jövőnk titka - Lando Norris

3.rész

Flo Norris

Reggel hangos kopogásra keltem. A szemem dörzsölve nyitottam ajtót.

- Szép jó reggelt hugicám.- mosolygott rám drága bátyám.
- Jó reggelt Lan-ásítok-mit...-nem hagyta hogy végig mondjam.
-Gyerünk hugi öltözz, jössz velem futni.-mondta határozott mosollyal
- Nem Lando! Nekem ehhez korán van...
- Nem, nem... Nincs kifogás öltözz!
- Nem hiszlek el...-sóhajtva mentem a fürdőbe öltözni. Gyorsan felvettem a futásra szánt ruhám, majd felkötöttem a hajam copfba és mentem ki Landohoz.
- Mehetünk-jelentettem ki mire bátyám végig mért és nevetésbe tört ki.-cipő?
- Mi?- lenéztem a lábamra és láttam hogy na igen a cipőről megfeledkeztem, de nem is csoda hisz reggel 6 óra van... Gyorsan felvettem a cipőm és indultunk futni. Lando egy közeli szép parkban szokott futni mint kiderült futás közben.
Charles és Carlos fut velünk szemben. Mikor egymás mellé értünk megálltunk.

- Jó reggelt!- köszönt szinte egyszerre a két fiú.
- Jó reggelt!- köszöntünk vissza
- Flo hát te? Hogy sikerült Landonak rávenni a korán kelésre?- kérdezte mosolyogva Charles, persze ő nagyon jól tudja hogy utálom a korán kelést hisz minden ünnepet és családi eseményt együtt tölt a két család Charlesék apukája halála óta...persze a betegsége alatt is sokszor voltunk náluk, hisz az anyukáink nagyon jó barátnők. Na szóval pontosan tudja hogy mennyire szeretek aludni.

- Hát még én sem tudom.- mondtam fáradtan és ásítást tettettem amin jót nevettek.
- Na jólvan menjünk tovább hátha fel pezsdülsz- nevetett Lando.
Elköszöntünk és már futottunk is tovább. 1 óra futás után vissza értünk a hotelba.
- Flo minden rendben?- kérdezte aggodalommal Lando miközben nyitottam ki a szobám ajtaját.
- Persze-mentem be.
- Biztos?- kérdezett vissza.
- Lando igyekszem hogy minden rendben legyen, de te is tudod hogy ehhez idő kell.
- Tudom.- néz rám sajnálattal, de utálom ezt a sok sajnáló tekintetet...
- Jólvan Lan megyek zuhanyozni.- váltottam témát.
- Jó én is megyek. Mikor kész vagy gyere át és indulunk.- mondta majd ment a szobájába.

Gyorsan lezuhanyoztam és igyekeztem közbe nem a rossz dolgokra gondolni... Zuhanyzás után felvettem egy egy részes ruhát, hisz itt olyan meleg van... Sminkeltem és megcsináltam a hajam is,majd mentem Lando szobájához kopogni.

- Jó sokáig tartott, de látom megérte.-mosolyog
- Köszi Lando.- mosolygok- Na akkor induljunk.
Úton vagyunk a pályára, Látom Landon hogy van valami baja.

- Minden oké?- nézek rá kíváncsian.
- Aha. Miért?- nézett rám egy pillanatra majd vissza az útra.
- Látom hogy van valami... Tudod hogy nekem bármit elmondhatsz.
- Igen tudom hugi, de nincs semmi.- hiába nem nézett a szemembe én akkor is tudom jól hogy valami bántja.
- Mi bánt Lan?- nézek rád aggódva.
- Semmi, nem fontos, nem akarlak terhelni a gondjaimmal.
- Ezt most fejezdbe Lando Norris! Mi mindig mindent egymásnak mondtunk el!-akadtam ki mikor Lando leparkolt.
- Flo én csak nem akarlak terhelni.- fogta meg a kezem amit azonnal elhúztam.
- Nincs nekem semmi bajom! A baleset óta úgy kezeltek mint egy gyereket csak hogy ne terheljetek, de ezzel terheltek igazán!
- Nyugodj meg...- kezdte, de én közbe szóltam idegesen.
- Nem Lando elegem van! Ne kezeljetek így! Főleg ne te!- kiszálltam az autóból és mentem végig a paddockban egész a Mclaren garázsig ahol köszöntem mindenkinek majd leültem. Lando szerencsére nem jött oda hozzám. Vége lett az első szabadedzésnek amin Lando nem valami jól teljesített. Elmentem a büfébe kértem magamnak kávét és csokis kekszet majd leültem egy üres asztalhoz és elfogyasztottam. Mentem vissza a Mclaren garázsba, mikor már épp fordultam volna be Charles integetett egy mosoly kíséretében, vissza intettem majd bementem. Lando egy szerelővel beszélgetett, de amint meglátott oda jött hozzám.

- Beszélnünk kell.- fogta meg a kezem és vitt a pihenőjébe.
- Igen?- néztem rá miután becsukta utánnunk az ajtót.
- Sajnálom Flo... Nem akartam csak tudod nagyon szeretlek és megakartalak óvni mindentől is. A balesetnél nagyon megijedtem hogy elveszíthetlek, de soha nem akarlak...- csuklott el a hangja.
- Lando már jól vagyok! Nagyon szeretlek és soha nem fogsz elveszíteni!- szorosan megölellek-de kérlek legyen minden olyan mint rég...
- Rendben hugi.- ölelt majd mély levegőt vett- Luisa a bajom...
- Ohh- elhúzódok és várom hogy folytassa, szerencsére nem kellett sokat várni...
- Én nagyon szeretem és iszonyat hiányzik...- mondta szomorúan.
- De akkor ezt neki is mondd el Lando.
- Nem lehet, meg akarom kímélni őt a rajongóktól. Nagyon sok zaklatást, fenyegetést és bántást kapott mikor velem volt. Nem akarom hogy újra bántsák.- sóhajt- Nem fogom ennek újra kitenni.
- Lando lehet hogy Ő így is szenved a hiányodtól...
- Jobb lesz neki így...nélkülem

Landonak szóltak hogy mennie kell az első szabadedzés kielemzésére,én pedig elmentem sétálni majd vissza a második szabadedzésre amin Lando sokkal jobban teljesített, ennyit ér mikor jóban vagyunk,még jó hogy nem szoktunk sokat veszekedni... Persze testvéri szívódásaink nekünk is vannak.