A baszás

Közöd?

Miután bementek a mosdóba, Márk segített letakarítani Boti nadrágját, amin egy tejföl folt maradt.
-Talán úgy lehetne elmélyíteni jobban a kapcsolatunkat, ha kommunikálnánk is..
-Mondanám, hogy az milyen buzis, de ha már az vagyok..-Botika rákacsintott Márkra.
-ohohoho! Csak nem..azt akarod mondani,hogy nem bánod meg, hogy velem vagy együtt?-pirult el az álpiton.
-Hát persze hogy nem! Hiszen annyira jó minden egyes pillanatot Veled megélni. Úgy érzem, hogy...te valahogy többet jelentesz számomra, mint azt valaha is gondolnád. Remélem, hogy ezt nem felejted el, Hosszú Hajú.
Ekkor álpiton könnyezni kezdett.
-Nekem is sokat jelentesz, tudod. Hiszen mindig együtt szenvedtünk, mindig együtt örültünk, együtt sírtunk és nevettünk. De... nekem többet jelentesz, mint egy szopó-vagy dugópajtás. Én...nem akarok mással együtt lenni. Csakis veled, Botond.

Mikor egymásnak bevallották ezt, egyből egymás nyakába ugrottak, és egymás ajkai össze értek. Ekkor meglátta őket egy fiú.
-Júúj, álljatok már le! Ne buziskodjatok..vagy menjetek szobára.
-Okés menni is fogunk.
Amikor ezt álpiton kimondta , Botika úgy elvörösödött, hogy már majdnem felrobbant.
-Amúgy is, mi közöd hozzá, hogy mi buzulunk? Ugyebár itt mindenki buzi. Kivéve Téged. Na ez a gáz.
Az npc nagyon örült, hogy hűsiesen megvédte Márk a gonosz, homophob ifjú tanítványotól.
Ekkor a homophob fijú elment.

1 nappal később
Április 3,Délután 4 óra, szilencium
Most az egyszer, álpitonék időben lementek szilóra. De Botikával valami volt...
Az álpitonka combjára tette a kezét a rövid hajú, majd szép lassan felfelé ment a kezével.
-Jaj, Fürtöcském, ne most...emberek között vagyunk..-suttogta a pitonképű.
Egyszer csak a Hosszú Hajú lábai között valami kidüllent.