A Zsákutca

2.rész

Az első óra osztályfőnöki volt. Ezen az órán szokta a tanár megbeszélni az osztállyal dolgokat. Pl az osztálypénzt, a kirándulásokat és a versenyekre való jelentkezési lehetőségeket.
John és Cris az első padba ültek. Emily és én mögöttük.
-Ugy utálom ezt a tanárt -súgta oda Cris Josnnak
-Ja ne is mond
Nem valami jól suttogtak mivel ezt én is hallottam, és ha én hallottam akkor biztosan a 2 méterre tőlük lévő Mr.Callen is hallotta, de nem szólt semmit.
-Mint tudjátok ma elmarad pár embernek az utolsó 2 óra.
-Mi miért? -szólalt fel Scarlett az utolsó padból
- Foci meccs lesz délután. De csak azok mehetnek el rá akik kapnak jegyet. Mivel a játékosok osztják őket, ők döntik el kit szeretnének hogy elmenjenek.

Cris a csapatban játszik. Biztosan kapni fogunk jegyet. De miért nem mondta eddig?

-Na de akkor beszéljünk a tanulmányi kirándulásról
Cris és John és velük együtt mi is le hajtottuk a fejünket a padra.
Mindig erről a kirándulásról beszél ami év végén lesz. Még csak Október van.
A csengő hangja ébresztett fel.
-További szép napot! -hagyta el a termet Mr. Callen
Mindenki ki viharzott a teremből.
Emily és én elindultunk volna a következő óra termébe mikor Cris utánunk szólt
-Hé csajok!
Megfordultunk és a kezünkbe nyomta a jegyeket.
Számítottam rá. De neki ezt nem kell tudnia.
-Köszi Cris!
-E: Mindenképp ott leszünk!
Cris ránk mosolygott majd elment
Mi is célba vettük a 6-os termet.

Az óra unalmasan telt el. Miután vége lett a 2. órának Emilynek franciára nekem pedig biológiára kellett mennem.

Páros munka volt az órán a feladat. Azt a fura kretént akiről senki sem tud semmit mellém osztották be.
Le ültem mellé, olyan furán nézett rám. Boncolást kellett végre hajtanunk.
Próbáltam úgy tenni mintha nem zavarna hogy néz, de igenis zavart.
Egész végig nem szólt egy szót se csak ha kérdeztem valamit, de akkor is csak egy szó és semmi több.

Ezután nem történt semmi érdekes. Végre véget ért az 6. óra ami azt jelenti hogy végre mehetünk haza hogy elkészüljünk a foci meccsre ami kb 40 perc múlva kezdődik.

15:30
A nézőtér tele volt. Főleg fiatalokkal. Az itteni diákok elég elfogultak, ezért inkább haverokat hívnak meg a meccseikre, mintsem szülőt.
Le ültünk egy helyre Emivel ahonnan integettünk Crisnek egyenesen a pályára.
A mez csodásan állt neki mint mindig. A barna szemeihez csodálatosan passzolt.
-Hahó? Figyelsz te rám? -gondolataimból Emily visító hangja zökkentett ki
-Mi? Bo..bocsi nem. Mit mondtál?
-Csak annyit nem láttad e Johnt valahol?
-Nem -körülnéztem majd láttam ahogy John éppen sétál felfelé a lépcsőn hogy le ülhessen mellénk
-Ott van -mutattam felé mutatóujjammal, mire Emily elmosolyodott és egyfajta megkönnyebbülést láttam szemeiben.
-Sziasztok lányok! Foglalt ez a hely?
-Dehogyis. Ülj csak le -mosolyogtam rá
Emily rajtam keresztül mosolygott Johnra. Persze hogy mindig nekem kell közepén ülnöm.

Már kezdődik is a meccs
Cris mint mindig nagyon jól játszik. Már szerzett 2 gólt a csapatnak 20 perc alatt.
1 óra telt el a meccsből de nem éreztem valami jól magam.
John ült legszélen a lépcső mellett.
-John kiengedsz? -suttogtam oda neki
-Baj van? -kérdezte
-Nincs semmi baj, csak levegőznöm kell
-E:Menjek veled?
-Nem, nem kell.
John felállt én kimásztam a helyemről és ki mentem az utcára.
De amit kint láttam nem akartam elhinni
A könyvtáros, Mr. Smith feküdt a földön körülötte egy nagy vér tócsa, halott.
Le gugoltam hozzá. Leszúrták, nem is egyszer.
Jobbra fordítottam a fejem, és megláttam azt a lúzert aki egész nap bámult az órákon, a folyosón. Sötét öltözékével szinte elveszett a sötétben. Elkezdett közeledni felém
-Tetszik a látvány? -kérdezte zsebre tett kézzel, mély hangon, csábos mosolya ott ült a szája szélén
-Te tetted? -álltam elé idegesen
-Hát ennek nézel egy gyilkosnak? -kérdezte játszott meglepettséggel
-Nem tudom minek nézzelek! Nem tudom ki vagy
-hát igen mert a ti fajtátok nem áll szóba ilyen vesztesekkel mint én! Ugye Johanna?! -mondta ingerülten miközben egyre csak közeledett felém
-Honnan tudod a nevem?
-elnevette magát- - Velem ülsz bioszon basszameg! Neked is kéne tudnod az enyém ha nem egésznap a hülye izomagy haverjaiddal lógnál és szégyenítenél le másokat!
-M-Mi?..
-De ennek itt vége!
Láttam ahogy egy fehér furgon teljes gázzal fordul be a sarkon és felénk tart.
Ő közeledett felém én hátráltam, sikítottam. A fiú befogta a számat egy kendővel, Kloroform. Mielőtt el sötétülne minden, éreztem hogy felkap és berak a furgonba. Túl gyenge voltam, nem tudtam mozogni. Aztán minden elsötétült.

Egy sötét szobában ébredtem. Volt benne pár polcos szekrény, és dobozok. Mintha egy raktár vagy valami hasonló lenne.
A szoba közepén ülök egy széken, a kezem és a lábam megkötözve. A szám be volt ragasztva.
Ki nyitódott előttem a garázsajtó, amin egy fekete alak lépett be, Ő volt az. Az a szemétláda rohadék aki ide cipelt engem
-Lám lám lám csak nem felébredtél?
Dünnyögtem, nem tudtam beszélni a ragszalag miatt.
Oda jött és teljes erejéből leszedte a számról.
-Áú
Néztem rá a lehető legszúrósabb tekintetemmel
-Minek hoztál ide te idióta?
-Meg kéne válogatni a szavaidat!
-Válaszolj
-Nem tartozok neked magyarázattal, idővel mindent megtudsz
-Úgy gyűlöllek
-De hisz te mondtad, hogy nem is ismersz.
Csak hallgattam. Igaza volt én mondtam de még mindig semmi ötletem hogy miért hozott ide.
-Mi a neved?
-Jaj milyen bunkó vagyok had mutatkozzak be. Colin vagyok.
Ez a név nekem semmit nem mondott.
Összezavarodva néztem rá.
-Persze hogy nem tudod ki vagyok, mivel egy önző picsa vagy.
-Minek neveztél bazdmeg?? -próbáltam ficánkolni hátha enged a kötél de nem így lett
-Nyugalom. Nincs értelme -mondta miközben legugolt hozzám
-Engedj el!
-Nem tehetem.
Miután ezt kimondta egyre közelebb hajolt hozzám..

Köszönöm hogy elolvastad!❤️
Remélem tetszett!