Írta: emso
Fordította: andi_art
.
.
.
Első fejezet
Egy havas téli napon értek véget Hajime vizsgái, pont a hónap végén. Amikor Hanamaki hirtelen ajtót nyitott neki, a lakásból kiáramló meleg levegő hatására, egy langyos köd szállt fel közöttük. Hanamaki hátán végigfutott a hideg, amikor megcsapta őt az esti fagyos levegő. Egy pillanatig csak álltak és egymást nézték, szótlanul. Csakis a hótakaróval bevont város külömböző zajai töltötték meg a csendet.
Hajime felememlte a kezében tartott egyszerű kis krémszínű dobozkát. Hanamaki az egyik lábával kitámasztotta az ajtót, hogy az nyitva maradjon, így eltudta venni tőle a dobozt.
- Boldog születésnapot utólag is, - mondta Hajime.
Hanamaki felpillantott rá, hogy ismét Hajime szemeibe nézhessen, mielőtt óvatosan kinyitotta volna a dobozt. Egy leolvashatatlan arckifejezés ült ki az arcára, amikor megpillantotta a doboz tartalmát. - ... Krémfelfúj, - mondta halkan.
- Tudod, hogy nem vagyok jó az ajándékozásban. - a sarkával egy a földben talált kis mélyedéssel játszott, a kezeit pedig már a zsebei mélyére süllyesztette. - ... Mindig ő választotta ki nekünk őket.
Amikor végre összeszedte a bátorságát arra, hogy felnézzen, azt kívánta, hogy bárcsak ne tette volna. Hanamaki arcáról egyértelműen leolvasható volt, hogy közel áll az összeomláshoz. A kezei szorítása enyhén behorpasztották a doboz oldalait, miközben határozott tekintettel bámulta azt továbbra is, az ajkai remegtek. Hirtelen egy hideg fuvallatt futott át köztük, miközben Hanamaki lassan elkezdett a folyosója felé hátrálni.
- Tea, - mondta, leginkább magának. - Pont csinálni akartam magamnak egy kicsit. Te is kapsz egy bögrével.
Hajime követte őt a már jól ismert lakásba, majd szó nélkül helyet foglalt a kissé megviselt kanapén, miközben Hanamaki a konyhában tevékenykedett. Alig két perc múlva már vissza is tért hozzá két gőzölgő bögrével a kezében. Az egyiket odaadva Hajimének, ő is helyet foglalt a kanapé másik végében a bögréjét szorongatva.
- El tudunk majd biztonságosan vezetni ha még mindig havazni fog? - kérdezte Hajime az ajkaihoz emelve a bögréjét.
Hanamaki bólintott egyet. - Ja. Egész télen vezettem, nem lesz baj.
- Oké, ha biztos vagy benne.
Ismét csend telepedett le közéjük. Nagyon sok dolog történt mostanság Hajime életében. Mindig is szerette a csendet, de ez nem az a kellemes fajta volt, - az elmúlt napok csendje határozottan üreges volt, semmi több mint csak tátongó üresség.
- Amúgy is jó lesz majd együtt menni, - szólalt meg végre Hanamaki - Örülök, hogy te... Örülök, hogy mindketten Tokióban vagyunk.
Hajime úgy gondolta, hogy érti miről beszél. A város mostmár valahogy sokkal hatalmasabbnak tűnt, egy olyan szempontból mint amilyennek ezelőtt még soha sem. Mindig is olyan nyüzsgő, elfoglalt és magas volt, igen, de sosem ennyire. Mintha ez a hely egyre és egyre távolabb kezdett el volna kinyúlni tőlük, mintha csak elveszítette volna a gravitációs magját ami a földhöz gyökerezte. És Hajime tényleg azt gondolta, hogy pontosan ez történik. Szóval igen, valóban megnyugtató, hogy ennek ellenére, hogy annak ellenére, hogy most így hirtelen minden túlságosan is nagynak érződött, ők még mindig itt vannak egymásnak.
Tervezi, hogy valaha ebből kimond bármit is? Vajon jobban érezné magát tőle Hanamaki, vagy egy kicsit még talán rosszabbul?
- ... Ja, - jobbnak látta, hogyha csak ennyit válaszol neki.
- Matsukawa úgy tervezi, hogy visszajön ide hozzánk, - folytatja Hanamaki - Azt mondta, hogy egy ideig nálam fog lakni, - úgy körülbelül egy hétig.
Lerakta közéjük a kinyitott doboz krémfelfújtat, de egyikük sem vett belőle. Hajime abban sem volt biztos, hogy finomak e egyáltalán. De lehet, hogy már kapott valaki mástól. Vajon Hanamaki krémfelfúj iránti szeretete ennyire közismert lenne, még azok számára is akik nem ismerik őt már középsuli óta?
Tudat alatt, Hajime a tekintetét a tulsó fal előtt felállított polcra emelte, és azonnal megakadt a szeme azon a fotó albumon amit még Oikawával ajándékoztak neki a tavaly. Oikawa talált rá abban a könyvesboltban amiben keresgéltek, és amint megpillantotta elkiáltotta magát, hogy "ez az!" amit keresnek. Majd szépen be is vezette Hajimét a kasszához, anlélkül, hogy a másik egy percig is vitatkozott volna vele. Kíváncsi volt arra, hogy Oikawa csak egyszerűen kiválasztotta az első dolgot amit jónak látott, hogy gyorsan letudhassa ezt az egész vásárlás dolgot, de tudta, hogy biztosan nem erről volt szó. A megérzése be is igazolódott amikor Hanamaki egy izgatott felkiáltás kíséretében húzta ki a papírcsomagolásba bújtatott könyvet. Mint kiderült, a könyv egy olyan fotós képeit tartalmazta, akit megszállottan követett a közösségi médián, és már várta, hogy megérkezzen a következő fizetése, hogy talán majd megvegye.
- Köszi az ajándékot amúgy, - szólalt meg hiretlen Hanamaki, mintha csak Hajime gondolataiban olvasott volna. - Tényleg nem kellett volna.
Hajime enyhén megvonta a vállát. - Tényleg semmiség volt. Igazából van valami másom is számodra. - a zsebébe nyúlva kutatott valami után, majd el is érte annak az egyik sarkát. Hirtelen olyan nehéznek érezte valamiért. - Ezt pár könyv között találtam. - hirtelen egy papírdarabot húzott elő a zsebéből. - Ő, öhm... mindig hamarabb megírta a szülinapi kártyákat.
Végignézte, ahogy Hanamaki óvatosan elveszi az asztalra lerakott kártyát. A lap enyhe rezgése elárulta az alig kivehető remegést az ujjaiban. Megfordította egyszer, majd vissza, majd pedig lerakta az ölébe, - Majd később elolvasom, - mondta halkan.
- Rendben.
Hanamaki gyors pillantásokkal nézett fel a plafonra, majd a tekintetét visszavezetve Hajimére elmosolyodott. - ... Sosem szerette amikor egymás előtt olvastuk el a csöpögős kártyáit.
A világ most nem érződött olyan nagynak. Most valahogy szorongatóan kicsinek tűnt, megfolytva őket ebben a szobában, ezzel a fotóalbummal, - a krémfelfújjal, - Hanamaki még félig bepakolt bőröndjével a hálószobája ajtaja mellett, - a kanapé közepén lévő mélyedéssel, ahol nem több mint két hete még valaki ült. Az a mélyedés pont akkora volt, hogy akár a szíve is elfért volna benne.
Lassan kifújta a levegőt. - Ja.
____
YOU ARE READING
Bárhova is megyek (hozzád visszatérek) || IwaOi || (fordítás)
Fanfiction"Mi van ha az én és a te univerzumod között az a kis eltérés van, hogy az enyémben összejöttünk, és... és én élek?" Az univerzumok úgy vannak összevarrva mint egy könyv lapjai; amikor összérnek könnyedén áttudsz rajtuk sétálni egy másikba. Általában...
