1. fejezet

11 0 0
                                    

Camilla,

Minden ezzel az átkozott nappal kezdődött, amikor kétszer is bementem két olyan helyre ami életem legnagyobb hibája volt.

Na de kezdjük is az elején. Felkeltem reggel és elkezdtem készülődni ugyanis ma van az állásinterjúm a Boston's buildings - ban. És ma még ott az egyetem utolsó évének első napja.Gyorsan felöltöztem egy elegáns fekete szoknyába és egy bézs színű blúzt vettem fel. Gyorsan elindultam hiszen már így is majdnem késésben voltam.

Eléggé luxus épület volt.
Mikor megérkeztem a recepciós pultnál egy mosolygó hölgy fogadott.
- Jó napot! Az állásinterjúra jöttem.- mondtam, kicsit remegve az izgatottságtól.
-Jó napot! Kérem foglaljon helyet pár percen belül bemehet. -mondta kedvesen a nő.
-Köszönöm.
-Nincs mit.

Ezután kb. 10 percen belül behívtak. Bementem az irodába, majd egy igazán helyes férfi ült bent.
-Jó napot!-köszöntem illedelmesen
-Üdvözlöm!- köszöntött a férfi
-Nos akkor kezdjünk is bele, miért akar itt dolgozni?
-Mivel ez egy nagyon híres vállalat így elég sok tapasztalatot tudnék szerezni míg be nem fejezem az egyetemet.
-Nem ezt kérdeztem!- felelte bunkón.
-Igen tudom!- ellenkeztem egyből.
- Nos ha tudja akkor miért nem válaszol végre, tudja nincsen sok időm holmi összeszedetlen emberekre!- válaszolt erélyesen
-Hol marad a tisztelet uram?-kérdezem ártatlanul tőle-azért akarok itt dolgozni, mert a többi építőipari cég nem ad egyetemistáknak gyakorló helyet így önöket választottam, mert itt van esély a fejlődésemre.-mondtam kicsit megemelve a hangom.
- Rendben, most kérem távozzon, majd értesítem a részletekről hogy felvesszük-e, mondjuk erre nincs sok esély.
És kérem velem így ne merjen beszélni!
-Már bocs de ön kezdte!És ha ilyen akkor tudja mit menjen az anyába! A soha viszont nem látásra!-mondtam, majd idegesen tipegtem ki az épületből.

Ajjj-kiáltottam a kocsimhoz érve.
Tudtam hogy elcsesztem az egészet. És ma még ott az egyetem is.

Szerencsére csak 10-re kellett menni az egyetemre így még kifújhattam magam egy picit.

Beértem sikeresen 10:07-re aztán elsétáltam az előadóig. Mikor vége lett az ünnepélynek egyből keresni kezdtem a legjobb barátnőm Saraht. Ő egy igazi csupaszív lány, de egyből kibújik belőle az ördög ha bárki bántani merne. Egyből beszélgetésbe kezdtünk.
-Hallottad hogy új építészet tanárunk lesz?-kérdezte izgatottan.
-Nem.
-És nem is kérdezel semmit?
-Mit kérdezzek, nem érdekel különösebben, hogy jön egy vén professzor aki végig szívat minket.
- Elvileg egy fiatal férfi akinek van már egy híres cége. A cégről jut eszembe milyen volt az interjú?
-Ne is beszéljünk róla borzalmas volt, beszóltam a fönöknek.
-Uhh. De mi hozott ki ennyire a sodrodból?
-Az hogy lealacsonyított és összeszedetlennek hívott, én meg mondtam hogy velem ne beszéljen így és elküldtem az anyába!
-Az komoly csajszi!
-Hát nem annyira mert így tuti nem vesznek fel!
-Jó mindegy ne foglalkozzunk vele! Menjünk el egyet kávézni?
-Igen az jó lenne.

Elmentünk kávézni is, beszélgettünk még az interjúról meg az új profról.

Hazaérve fáradtan döltem be az ágyamba és hamar elnyomott az álom.

Duplán tiltvaजहाँ कहानियाँ रहती हैं। अभी खोजें