Lídia a nyár utolsó hetében beleveti magát a kalandokba. Az egyik fesztiválon
"megismerkedik" egy sráccal, nem sejtve, hogy pár hét múlva a srác az osztályfőnöke lesz. Kapcsolatuk egyáltalán nem indul jól, majd, amikor kialakulna közöttük valami. P...
Ahogy egyre jobban közeledik a ballagás napja, egyre jobban kezdem elengedni Pétert, az összes fájdalmat, amit adott.
Időközben vagyis az első táncpróba óta biztos, hogy Márk fog velem táncolni a ballagáson. Mindenki bármennyit megadott volna, hogy vele táncolhasson.
Bevallom, hogy, amikor először velem mutatta meg az alap lépéseket, nem gondoltam, hogy ezen ügyködik, hogy én leszek a párja a ballagáson.
Megint elkapott a gondolat, hogy mi lenne, ha Péter nem tűnt volna el.
Tudom, hogy nem kellene szomorúnak lennem, sem dühös el, de mikor megnézem, hogy írt - e, és azt látom, hogy elérhető elönt a düh.
Elkezdtem pötyögni.
"Kedves Péter!!
Megírom a 301. levelet, és eltűnök.
Tudod, amikor megismertelek, szinte biztos voltam benne, hogy mi teljesen más világból jövünk.
Aztán ahogy egyre jobban kezdtelek megismerni, próbáltam beleilleni a világodba, és megfelelni azoknak a dolgoknak, amiket a te életedben használsz. És a végén már egy teljesen, új lány lettem.
Feltártam előtted, minden múltbéli sebemet, és azok után, hogy a múltban annyi bántást kaptam, megpróbáltam megnyílni neked, érezni és szeretni téged.
De mostanra, úgy gondolom, hogy hiba volt minden. Neked csak pár alkalmat jelentett, majd csendben szó nélkül tovatűntél.
Sok szerencsét kívánok!
Lídia "
Most, hogy minden kiírtam magamból megkönnyebbülve készülök a ballagás rá, hiszen egy hét és vége az évnek, jön a nyári szünet.
Gondolataimból az ajtó csengő zökkentett ki, nem várok vendéget.
Egy pillanatra elkapott a félelem, mi van, ha Péter az.
Márk állt az ajtóban:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Mit ünneplünk? - kérdeztem nevetve.
- Előballagás! - mondta nevetve.
- És azok? - kérdeztem a macira és a virágra nézve.
- Előballagási ajándék! - mondta nevetve.
Leültünk a kanapéra beszélgettünk, majd elkezdtünk egy filmet nézni.
Amin szokás szerint bealudtam, csak annyit éreztem, hogy betakarnak.
🖤 Péter szemszögéből: 🖤
Épp a rendelőben ültem, és vártam, hogy megérkezzen nővérem, és elkezdjük a rendelést.
Nem mondom, hogy ez életem álom munkája, de, ami igazán a szívem csücske, azt jelenleg nem csinálhatom.
Mielőtt megérkezett volna nővérem, csippant a telefonom.
Lídiától jött egy levél, amire véletlenül rákattintottam.
"Kedves Péter!!
Megírom a 301. levelet, és eltűnök.
Tudod, amikor megismertelek, szinte biztos voltam benne, hogy mi teljesen más világból jövünk.
Aztán ahogy egyre jobban kezdtelek megismerni, próbáltam beleilleni a világodba, és megfelelni azoknak a dolgoknak, amiket a te életedben használsz. És a végén már egy teljesen, új lány lettem.
Feltártam előtted, minden múltbéli sebemet, és azok után, hogy a múltban annyi bántást kaptam, megpróbáltam megnyílni neked, érezni és szeretni téged.
De mostanra, úgy gondolom, hogy hiba volt minden. Neked csak pár alkalmat jelentett, majd csendben szó nélkül tovatűntél.
Sok szerencsét kívánok!
Lídia "
Miután végig olvastam, szúrt a szívem, és indulni készültem, de nővérem megjött.
- Jó reggelt, tesó! - köszöntött.
- Jó reggelt! - morogtam.
Semmi kedvem nem volt fecsérelni itt az időt.
- Baj van? - kérdezte rám nézve.
Elé toltam a levelet, hogy olvassa el.
- Szegény lány, megértés, hogy ezt gondolja. De sok mindent nem tehetsz, vagy csendben ülsz, vagy rádküldik a rendőrséget.
Teljes mértékben tudtam, hogy igaza van, de egyszerűen egyre nehezebben bírok csendben ülni.
Idegtépő ez az egész helyzet, megbolondulok Lídia hiányában.
- Már csak pár hét! - motyogtam.
Bízom benne, hogy Lídia is szeret még, és csak dühös és azért írt ilyen levelet.
