családjáért Jake Sully. A vezető férfi kérlelően nézett feleségére, ki végül beleegyezett az Uturuba.

Az idegen lány, kinek nevét megtudtuk út közben, elvezetett minket lakóhelyünkre. Megbeszélt velünk egy találkozót; egy óra múlva a szirten, majd hagyott minket, hogy lepakoljunk.

Számomra még csak itt kezdődött életem kalandosabb oldala...