Veszélyes játék /JÁTÉK SOROZAT /

20. Rész

- Nem itt és most kell megbeszéltünk, de válaszokat akarok. - jelentettem ki és otthagytam én is.

A testnevelés terembe Márk tanár úr lépett oda hozzám.

- Szabad egy táncra kisasszony? - kérdezte.

- Hónapok óta nem táncoltam!

- A táncot nem lehet elfelejteni! - mondta mosolyogva.

- Béna leszek! - mondtam nevetve.

- Gyönyörű vagy! - mondta a fülembe súgva.

Mivel nagy szerencsémre persze, hogy egy lassú tánc volt, amihez test a testnek össze kellett érni-e, így minden lehelletét éreztem a nyakamon.

Ha igaz, amit Petráék mondtak és tényleg barátnője van.

Akkor igazán megérdemli, hogy fájjon neki ez a látvány.

🖤 Péter szemszögéből: 🖤

Reggel szokásosan az ébresztőm hangjára ébredtem.

Mellettem Lídia felriadt az ágyból.

Éjjel sokszor felébredtem az édes szuszogására.

Hiába voltam fent éjjel sokat, mégis kipihenem keltem fel, talán ennyire kipihent még sosem voltam,mint ma reggel.

- Jó reggelt, Lídia! - mondtam az ágyra könyökölve a saját részemen.

Sokáig nézett tudtam, hogy ő sem tud ellenállni nekem, de ő józanul gondolkodott.

- El megyek fürdeni, aztán indulok. - jelentette ki Lídia.

Meglepődtem és megijedtem, rögtön felültem az ágyon!

Ki kell találnom valamit, amivel ráhatással tudok lenni Lídiára.

- Menjünk együtt! - jelentettem ki, és ezen magam is meglepődtem.

- Komolyan? - kérdezte, és egy kis düh csengett a hangjában.

- Komolyan!- jelentettem ki határozottan.

- Bele sem gondoltál, hogy milyen veszélyes helyzet ez, ahová sodródtunk? - förmedtem rá.

- Nem lett baj belőle! - álltam fel és mögé állva megpróbáltam megölelni, hogy megnyugtassam nincs baj.

Próbált kibújni az ölelésemből, és pár lépést távolságra állt meg.

- Nem lett! De ha valaki meglát, akkor lesz!! - játszotta tovább a komoly lányt.

Elment fürdeni, majd mikor végzett egyenesen az előszoba felé indult, felvette a kabátját, és indulásra készen állt.

- Mehetnénk együtt is! - szóltam utánna.

- Az osztályfőnököm vagy! Viselkedj úgy! - szólt vissza, majd elindult.

Nekem nehezebben ment a készülődés, úgy éreztem, hogy a mennyből a pokolba jutottam.

Valahogy sikerült időbe beérnem, és időbe el tudtam indulni az osztály terem felé.

Belépve széles mosoly ült ki az arcomra, és egyenesen Lídiára néztem,hogy tudja neki szánom.

Lídia arcán nem volt ekkora mosoly, sőt harag tükröződött, minél hamarabb választ akartam kapni.

- Sziasztok gyerekek! A mai órán a testnevelés terembe megyünk, ahol táncfesztivál van. - kell valami megoldás, hogy Lídiával tudjak beszélni.

Mindenki újongásba tört ki, és elindultak kifelé, én pedig örültem neki, hogy Lídiával kettesben maradtam.

- Mindjárt megyek utánatok! - szóltam utánuk.

Mikor mindenki kiment, ránéztem.

- Baj van? - kérdeztem közelebb lépve.

Mire két lépést hátrálva megállt.

- Nem itt és most kell megbeszélnünk, de válaszokat akarok. - jelentetteki és elindult ő is a testnevelés terembe.

Nekem még kellett pár perc, hogy össze szedjem a gondolataim.

Mire a odaértem, a szívem kihagyott egy ütemet.

Lídia és a testnevelés tanár együtt táncoltak, de nem akárhogyan, Lídia álla a srác vállán volt, és a srác kezei Lídia derekán, testük pedig szorosan egybekapcsolódva.

Féltékeny lettem, és hirtelen minél hamarabb tudni akartam a válaszokat, hogy Lídia miért teszi ezt.

Bármennyire is fájni fog a válasz, muszáj tudnom....

És ha itt a vége a játéknak, hát akkor legyen...