Előszó

7 1 9
                                    

Sok minden történt azóta és még a nevem is változott de próbálok mindenre visszaemlékezni.
A nevem akkoriban Lylian és tizenhárom éves voltam. Sajnos már akkor tudtam, hogy záros határidőn belül el fogok költözni a szülőhazámból, viszont ez a mai napig várat magára. Ez az érzés akkoriban nagyon erős volt, és kisgyermek létemre nem tudtam még annyira sem tisztán gondolkodni, mint a velem egyidősek. Valljuk be, sosem voltam túlságosan realista.
Szóval akkoriban nagyon mélyponton volt az életem (már amennyire egy tizenhárom évesnek lehet) és gyűlöltem a szüleimet. Annyira, hogy kitaláltam hogy megszököm. Floridába akartam menni egy, a mostani énemnek nevetségesnek tűnő indok miatt. Winterhez, Clearwaterbe. Ebbe bele is szerveztem egy barátomat, aki két évvel idősebb volt nálam, Evannek hívták és ugyanabban a cipőben járt, mint én. Félig amerikai volt, de a szülei elváltak, így Magyarországon élt az édesanyjával, de őt 3 hónappal a megismerkedésünk előtt elütötte egy autó és a baleset helyszínén meghalt. Utána a bátyjánál lakott, aki terrorizálta őt és emlékszem tele volt mindig zúzódásokkal. Én mentettem meg az életét azzal, hogy elfogadtam és vele voltam a nehéz időszakaiban. A történet valahol itt kezdődött...

~

2019. November 4-e
Szökés: 171 nap múlva
Kedves Naplóm!
(Ezt a füzetet az utazásunk levezetéséhez fogom használni. Ha a rendőrség kezébe jutna, egy kisregény formájában találnák meg a tartózkodási helyünket.)
Ma találkozok Evannel a megbeszéltek szerint. Szerintem már csak miatta vagyok életben. Nagyon hosszú lesz ez a 171 nap és már nem bírom sokáig.

~

171 nap múlva...

Rufussal FloridábaWhere stories live. Discover now