Égből a halál

A végrehajtók

A gyomrom görcsbe ugrik a kérsétől.
-Bébiszitternek jönnek, vagy azért, hogy felettem ítélkezzenek, ha valamit elrontok?
-Csak vigyázni fognak rád... igazából fogunk, mert én vagyok az egyik. Bárki is ez a gyilkos, erős és nem tudjuk, hogy mire képes.
Nagyot sóhajtottam, mert a szemébe nézve éreztem, hogy bármit mondanék, úgyse nyernék. Szuper.
Egy ismeretlen, feltehetően nagyon erős ember, aki ki tudja, mit is tud és mellé négy társ, akik kitudja, milyen vérmérsékletűek. A katasztrófa biztosított.
-Gondolom. nem mondhatom, hogy nem?
Erősen megbizsergett a bőröm, ahogy kicsapott faekaskomából az erő, majd elkezdett átalakulni. Talán ha két másodperc volt, így egy avatlan szemnek úgy tűnhet, hogy csak hopp, egyikből lett a másik, de szimplán csak nagyon gyors a folyamat, ahogy a karmok ujjakká csökkennek. A hosszú pofa laposabb arccá csökken emberi orral. Néha van, hogy az alakváltók direkt lassan csinálják, de az a megfélelmités egyik eszköze szokott lenni
A farkas egy gyönyörű férfivé vált.
A szemek ugyanolyanok maradtak. Egyik vörös, másik arany. Egy igazi vad jellem villanásaival és számító ridegségével éskemény, férfias arcéllel, enyhén görbe orral. A haja kétoldalt fel volt nyírva. A többi rész vékony rasztában hullot a háta közepèig, egészségesen, feketén csillanva. Magas volt, legalább két méter. Szálkásan izmos bronz bőrrel, ami tökeletesen látható volt, mivel csak egy bőrnadrág volt rajta, semmi más.
Se felső, se cipő.
-Bemutatkozunk mind neked és biztos vagyok benne, hogy utána nem is mondanál nemet. - kacsintott rám vigyorogva, majd meghajolt enyhén. A hangja ugyanolyan csodás volt, mint telepatikusan.- Én Shawn vagyok, Nyss jobbkeze.
Nagyot nyeltem a hallottakra. Nyss maga a halál, így ő se lehet sokkal veszélytelenebb.
Intett egyet a kezével és a levegő elkezdett csillámlani, mint ahogy a sűrű pára szokott, ha nap süt rá, majd ebből a csillanásból láthatóvá vált egy hatalmas vízi lamia. Hosszú életem során soha nem láttam még, csak olvastam róla,  de őszintén megmondva, erős és gyönyörű példány volt. A felső teste egy kecses, karcsú férfié. Bőre kéken csillogott, a haja hófehér, hosszú zuhatag volt. A szemei mint egy kígyóé, szűk pupillával, sárga színben pompázva. Az orra lapos volt, picit sötétebb pikkelyekkel, szája vékony és ahogy rá néztem, láttam,  hogy pár pillanatra előbukkan villás nyelve, hogy megízlelje a levegőt. 
A kíváncsiságom feléledt, hogy a látása milyen lehet, de nem mertem megkérdezni.
A dereka köré egy bőr szoknya szerű anyag volt kötve, amit ezüst holdak és hullámok díszítettek, alóla pedig előtűnt hosszú,  sőtétkék pikkelyes alsó teste, ami egy igazi kigyóé volt. Legalább 4 méter tekergőzött a földön.
Na, ha ez megszorít, akkor bizony egy pillanat alatt össze törsz.
Ő is enyhén meghajolt, arcán viszont semmi érzelem nem látszott. Hangja is hideg volt.
-Sincere vagyok, Larza istennő jobbkeze.   Kérlek,  ne nehezítsd majd meg a dolgunkat.
Halkan hörrentettem egyet, de inkább nem mondtam semmit, mert jelenleg jobb a békesség. Még, hogy én megnehezíteni... valószínűbb,  hogy ők fogják.
Már csak ketten várattak magukra, de ők se sokáig.  Az ègen messzebbről egy sárkány közeledett, a hátán egy lovassal.
A sárkány gyönyörű volt. Fekete, de enyhén türkizesen fénylett. A szarvai vége is türkiz volt. A levegőben váltott alakot, miközben a lovasa leugrott róla.
A sárkány egy ében bőrű,  türkiz szemű kopasz izomkolosszussá vált, aki valjuk be, eléggé félelmetesnek tűnt.  Valószínűleg puszta kézzel nyakakat tudna törni. Viszont ő nem volt olyan csupasz, mint társai. Farmer és fehér trikó volt rajta, bár cipő rajta se.
Lazán kezet nyújtott én pedig ezt a gesztust elfogadtam.
Erős,  határozott kézfogása volt, de nem fájdalmas.
-Hiktea istennő engem választott, hogy védelmezzelek. Daxton vagyok.
Bólintottam a szavaira, majd a negyedik férfira nézzem.
Hatalmas szarvak, idegesen izgő-mozgó villás végű farok, lilás bőr, feketében végződő lilás denevérszerű szárnyak, vékony és hajlékony test és hihetetlenül szép, androgűn arc lilás szemekkel. Csodás, egy inkubus. Fekete bőr nadrág volt rajta is, az övébe pedig egy ostor volt akasztva. Érdekes kis csapat, annyi szent. Vele az èlen.
-Sylas vagyok, Artass istennő kegyeltje, szolgálatára, hölgyem.
Mondta mosolyogva, majd kezemért nyúlt és gyors csókot lehelt rá.
Idegesen beletúrtam a hajamba. Vettem egy mèly levegőt, majd megszólaltam.
-Szóval. Mit kell tudnom? Tudunk-e bármit, hogyan találjuk meg? Vagy csak előre és addig kutatunk, míg választ nem találunk?