Visszatértő múlt

Valahol elvesztünk - Nina

2014 Szentpétervár, Oroszország 

-ígérd meg nekem, hogy mindig itt leszel velem!
-Megígérem!
Majd lágyan megcsókolta az ajkaim.
Akkor láttam utoljára, legalábbis eddig így hittem.

Napjainkban

Irina Sajhiszlamova a nevem, de mindenki csak Ninának szólít. Hosszú szőke hajam és világoskék szemeim vannak.  25 éves vagyok és jelenleg munkanélküli és szingli vagyok, de ez egy hosszú történet szóval el is kezdem.

Miami. A hely ahol az álmok valóra válhatnak. Gyönyörű a tengerpart, gyönyörűek a lányok, jóképűek pasik és a partik fergetegesek. Vagyis én így képzeltem amikor ide költöztem a mostanra már ex pasimmal. Max és én alig egy éve voltunk együtt, amikor úgy döntöttünk, hogy ott hagyjuk a hideg és zord szülőföldet, Oroszországot. Egy álom volt amiben éltünk egy ideig, aztán kiderült, hogy Max nem miattam akarta ott hagyni Szentpétervárat. Teherbe ejtett egy lányt, aki ide jött utánunk és hatalmas balhét rendezett a munkahelyemen. Eva és Max szeretők voltak már jóval azelőtt is, hogy én és Max összejöttünk volna, de mivel Eva szülei erősen ortodox vallásukat nem engedték a lányukat egy katolikus fiúhoz így Max csak titokban találkozgatott vele ennek a gyümölcse lett a gyerek Eva pocakjában. Először teljesen összetörtem, nem hittem el hogy ez velem megtörténhet, nem tudtam mihez kezdjek. Nem akartam elveszíteni Maxot, de nem is tudtam neki megbocsájtani amit tett, így szakítottam vele.

Max végül haza ment Evaval és már elvette, vagyis én így hiszem, azóta nem beszéltem vele. Én pedig itt maradtam egyedül egy idegen országban. Persze ennek már fél éve és azóta már szereztem rengeteg barátot is. Kate a legjobb barátnőm lett, egy buliban találkoztam vele azonnal egy hullámhosszra kerültünk. Kate és én jelenleg közös albérletben élünk a városközponttól nem messze. 

Ma nagyon különleges napom lesz, ma lesz az állás interjúm egy cégnél, titkárnőt keresnek, a munkát az egyik oroszországi barátom ajánlotta, aki néhány hete jött Amerikába, azt mondta ez egy remek ajánlat és mivel otthon is ezt a munkát végeztem így én is  közelebb érzem magamhoz, mint a tolmácsolást amit az eddigi csináltam. Izgatottan várakozom a hatalmas előcsarnokban ahová egy kedves recepciós hölgy ültetett mondván:
-

Várnia kell a vezérigazgató úrnak jelenleg egy fontos tárgyalása van. 

-Rendben van- feleltem. De ennek majd másfél órája, már erősen elgondolkoztam, hogy haza megyek mikor oda szólt a recepciós hölgy, hogy Igor úr szabad és vár rám. Kicsit meglepett, hogy orosz nevet hallok, de gondoltam a felmenőinek köszönheti.

Az igazgatóság a tízediken volt, ott tájékoztattak, hogy Igor úr irodája a egy egész szintet foglal magába, így a tizenegyedikre menjek tovább. Ez aztán tud flancolni, gondoltam magamban, am az igazi meglepetés csak akkor ért amikor felértem az inkább lakosztálynak nevezhető irodába. Egy hatalmas bár tele mindenféle drágábbnál drágább italokkal, egy külön mini golf pálya és mindezek végén egy sötétített üveggel körbezárt irodai rész amire jelenleg nézni se merek. 

-Ön Irina ?- kérdezi egy napbarnított bőrű titkárnő. Mindig is irigyeltem az ilyen lányokat, én minimum egy leégést szerzek a napozás során. A kiütésekről nem is beszélve, mivel olyan fehér a bőröm akár az orosz tél. 

-Igen én vagyok- válaszolom talán kicsit gyorsan is.

Egyenesen az üveggel  körbezárt rész felé tartunk, milyen lehet vajon ez a bizonyos Igor úr Kate szerint nagyon jóképű és nagyon befolyásos ember. Sötét üzletekben is benne van a keze vagyis, ha híhetünk a pletykáknak. Én csak azt szeretném, hogy rendesen bánjanak velem és hogy ki tudjam fizetni a lakbért mondtam Katenek és itt annyiban is maradt a beszélgetésünk.

-Igor úr, ő itt Irina Sajhi....Sajhiszlam

-Irina Sajhiszlamova- mondja ki helyesen a nevem a vezérigazgató

-Kérem Irina foglaljon helyet- mutat az asztala előtt álló székre-Camilla elmehetsz, köszönöm!

-Igenis- mondja a nő, majd távozik

Most itt ülök szemben Miami talán egyik legnagyobb hatalmú emberével, de ez a tény egyáltalán nem rémiszt meg. Van ebben az emberben valami amit nem tudok megmagyarázni, de azt hiszem nyugalmat áraszt magából. Katnek igaza volt valóban nagyon jóképű, éles álla és borostás arca tökéletesen passzol fekete hajához és sötétkék szemeihez. A zakón amit visel látszik, hogy igazan márkás darab lehet és az egész szobát betölti a parfümének az illata, erős és markáns illat, sosem éreztem még azelőtt hasonlót sem.

-Nos, megkínálhatom esetleg valamivel Irina?-kérdezi rám emelve kék szemeit

-Nem kérek semmit uram, köszönöm szépen, az állásinterjúra érkeztem. Egy jóbarátom említette, hogy titkárnőt keresnek, itt vannak az eddigi munkahelyeim listája, igaz főleg orosz cégeknél dolgoztam, de természetesen angolul is meg van minden ajánlólevelem, ha gondolja ezeket oda is tudom adni Önnek

-Nem gondolom, fel van véve Irina - mondja egyenesen a szemembe nézve és mintha sosem akarná hagyni, hogy én elpillantsak onnan. Egyszer csak hirtelen feláll és egy kis wishkeyt tölt magának, majd vissza ül velem szembe.- A fizetését a mai naptól számítjuk Önnek. -Kérsz te is?- kérdezi tőlem miközben felém nyújtja az üveget - Elnézését kérem amiért letegeztem, csak tudja, ha már úgyis együtt fogunk dolgozni így egyszerűbb lesz.- majd egy nagyot kortyol a poharába

-Persze, nyugodtan uram ahogy az Önnek megfelel és köszönöm szépen nem kérek autóval vagyok - hazudom neki magam sem tudom miért mondtam ezt, de gyorsan terelve a témát megszólalok - Sőt ha kérhetem uram hívjon csak Ninának.

-Rendben van és köszönöm hogy eljöttél, akkor holnap akár kezdhetsz is - mondja majd feláll és a kezét nyújtja- Így megállapodhatunk? - kérdezi 

-Igen uram, megígérem, hogy megpróbálók majd a lehető legjobban teljesíteni, nem fog bennem csalódni - nyújtom és is a kezem, olyan gyengéden és mégis hosszan fog velem kezet, hogy kénytelen vagyok én elhúzni a kezem mielőtt túl kellemetlenné válna a helyzet.

-Abban biztos vagyok Nina-mondja és ismét iszik az italából-Camilla majd oda adja neked a teendők listáját. Akkor holnap találkozunk!

-Igen, holnap - mondom.

 Szinte felesve a saját lábamban kimegyek az irodából, még most is majd kiugrik a szívem a helyéről, mi volt ez? Ez az ember szinte felfalt a szemével és mi az hogy se szó se beszéd csak úgy fel vagyok véve, itt valami nagyon bűzlik nekem. A metróra várva felhívom Kate-et

-Hello csajszi, mesélj milyen volt?- kérdezi és hallom a hangján hogy nagyon izgatott

-Hát talán a legjobb szó rá az hogy érdekes, felvett, de nem is tudom Kate, valami nem tetszik nekem. 

-Ugyan már Nina, ez egy nagyszerű hír amióta csak ide jöttél ezzel szeretnél foglalkozni nem? Tudom én mi kell neked, ma elmegyünk és megünnepeljük az új munkád és ezzel kapcsolatban nem nyitok vitát!- lehet Katenek igaza van, csak túl reagálom 

-Rendben van, de nem leszünk sokáig, holnap már kezdek- mondom mire egy hatalmas örömteli kacagást hallok a vonal túlsó feléről.

-Ja és Nina tényleg olyan eszméletlenül helyes az a pasi?- kérdezi 

-Otthon találkozunk Kate-mondom nevetve, hihetetlen ez a csaj.