Próbállak elengedni //Pető Brúnó ff//*befejezett*

9.Csak fájdalom

Brúnóval haza értünk, még beszélgettünk egy kicsit olyan délután 3 óra körül ment el. Mostanában fura. Mármint nem úgy hogy jajj vissza jött Magyarországra hanem a kapcsolatban. Utóbbi hónapokban nem hívtuk egymást, most sem volt a találkozásunknál a régi. Mintha titkolna előlem valamit. De nem akarok tőle semmit se kérdezni mert akkor lehet elbasznám a meglévő szeretetet is. Aztán eszembe jutott Laci is. Szaladtam át a szobájába hogy megtudjam mi van Brúnóval

-TÓTH LÁSZLÓ TAMÁS! BESZÉDEM VAN VELED!-kiabáltam miközben beléptem a szobájába de ő nem volt ott. Miért is lett volna ott. Kerestem a lakásba,hívtam mindent is csináltam de nem értem el sehogyse aztán kinyílt a bejárati ajtó. Lacika drága nyitott be körül nézett gondolom hogy nincs-e itthon senki de a kis terve nem sikerült

-Te meg hol a faszba voltál?!-emeltem fel a hangomat mire ő csak hátrálni kezdett
-Mit csináltam megint?-tette kezét a feje elé védekezés képpen
-Fontos dologról kell beszélni úgyhogy nagyon gyorsan betakarodsz a házba és leülsz. -utasítgattam a bátyjámat

Szépen bejött,leült,addig én kaját csináltam miközben elpanaszoltam neki a bajaimat.

-Mondjad királylány a bajodat-hozott egy papírt és tollat gondolok jegyzetelni
-Az van hogy Brúnó neked nem fura?
-Nem miért?
-Hmm mondjuk az utóbbi hónapokban kurvára nem keresett és ma is amikor találkoztam vele olyan más volt. Mintha már a kapcsolatunk tönkre menne. Mintha már nem szeretne...-halkultam el és könnybe lábadt a szemem hisz nekem Brúnó nagyon fontos személy
-Ahj Kicsi,ne idegeskedj. Biztos vagyok benne hogy szeret, és hogy csak te va-nem bírta befejezni a mondatát mert a telefon bezavart. Értetlenül néztem a telefonomra
-Szoszker pacsker van?-biccentett a fejével Laci hogy mondjam
-Sára Kútvölgyi megjelölt téged egy bejegyzésben-néztem értetlenül felvátlva Lacira és a telefonomra
-Megnyissam?-kérdeztem félve mert nem tudhatom hogy mit akar. Laci nem szórakozott fogta a telefonom kivette a kezemből és lefagyott
-Mi van benne??!??!?!!-idegeskedtem
-Hát ömm....tudni akarod?
-IGEN!-megmutatta a képet és hát nem viszem túlzásba.... megcsalt ismét. Én csak hátat fordítottam Lacinak és a késeink felé vettem az irányt.
-LILLA TE HÜLYE VAGY?! TE BIZTOS HOGY NEM VÁGOD MEG MAGAD MEGINT!!!-kiabált utánam de nem hallottam semmit mert nem éreztem semmit csak a fájdalmat és azt hogy mekkora egy balfasz vagyok hogy hittem neki

Még aznap elmentem sétálni a parkba. Nem tudtam melyik parkba mentem de lekellett ülnöm és gondolkodnom úgy hogy senki nincs körülöttem. Egy ideig csend volt addig ameddig egy ismerős hang meg nem szólalt a lámpa fény alatt ami megvilágított engem.
-Lilla? Mit keresel itt? Miért vagy egyedül? Miért nem vagy otthon? Gyere haza viszlek-adta volna ide még a pulcsiját is hogy ne úgy haljak meg hogy kettébe fagytam. Nyilván elfogadtam mindent mert mégis csak szeretem. A nagy francokat. Legszívesebben egy késsel vágtam volna fel az ereimet a fájdalom miatt
-Nem kell sem a pulcsid se semmi. Nem kell vigyázni rám,nem vagyok kisgyerek!-álltam fel hogy a szemébe nézzek a szeretett és ismert gyilkos tekintetemmel-És ha a hülyét akarod játszani és megakarsz magyarázni mindent akkor inkább jobb lesz ha be kussolsz Pető Brúnó mert ugyanolyan vagy mint a többi!-kezdtem kiabálni de nem volt senki az utcán.
-Lilla nem értelek-mondta full komolyan -Nem csináltam semmit és nem értem miért vagy ilyen-emelte fel ő is a hangját de látta hogy egy könny csepp csordult le az arcomon.
-Akkor egy szóval kimondom:VÉGEZTÜNK! -kezdtem el mosolyogni kínomban. -Nem veszed észre magad? Tényleg ennyire hülyének nézel? -és jött hogy már kínomban nevetek-Basszus és én hittem neked. Szépek vagyunk. -vettem elő a telefonom és kiírtam instára valamit amit Brúnóka felolvasott
-Én és Pető Brúnó szakítottunk! Lányok startoljatok rá csak vigyázzatok meg ne csaljon titeket!- fejezte be de mire a végére ért én már úton voltam haza és annyit hallottam Brúnótól a hátam mögött
-Nevetséges amit csinálsz! Nem csináltam semmit!-erre a válaszom igazán Lillás volt
-NEM ÉRDEKEL MÁR NEM VAGYOK A BARÁTNŐD-majd fogtam a kezem és Brúnó megismerkedhetett a középső ujjammal. Szerintem nagyon szép főleg ha távolról látod.

Ezek után én már csak haza mentem lefeküdtem az ágyamba és kopogtak az ajtómon. Vivi és Nóri volt
-Dikk hát ti?-emeltem fel a fejem a párnából aminek a mélyébe süppedt a fejem
-Hallottuk mi történt,aggódunk érted-jöttek oda és megöleltek
-Nem kell jól vagyok-amúgy kurvára nem -nem kell félteni,de amúgy kitől tudjátok?
-Laci-felelték egyszerre
-Akkor már értem-birizgáltam a párnám sarkát

Olyan este 10 lehetett amikor álomba merültem.

Másnap*
Jelenleg 8:40 van és egy Lászlóra keltem aki rám ugrott ébresztés képpen
-Neked is jó reggelt-mosolyogtam
-Jó reggelt!!!!-vigyorgott mint a vadalma
-Miért mosolyogsz ennyire? Ma mentek vissza ennyire örülsz neki?
-Ami azt illeti nem. Nem megyünk vissza. Azt mondták elég volt a forgatásból mert a producereket ki idegelte az a város így vissza tértünk Magyarországra úgy mint régen.
-Szóval itthon leszel?-húztam fel az egyik szemöldököm
-Igen
-Jajj dejó akkor kitakaríthatod a fürdőt,a konyhát,a szobád,moss fel,porszívózz és pucolj ablakot ameddig én alszok-mosolyogtam és vissza feküdtem aludni
-Ez így nem fair!!-durcizott mint egy 6 éves-amúgy mi volt tegnap amikor elmentél?-márcsak ez a kérdés hiányzott
-Elmentem egy parkba, Brúnó hozzám szólt elmondtam neki úgy hogy sejtse mit csinált,majd elindultam azt mondta hogy nevetséges vagyok én erre kikiáltottam hogy nem érdekel már nem vagyok a barátnője és bemutattam neki. Ennyi-mondtam teljesen higgadtan és nyugodtan
-És nem fáj a szakítás? Mármint hogy hiányzik-e stb
-Miért hiányozna? Megcsalt eddig kétszer. Én teljesen jól vagyok-ezt a hazug mondatot még a hülye sem tudta volna elhinni-csak szar hogy nem vallja be.

Sziustok drágáim!! Remélem tetszett, és szerdán jövök a következő résszel! Pusszantás!