Tengerparty

Második

Kira

A hajóút felénél járhattunk és közben a kis csoportunk beterelődött a hajó éttermi részébe és ott kaptunk egy tájékoztatót. Nina mondott valami olyat, hogy beígérte Mózesnek hogy velük vacsizunk. Ami izgin hangzott mivel legalább mégtöbb korunkbelivel megismerkedünk. Mondjuk voltak idősebbek is, de nem sok vizet zavartak. A csoport vezetőnk Henrik felolvasta a programokat amiken részt lehet venni a 3 hét alatt. Mindenki kapott egy listát és még egyet a szállásokról, éttermekről, és egy térképet is kaptunk. Mi a csajokkal egy lakosztályt kaptunk, ami olyan mint egy lakás külön szobákkal meg minden. Kíváncsi vagyok már nagyon.

Nina valahol eltűnt Mózessel mert kiderült a srácról, hogy hobbi fotós és folyamatosan erről beszéltek. Bori és Szajna elkezdtek játszani valami idióta telefonos játékkal, szóval én úgy döntöttem felfedezem a ladikot.

Felmentem az emeletre és néztem a tengeren lenyugvó napot. Próbáltam nem túl tipik túrista módjára csinálni egy két képet a természeti jelenségről.

- Azt hittem a csajok csak csordában járnak. - szólalt meg mögöttem egy ismeretlen hang.

Hátra kaptam a fejem és egy szőke összefogott hajú magas lány volt mögöttem fehér pólót és szaggatott fekete nadrágot viselt és egy elképesztően menő napszemcsit. Karjait tetoválások borították és egy septum volt az orrában. Máris szimpatikus volt.

-Te is közénk tartozol, ugye vágod? - válaszoltam nevetve. Közben elővettem a cigim és megkínáltam egy szállal a napszemüvegest, aki boldogan el is fogadta. - Kira vagyok. És te?

-Cara. Szóval csak egy betű különbözik... Csak még annyi, hogy én C-vel írom a K-t. -villantott egy hatalmas és vakító vigyort. - A bátyámmal már biztos taliztál. Vele vagyok.

-Mózes?

-Jaja.

-Hát elrabolta a barátnőm. Amúgy nagyon kedves. Segített a csomagjainkkal. Már azon gondolkoztam adok neki egy kis pénzt a szolgálataiért.-fújtam ki a füstöt.

-Komolyan?- húzta fel az egyik szemöldökét.

-Igen, eléggé extrovertáltnak tűnik.

-Az is. Elég idegesítő néha mivel mindig feltűnősködik. Simán odamegy idegenekhez csak úgy spanolni. Furán laza az élet filozófiája de én így szeretem.

Egy kis csend telepedett ránk, de nem volt kínos. Sőt ez a jó fajta csend. A pozitív kisugárzás mellett amúgy elég szép arca volt, és látszott rajta, hogy sportoló.

Felém nézett és lebuktam, hogy őt bámulom, szóval elkezdtem beszélni halál nyugodtan.

-Mi 4-en jöttünk a barátnőimmel. Akivel most a tesód van,- mutattam át a korláton a hajó orra felé, ahol éppen Nina és Mózes valamin nagyon diskurálnak- Ő Nina. És az a két jómadár - vezettem valamivel lejjebb az ujjam a babzsák fotelek felé- Szajna és Bori.

-Melyik-Melyik?

-A szőke Szajna a raszta Bori. - nyomtam el a cigim a hamutartóban.- Amúgy Mózes nem a haverjaival jött?

-De. Én csak a potyautas vagyok mert az egyik lebetegedett és én jöttem helyette.

-Mázlista. Ennyi kannal..-Nevettem el magam, majd ő ismét felhúzta a szemöldökét és ejtett egy félmosolyt.

-Ja. Amúgy is inkább fiú barátaim vannak szóval nem para.

-Na az amúgy tök jó. Nekem csak 2 fiú barátom van. Az a gáz, hogy a legtöbb kuka mert meg akar fektetni vagy valaki többet érez. - osztottam meg a közérdekű közleményt, közben megnéztem az időt és láttam hogy lassan kezdődik a kaja. - Amúgy gondolom te is jössz velünk vacsizni szóval majd jobban megismered a csajokat.

-Éhen döglök.

Lementünk a lépcsőn, a többiek már bent voltak, szóval tök üresnek tűnt innen kintről a fedélzet. Ilyenkor mindig olyan érzésem van mintha lógnék valahonnan és egy kis adrenalint éreztem, szóval hirtelen felindulásból odaszaladtam a hajó orrához és kihajoltam a korláton.

-Hang vagy beleugrani - Hallom Cara hangját.

Na ezt figyeld.

Levettem a hasi tasim, ledobtam a földre, majd kibújtam a cipőmből és átmásztam a korláton.

-Csak vicceltem. - szólt Cara és hallatszott a hangján, hogy beijedt de már késő volt.

Fejest ugrottam a vízbe miközben a nap utolsó sugarai tűntek el a horizonton. A víz először hideg volt aztán kellemes. Fel úsztam a felszínre majd tőlem alig egy méterre csobbant Cara is.

-Idióta vagy! - kiabálta, és a víz csillogása visszaverődött az arcára. Zöld szemei vidámságot és elszántságot sugároztak.
-Az lehet. - majd lefröcsköltem. Amire azt a választ kaptam, hogy lenyomott a víz alá.

Közben szépen távolodott tőlünk a komp, szóval elkezdtünk úszni az oldalt lévő létra felé. Nyilván Cara gyorsabb volt nálam, mivel kb semmi izom nem volt rajtam. Nincs nekem időm, sem energiám a tetoválás és rajzolás mellett még edzeni járni. Szerencse, hogy az alakom nem követeli meg. Még.