Bnha oneshot

Hawks x reader

Tűz...,lángok mindenhol a tízemeletes irodából zuhanok lenézek 30 méter még. Körül nézek..hogy történhetett ez? 20 méter átgondolom az életem sok mindenért hálás vagyok . 10 méter sajnálok mindent sajnálom ha valamit rosszul tettem . 5 méter az arcom mindjárt találkozik a betonnal. Ezt biztos  nem élem túl. Sajnálom Hawks sajnálom hogy nem láthatlak többé. 

Azt mondják ha a halál leheletét már a tarkódon érzed, elkezded átgondolni az életed ha esetleg kapnál egy második esélyt , ha csodával határos módon túlélnél egy lehetetlen helyzetet mit tennél másként. Őszintén ? Semmit . Mert minden egyes mozdulat ,minden döntésem hozzád vezetett. nem bánom hogy így halok meg mert találkozhattam veled. Na de hogy is történt ez? Elmesélem. 

A Hawks-al való találkozásunk igen érdekes volt. Mondhatni ő volt az én hősöm. Éppen hazafelé tartottam a boltban való kis vásárlásom után amikor már a sarokról valami vörös kis tárgyat láttam. A kíváncsiságom győzőtt így oda mentem megnézni mi is az. Egy nagy vörös toll. Milyen madárnak van ekkora tolla? Sajnos nem tudtam sokat gondolkodnom rajta mert hirtelen kirepült a kezemből egyenes a gazdája felé. Oda pillantottam.

Hawks a második számú hős All might vissza vonulása óta, ott volt még az első számú hős is Endeavor, és még valami madár szerű izé aminek kiáll az agya. Fúj! Nem volt időm ezen tanakodni mert az az Agyfej elindult felém nem foglalkozva a mögötte lévő hősökkel. 

-Hawks védd a civileket!-kiáltott Endeavor.

Többes szám? Körbe néztem. Rajtam kívül még vagy három család ott lehetett a csapatér szívében. Ennyi sok egy embernek. Talán ha a képességemmel tudnék segíteni? Nem hiszem.  Hirtelen majdnem az össze vörös toll levált a szárnyáról és felénk repült, a toll elvitt mindenkit a csata térről az egyik épület tetejére de még így is közel voltunk annyira hogy lássuk a történéseket. A szárnyas hős mintha csak kard lenne úgy használta a nagyobb tollait ezzel megsebesítve ellenfeleit. Közben Endeavor úgy tűnt vesztésre áll, a földön feküdt nem tudtuk eszméleténél van e még. A tűz amit árasztott kihunyni készült de mindenki meglepődött amikor az eddiginél egy sokkal nagyobb és erősebb támadást hajtott végre ezzel pedig végérvényesen térdre kényszerítette már félig szénné égett ellenfelét. Endeavor jobb kezét ökölbe szorította és a levegőbe emelte miközben ellenfelén taposott. Plus ultra! Mindenki tapsolt, örült, újfent megmenekült a város. Biztonságban vagyunk..vagyis akkor még ezt hittük.

Tíz perc sem telhetett el mégis mindent körbe ölel a kék tűz. Mi történhetett? A hőseinknek még idejük sem volt kifújni magukat már is újabb gonosztevő érkezett. Dabi .A gonoszok ligájának tagja. Ez így nem lesz jó! Dabi rám mosolyog és megindul felém. Meg ragadta kezével a nyakam közelebb hajolt hozzám..megállt egy pillanatra valamit suttogott a fülembe.Azt hittem vége de hirtelen nagy lendülettel eltolt magától le a tízemeletes ház tetejéről. Hátra mosolyog a hősökre akik felém indulnak hogy megmentsenek, ő pedig elmenekül. 

Hát így kerültem ide. zuhanok..mindjárt vége .minek aggódok ennyit? Csak azt sajnálom hogy még csak most találkoztam azzal a bizonyos szárnyas hőssel és mégis valami megfogott benne ahogy az embereken segít, élénk vörös tollai. Egy utolsó pillantást vetek az égre ahol egykor ő repült amikor meglátok magam előtt valamit. A talajjal való koccanásom előtt két erős kar ragadott meg és repültünk tovább. A hős biztatóan rám mosolygott. 

-Minden oké?-nézett rám aggódóan 

-Persze-válaszoltam miközben próbáltam összeszedni magam.

-Hawks amíg te itt csajozol addig Dabi megszökött-

 Sajnáltam ugyan hogy miattam nem tudták elkapni a gonosztevőt de a csajozol szónál egy kicsit megörültem. Nem tudom miért nem is ismerem ezt a fazont. Egyébként is nem gy szerelmes tini lány vagyok már össze kell szednem magam. De végül is meg kéne köszönnöm hogy segített. Elvégre megmentette az életemet. igen, és mondjuk finoman rákérdezek nem e akarna randizni. Nem nem szabad.  A magammal való vitatkozást és egy férfi üvöltő hangja szakította meg ahogyan még mindig szidja kollégáját.

-Elnézést kérek amiért az én szerencsétlenkedésem miatt elszökött a gonosztevő. 

-Ne kérj elnézést ezért. Egy hős dolga hogy megmentse az arra rászoruló embereket.-az a mosoly azt hittem ott helyben elolvadok. 

Mosoly 2- önfegyelem 0 . Remek

-Még be sem mutatkoztam a nevem Hawks de magácska szólítson csak Keigo-nak.-rám mosolygott.

-{Név}-nek hívnak!-egy mosoly kíséretében felé nyújtottam a kezem. Endeavor egy nagy sóhaj kíséretében odébb állt. Már most imád. Beszélgettünk még egy kicsit Keigo-val általános dolgokról pl bűnözök, hősök, randik ilyenek. Megadta a telefonszámat és megbeszéltünk egy találkát szombatra. Én mint mindenki mást is ugyan az a kérdés foglalkoztatott otthon egyedül ülve .Mit fogok felvenni? Végül mivel nem randi így a kedvenc utca ruhámat viseltem.

Reggel szétizgultam magam a mai nap miatt de végül sikerült lenyugodnom mire indultam 10 óra  lett sétálva és időben oda értem. Amint beléptem már meg is pillantottam kiszemeltem .é Éppen a kávéját szürcsölte kivételesen utca ruhájában.

- Szia, mizu?-kérdeztem miközben lepakoltam a táskám utána pedig leültem a férfivel szemben-

- Szia tudod éppen itt ültem az elmúlt tíz percben és azon aggódtam hogy a lány akit meghívtam felültetett és nem fog eljönni. De végre megérkezett.-mesélte vigyorogva. 

-Hát mint látod nem késtem. -Mondtam mosolyogva. közben oda jött a pincérnő aki kedves volt én is rendeltem magamnak egy jeges kávét amit hamar ki is hoztak. Iszogatás közben kellemesen elbeszélgettünk és úgy döntöttünk egy sétával fogjuk zárni a mai napunkat. A park felé indultunk ahol egy kicsit fújt a szél de ettől eltekintve jó idő volt. Séta közben felém nyújtotta a kezét ujjainkat összekulcsoltuk és kézen fogva haladtunk tovább. A park kijáratánál azonban felkapott menyasszony pózba és repülve vitt hazáig ahová el navigáltam. A házam előtt letett majd szólt:

-nagyon jól éreztem magam. Köszönöm {Név}!-mondta még mindig a kezemet fogva.

-én is!-mondta mosolyogva miközben közel hajoltam arcához és megpusziltam az orrát.  A tettem látszólag először meglepte először de aztán államat megragadta és mielőtt megszökhettem volna maga felé húzott és megcsókolt. Pár pillanat múlva visszanyertem eszméletemet és vissza csókoltam. Nem tudom mennyi idő telhetett el azt kívántam bárcsak örökké tartana ez a pillanat. De mint minden jót ezt a pillanatot is elrontja valami. Pontosabban az a tény hogy Hawks-ot éppen hívogatja a tüzi-buzi. (Bocs Endeavor, nem bírlak😏)  Felvette a telefont ahol egy "Hol a francban vagy már" kiabálás miatt vége szakadt a romi pillanatnak. 

-Semmi baj menj csak meg értem-

-Biztos nem baj?

-Dehogy, menj csak mentsd meg az embereket.

-Okés, köszi-adott a fejemre egy utolsó puszit majd elrepült a szárnyas hősöm.

End

Okés hát nem tudom hogy milyen lett több mint 1000 szó és egy nap alatt megírtam. Fáradt vagyok de nyugodtan kérjen bárki. (amúgy bocsi hogy furi lett csak kiakartam próbálni hogy kell írni harc jelenetet) Igyekezni fogok ennél jobbat írni. 

(Bocsi tegnap este elfelejtettem ki posztolni de íme az első rész!)