1895-öt írunk, a helyszín Louisiana, az USA délkeleti részén található állam. A környéket egy fura vírus fertőzte meg, a helyiek szerint valamiféle pestis lehet. Egy biztos, ahol a járvány végigpusztít, nem marad más, csak holtak. Holtak, kik örök á...
1895, USA. 30 éve ért véget a Polgárháború. Az ipari forradalom ide is elért. A környéket kezdi belepni a gőzmozdonyból kiáradó szmog torokszorító ammóniája, az ország gazdasága is fejlődik. Ugyanakkor a törvény hatalma is egyre csak nőttön nő, az ügynökök és rangerek keze egyre több területet fed le. A banditakor, a hajtások kora és az indiánháborúk korszaka leáldozott. Ez nem az a színes-szagos, romantikus elemekkel bíró vadnyugat amit sokan megszoktunk. Nem..ez annál sötétebb, groteszkebb. Szinte csontba hatolóan fáj ezeket a történeteket papírra vinni.
Minden 1895 tavaszán kezdődött. Az egész ország figyelme hirtelen Louisiana államra hárult, hiszen feltételezések szerint egy ragály ütőtte fel a fejét. Először csak néhány ember betegedett meg és kényszerült ágyba New Orleansban. Később pedig egyre több haláljelentés érkezett, nem sokkal ezután a környék többi része sem volt már biztonságos.
Idézet Murphy J. Foster kormányzótól: Vannak jelentések járványról, ha úgy tetszik pestisről, a Bayou mélyén élő lakosságról. Ezt kirívó spekulációnak nevezem. Azok, akiket ez érint, kétségtelenül alacsony hitvallásúak. Nem ritka, hogy fajtájukat olyan betegségek gyötrik, amelyektől nekünk, felsőbbrendűeknek nem kell tartanunk. Ezért „járványként" állítani nem más, mint természetes állapotuk félreértelmezése. Ebben az esetben a New Orleans-i kikötő bezárására irányuló hívások hallatlan maradnak. A jó, istenfélő embereknek biztos vagyok benne, hogy nincs mitől félni.
Ezzel a beszédével nagy sikert ért el a kormányzó, hamar megnyerte az emberek bizalmát. A járvány azonban csak jött, nem törődött az semmivel. Se istennel, se a jótét lelkekkel, kik félik őt. Többen elkezdtek gyanakodni a Louisianai Voodo közösségre, melynek bár székhelye és tagjai titkosak voltak, vezetőjükről és két jobbkezéről pontosan tudták kicsodák.
A Csontorvos
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Szenegálban született, egészen fiatalon került New Orleansba mint rabszolga. Mindenki csak a "Csontorvos" néven ismeri, bár a gazdái Johnként hivatkoztak rá. John hamar eltudott menekülni a fogságból, és rövidesen megalapította a louisianai Voodoo közösséget. Sokan feltételezték róla, hogy ő terjeszti a kórságot. Azonban, kik ezt vallották, vagy eltüntek, vagy elhunytak. A hullákon azonban nem találtak fizikai vagy mérgezés általi sebeket, nyomokat. Talán mégis a mágia áll a háttérben?
Furcsa Nővér
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A "Furcsa Nővér" a Csontdoktor egyik leghűségesebb követője. Egykor Cora Beukesnek hívták, arcát eltakarták a jelölések és talizmánok, amelyek garantálják számára a biztonságos utazást ezen és a következő világon.
Felis
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az ördög cinkosai, léleklopók és rossz előjel - a macskákat régóta a sötét mágiával hozták összefüggésbe, Nika Felis pedig egy macskaféle ellenfél koponyáját viseli a fején, figyelmeztetésül másoknak, hogy ugyanolyan hatalmas képességekkel rendelkezik - és veszélyes. A pletykák szerint alakváltó, és John doktor kollégája.
1895, június. Az AVE(Amerikai Vadászok Egyesülete) beszállt a nyomozásba. Rengeteg orvos és lelkész próbált már segíteni a kárhozott lelkeken, kiket a ragály elragadott. Mindhiába. Ezek többé nem emberek, sokkal inkább egy démoni erő bábui. Sokan vannak, és veszélyt jelentenek az egészséges, jólelkű emberekre. A kutatások egy valamit azonban kimutattak; a puskapor hatásos ellenük. Az AVE szövetséget kötött Lousiana összes lakosával, s megígérte nekik, hogy visszakapják ami az övék, bármi áron.
Idézet Alessandro Guardini feljegyzéséből:
Eddig mindenféle vadállatra vadásztam. Tigrisek, krokodilok, elefántok... de semmi sem elégített ki igazán, mert a zsákmány mind egyszerűen ösztönből cselekedett, nem pedig gondolatból. Pusztán vadállatok... Túl könnyű megjósolni. Túl könnyű megölni... Amikor a tisztelt Szent Lipót vadászkastély tagja lettem, azt mondtam magamnak, hogy végre ez az, amit keresek. Prédát csinálni a világ legeredményesebb vadászából... Emberre vadászni állatok helyett... De nincs dicsőség a lövöldözős játékban néhány méterre a ketrecétől. Igazi készség volt benne... Rövid ideig azon gondolkodtam, hogy jogász legyek; fejvadász; utazni a mesés vadnyugaton és nyomon követni a bűnözőket. De nem, a bűnözőknek természetüknél fogva hülyének kell lenniük. Nem érdemes az eszemet a hülyékkel mérni.
Részlet Abdullah Bin Abdul Aziz feljegyzéséből: Nemrég érkeztünk meg a pogányok eme különös földjére. Lábunk még mindig azt hiszi, hogy a vízen van, noha az elménk ismeri és dédelgeti a szilárd föld létezését alatta. A számos vihar ellenére nem törődtünk saját jólétünkkel, mert Chingane megjósolta a halálomat a szárazföldön. Bár tudjuk, hogy őfelsége Azrail egyedül tudja, hol és mikor veszik el az életünket, tudjuk, hogy Chingane fedélzetét nem szabad figyelmen kívül hagyni. Lehetnek bűnösök, de bolondok nem. A karaván hosszú sorokban halad a főváros, New Orleans felé.
Részlet Rittmeister H. naplójából: Hála az Úr jóvoltából, egy szélkakassal való találkozás után új ösvényt vettem fel dél felé, a louisianai mocsarakba. Az aggasztó mesék, amelyeket ezen az isten háta mögötti helyen történt eseményekről hallottam, azt mutatják számomra, hogy egynél több hajónapló eltűnt. A következő napokban hátat fordítok Chicagónak, és ezért átjárót béreltem a Union Pacific Railway-vel Saint Louisba. Innen egy gőzhajóval megyek lefelé a Mississippi folyón, délebbre. Imádkozom, hogy a szűz, akinek a nevét a város viseli, adjon nekem haladékot, hogy keresésem sikeresen záruljon. Legalázatosabb szolgád, Rittmeister H.
