Visszatértő múlt

Nina

Nem tudom mennyi idő telt el azóta hogy Igor elment. Eleinte még megróbáltam felfeszíteni az ajtót, segítségért kiáltoztam, de az meg se mozdult és senki sem jött megmenteni. Az ablakból láttam, hogy túl magasan vagyok ahhoz hogy kiugorjak. Láttam fekete ruhába öltözött fegyveresekety akik folyamatosan járkáltak, beszélgettek egymással. Az udvaron van egy hatalmas virágokkal teli kert szökőkúttal a közepén, a virágokat egy kertész gondozta

Kattogott az agyam, próbáltam valami logikus magyarázatot keresni arra mi törtenik velem, hogy hol csúszott így félre minden, talán amikor először oda jött hozzám Liam szólnom kellett volna a biztonsáiaknak. Én csak egy egyszerű munkát szerettem volna és egy bulit a legjobb barátnőmmel, amikor eszemebe jutott Kate újabb sírás roham tört rám. Egyszer csak éreztem, hogy nem marad több könnyem és a erő lábaimban, hogy állva bírjak maradni. Hátamat a hideg falnak döntve néztem ahogy a nap sugarai egyre lejjebb vándorolnak. Nincs óra a szobában így csak tippelni tudom, hogy nagyjából 19-20 óra lehet. A nap az utolsó fénysugáraival búcsúzott amikor hallottam hogy a fogdám ajtajában kattan a zár. Hirtelen felpattantam a földről és megtöröltem az arcom. A szobába Liam lépett be maga előtt tolva egy étkezőkocsit, tele jobbnál jobb illatú és istenien kinéző ételekkel. Amint teljesen beért bezárta ránk az ajtót, a franba gondolom magamban.

- A vacsorája kisasszony, nem tudtam mit szeretne fogyasztani ezért többféle ételt is készítettem a szakácsnőkkel- mondja Liam majd a kandalló előtt álló étkező asztalra kezdte pakolni az ételeket

-Nem vagyok éhes, haza akarok menni- mondom majd vissza ülök a földre

-Muszáj lesz valamit ennie, a doktor úr is megmondta, hogy ahhoz hogy rendbe jöjjön sok folyadékra és megfelelő táplálékra van szüksége, tegnap este óta nem evett semmit és az alkoholnak köszönhetően pedig még inkább ki lehet száradva. Szóval ha lehetne egy megállapításom, mindenképpen enni kellene egy kis levest is -mondja

-Mondtam már, hogy nem vagyok éhes, felőlem ki is viheted innen ezeket és ha nem tudsz nekem segíteni abban amit kértem akkor mehetsz te is- mondom neki, ő erre csak enyhén meghajol előttem és kinyítja az ajtót és kimegy, természetesen azonnal be is zárja.

Az ételt az asztalon hagyta, lassan az egész szobát betölti mennyei illattal amire enyhén meg is kordul a gyomrom. Akár hogy is Liamnek igaza van egész nap nem ettem sőt amit tegnap ettem annak a nagy részét ki is hánytam. Nem, akkor sem, ha itt pusztulok éhen sem fogok enni annak az embernek az ételéből.

Újabb órák teltek el, lassan elcsensesedett a ház. Valamikor az éjszaka közepén úgy döntöttem, hogy az ágy kényelmesebb fekhely lesz számomra mint a kemény fapadló. Amint ágyba kerültem szinte rögtön elaludtam a fáradságtól, éhségtől és kimerültségtől. Arra riadtan fel hogy valaki bejön és felém sétál, a sötétben nem látom ki az de egyszer csak megéreztem hogy mellém fekszik. Kettőt tapsolt a kezével amire fényár önti el a szobát, csak ekkor mértem fel ésszel, hogy ez nem egy álom. Elkezdtem sikitani amikor Igor a számra tette a kezét. Le akartam szállni az ágyról de nem hagyta.

- Ssssssss, nyughass kedvesem majd szólok ha a hangos vísitásoknak lesz itt az ideje - mondja miközben felém nehezkedi, most érzem meg az rajta erős alkohol és cigaretta keverékét ami Igorból áradt.

Elemeli a kezét a számról és egyik pillanatról a másikra megcsókol, olyan hirtelen ért, hogy nem volt időm megakadályozni. Először lágyan csókolt aztán mikor érezte hogy nem viszonzom megpróbálta a nyelvét beletuszkolni a számba. Minden erőmet összeszedve legurítom magamról majd a nyitva hagyott ajtó felé veszem az irányt. Igor valami eszméletlen gyorsasággal ér utol és a hajammnál fogva hátra ránt. Elkezdtem a lábammal rúgdosni és karmolászni az arcát amire egy hatalmas pofont kapok válaszul, akkorát amitől a földre esem. Felemel és az arcomat két keze közé fogva újra a számra nyomja az övét. Az étkező asztal irányába kezd el rángatni, amikor az asztalhoz értünk hassal előre az asztalra nyom. A hátamat a kezével nyomja le.

-Teljesen feltűzel ahogy így erősködsz- mondja majd elkezdi a fenekem markolászni, simogatni az oldalam. Megérzek valami keményet a fenekemnek nyomva, elkap a hányinger, undorodom ettől a férfitól. Már ordítok a félelemtől és remegek a sírástól, azt gondoltam ennyi itt a vége, meg fog erőszakolni és én túl gyenge vagyok ahhoz, hogy ellenálljak.
-De ennek nem most van itt az ideje, mondta majd előre hajol és mélyen beleszagol a hajamba- Isteni az illatod

-Baszodj meg, baszodj meg!- kiáltom amikor elkezd távolodni tőlem. A kezemmel megérzek egy kést amit Liam hozott be az ételekkel. Felé szegezem ő feltartja mind a két kezét mint aki megadja magát, zihálok és a könnyek miatt homályosa a látásom.

-Tedd az le Nina, légy jó kislány és akkor nem lesz semmi bajod, megígérem- kinyújtja a kezét ezzel akarja jelezni, hogy adjam oda neki a kést de én rendíthetetlenül tartom

-Miért vagyok itt ? Válaszolj vagy megöllek, meg fogalk ölni- mondom amikor lépéseket hallok a folyosó felől, majd Liam jelenik meg a kezében egy pisztollyal amit rám szegez

-Tegye le a kést! Nem kell hogy bárki is megsérüljön. Háromig számolok addig dobja el- tudtam, hogy nincs esélyem, úgyhogy Igorra néztem, aki mé majd lassan kiejtettem a kezemből a kést ami hangos zajt csapva esett a földre. Liam is lassan leengedi a fegyvert, ekkor Igor felkapta a kést és a szoba másik végébe dobta.

-Liam menj ki és rendezétek be ma éjszakára a szobámat két főre, továbbá Irina mától a mellettem lévő szobában fog élni.- utasítja beosztotját
Közben végig a szemembe nézett és enyhe mosoly jelent meg a szája szélén. - Tudod mi jár a rossz kislányoknak Nina ? Büntetés!