The Lost girl//Teen Wolf ff.//

34 Rész

Megint egy új helyszín.
Itt már a Mikaelsonokkal laktam. Allisonék látogattak meg. A Wolf családdal voltak jóban onnan ismertem őket. Ők is mintha a családom lennének.

-Hagyjatok már békén-mondom Chriséknek és a Mikaelsonoknak. A nappaliban vagyunk és veszekedünk. Vagyis igazából ők velem.

-De Vina mi csak segíteni szere..-mondaná Allison de közbe szólok.

-Szerintem elég idős vagyok, hogy megoldjam...-mondom. Azon vesztünk össze, hogy miért nem szóltam, hogy az erőmmel bajok vannak.

-De...-mondaná nekem Allison de nem hagyom.

-Elég!..-kiáltom el magam mire erőhullámok jönnek ki belőlem ezzel Allison a falnak lökve-jézusom mit tettem....-mondom a földre esve.

Álom vége

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

-Neeee!-ébredek fel ebből a szörnyű álomból. Folyik rólam a víz és zihálok. Próbálom nyugtatni magamat de a szemem előtt csak azt látom, hogy Son eszméletlen. Azon a napon majdnem megöltem.

-Mi történt?-jön be aggódva Son. Rám néz és rögtön rá jön, hogy mi is történt.

-Ne gyere közelebb. Nem akarlak bántani-mondom neki. 

-Héé...nyugi ne aggódj. Nem bántasz-mondja nekem.

-Ne gyere közelebb!-kiáltok rá mivel megint lépett egyet felém. Nem tudok megnyugodni. A szemem előtt csak újra és újra lejátszódik az álom. 

-Vina... hé.. nézz rám. Nyugodj meg. Csak egy álom volt-mondja nekem mire megrázom a fejem. Hátha ezzel el űzöm  a rossz emlékeket. De nem. Még mindig a szemem előtt látom. És egyre szaporábban veszem a levegőt. 
Ez nem jó. Nagyon nem. Ha nem tünök el most innen nem lesz jó vége.

Felpattanok az ágyból.

-El megyek kiszellőztetni a fejem-mondom Sonnak és már kint is vagyok. Az erdő felé veszem az irányt. 

Az erdőbe érve átváltozom és csak szaladok.

Amikor az erdő mélyére érek visszaváltozom és elkezdek oda-vissza  járkálni, hogy lenyugtassam magam de nem megy ezért dühömben a közelemben lévő fába ütök egymás után többször. 

Egy idő után befejezem szegény fa kínzását. Mivel ez nem nyugtatott le engem ezért megint elkezdtem fel-alá járkálni de amikor oldalra fordultam hirtelen észrevettem Dereket egy fának támaszkodva. Engem nézett. Mivel nem számítottam rá ezért megijedtem amin ő jól szórakozott.   

-Na mivan? Nem hallottad hogy jövök?-kérdi. Én nem válaszoltam neki hanem csak magam elé bámultam. Emiatt rögtön rá jött hogy valami baj van mivel mindig azonnal válaszolok a beszólásaira.  Megpróbált közelebb jönni és mivel én még mindig az álom hatása alatt voltam igy rögtön rá szóltam.

-Ne gyere közelebb. Nem akarlak téged is bántani-mondom neki még mindig az álom hatása alatt. 

-Engem is...? Kit bántottál Faith?-kérdi de kérdését figyelmen kívül hagytam-kit bántottál még?-kérdi meg újra. 

-Minek is mondjam el? Úgyis tudsz rólam mindent. Mivel behatoltál az emlékeimbe. Ezzel mindem rossz emléket felhozva-mondom idegesen már a sírás határán állva. Ha nem nyugszom le valahogy akkor ebből egy erő kitörés lesz. 

Érzem, hogy a szeme elkezd villogna.

-Héé.....Faith nyugi-mondja nekem amikor észre veszi mi történt.

-Könnyű azt mondani-mondom. 

Derek szemszöge

Davina nincs jól. Valami gond van.  Mivel én okoztam neki nemrég fájdalmat úgy érzem, részben a én hibám is.  Valahogy visszakéne hozni a rossz emlékek révetegéből. Elkezdtem gondolkodni  egy dolgon, egy mondaton, vagy  inkább egy néven  amin csak én hívhattam kis korunkban. Eszembe is jutott egy. Bár....nem biztos, hogy ezzel sikerül és, hogy ő emlékszik erre de egy próbát megér.

-Szörnyikee.......-hívom azon a becenevén amit én adtam neki és csak én hívhattam igy.
Ekkor felém kapta a fejét. Látom, hogy könnybe lábad a szeme és elkezd felém rohanni.  Ahogy odaért hozzám a nyakamba ugrott és megölelt. Én mosolyogva öleltem vissza. Ezek szerint emlékszik.

-Kérlek mond el mi a baj-kérlelem mire nemet int a fejével-jó. Akkor mond el ha el akarod mondani-mondom neki-de most már menjünk. Van egy olyan sejtésem, hogy nem aludtál sokat.
Elindulunk de látom, hogy Faith lába összecsuklik. Utána kapok és felkapom menyasszony pózba. A vállamra hajtva a fejét pár percen belül elalszik. Nagyon keveset aludhatott. Nem tudom miért csinálja ezt magával.  A lakásomhoz érve felviszem és óvatosan lerakom az ágyamra.  

Csendben lementem az emeletről. Lent Peterrel találkoztam.

-Mit csináltál szegény lánnyal?-kérdi cinikusan.

-Semmit-mondom neki.

-Te soha nem bánsz igy egy lánnyal. Mi történt? Csak nem beleszerettél?-kérdi.

-Nem.Az azért fura lenne. De mondjuk az is  fura, hogy nem vetted észre. Pedig te mindig mindent észre veszel és mindig mindenre rájössz.-mondom neki gúnyosan.

-Mit nem vettem észre?-kérdi.

-Azt, hogy menyire hasonlít anyára-mondom.

-Te hülye vagy-mondja először de amikor jobban bele gondol rájön-Faith.

-Igen. Ő az unokahúgod-mondom neki egy gúnyos mosoly kíséretében.

-Túl élte a tüzet. De hogy?-kérdi-és mikor jöttél rá? 

-Láttam. Amikor az elméjébe hatoltam. Anya rám bízta de nem vigyáztam rá eléggé. Nem emlékszem rá, hogy hogyan de elvesztettem. És gondolom ezért gondoltam azt, hogy nem élte túl a tüzet.

-Mit láttál még?-kérdi.

-Nem sokat. Olyan mintha valami védené az elméjét. De szerintem attól, hogy én nem láttam ő még újra élt mindent. Most is az erdőbe találtam rá kiakadva. Egy fát püffölt. És azt mondta, hogy úgy is tudok mindent hisz az elméjébe hatoltam. Pedig ha tudná, hogy egy csomó mindent nem láttam. Meg kell kérdeznem, hogy ezt, hogy csinálta. 

-És azt láttad, hogy mi is ő?-kérdi mire bólintok-és mi ő?

-Ezt inkább tőlem kellene megkérdezned nem? Had döntsem már el én hogy kinek akarom el mondani-jön le a lépcsőn Faith és mellém áll. 

-És esetleg elmondanád a nagybátyádnak, hogy mi is vagy?-kérdi.

-Nem-mondja.
Ekkor Peter a nyakánál fogva a falnak szorítja.

-Mond el mi vagy.-szól rá eréjesen  Peter.
Faith csak nyugodtan tűri egy darabig amit csinál de miután megunja az erejével eltaszítja magától Petert.

-Ezt hogy?-kérdi-boszorkány vagy-mondja ki amikor rájön.

-Talált-mondja Faith.

-De hogy lehetséges ez? A családban senki nem volt boszorkány-mondja Peter.

-Nem tudom.....-mondja Faith.

Folytatjuk.....

Sziasztok. Tudom, tudom. Nagyon régen nem volt rész. De most van az év végé és a suli ilyenkor eléggé nehéz. De most már jön a nyár és remélhetőleg sokkalta több rész tudok hozni. Köszönöm a türelmeteket. 

Puszi:benceeniko.