Parázsló hamvak közül kitűnő,
Különös ismérvvel rendelkező,
Lángra lobbantotta őt,
Valami különös erő.
Az útját el nem tévesztő,
Oly bájos, s vakmerő,
Úgy vélik ő,
Ő, a nagy Ő!
Felépítette saját világát,
A környezetének saját fellegvárát!
Gyülekeztek benne az emberek,
De gonoszságban a végén mind elvesztek.
Jöttek az infernálisok,
Jöttek és belopóztak,
Aljasságukkal, mindent leromboltak,
És az alkotóból vétkest faragtak.
Elítélték és lenézték,
Közösségekből kirekesztették.
De nem volt minden veszve,
Túl csodás volt az ő szíve.
Újjászületett, mint Főnix a hamvaiból,
És segített ahol csak tud, minden porcikájából.
Tett ő rosszat is, nem keveset,
De ereiben mindvégig a jóság csörgedezett.
Túl nagy csoda volt, hogy valós legyen,
A nép is azt mondta, - Ez lehetetlen!
Sokak féltekennyé váltak,
S egyszercsak csapatokba álltak.
Ellehetetlenítették az élettől,
Félve félt a "fölötteseitől".
Tettek vele sok rosszat,
A jelmondatuk: - Nyugta nem maradhat!
Jöttek a sötét felhők,
Jöttek, s bekerítették,
Mint a vadász az őzt,
Szépen lassan kivéreztették.
Sebei mindig begyógyultak,
Ellenfelei lassan elhullottak.
Ő volt a végén a bűnös,
Hisz nem volt a lelke elég hűvös.
Megvádolták sok kegyetlenséggel,
Mert nem bírtak a Főnix hírnevével.
Közössége cserbenhagyta,
S a kezét bepiszkította.
Szembeszállt velük a végsőkig,
Saját elvei mértékéig.
Az utolsó ellenfél erősnek bizonyult,
És eszméje pirosságba borult.
Elérkezett vég számára,
Lelki békéje meghalt mostanára,
Nem maradt semmi mentsvára,
Ami életben tartaná, végső pillanatára.
DU LIEST GERADE
Romlott környezet győzelme
KurzgeschichtenEgy ember történetét meséli el verses formában (kapcsolódik az Erőd c. vershez!) , aki boldogságból es pozitivitásból épít fel egy közösséget önmaga és mások számára, ahol nem kell aggódniuk semmitől sem, de a belsős viszályok miatt megbukik ez kezd...
