Veszélyes játék /JÁTÉK SOROZAT /

18. Rész

🖤 Péter szemszögéből: 🖤

1 hónappal a félévzárás előtt vagyunk, ami azt jelenti, hogy fél évet kibírtam Lídia osztályfőnökeként.

A kisebb hibákat elnézve egész jól elvoltunk egymás mellett.

Négy óra előtt kopogtak az ajtómon.

Tudtam, hogy Lídia az!

Elmosolyodtam!

- Nem erről volt szó! - mondtam, miután ajtót nyitottam

- Miről Tanár úr? - kérdezte és most tényleg látszott rajta nem tudja mire gondolok.

Élesen felnevettem, de próbáltam szigorú maradni. Hiszen ez egy játék.

- 4 óráról volt szó! 15:59 van még csak.

- Ohh pardon, akkor várjak itt egy percet? - kérdezte Lídia feltett kezekkel.

- Légyszíves Lídia! - mondtam kacér vigyorral az arcomon.

Csuktam volna be az ajtót, mikor megszólalt.

- Rendben! Esetleg nem tudja Márk Tanár úr telefonszámát? Addig felhívnám a hiányzás miatt! - nézett rám.

El fogott valami féle indulat...

Féltékenység!!

- Tudod mit, gyere be nyugodtan. - mondtam, majd szélesebbre nyitottam az ajtót.

- Tessék, Tanár Úr! - nyújtotta át a telefonját.

Meglepődtem... Észnél kell lennem, hogy minden az én szabályaim szerint történjen.

Leültünk a nappaliba, és elkezdtünk matekozni.

Lenyugodott a légkör körülöttünk, Lídia itta a szavaim, kérdezett, és csinálta, ahogyan mondtam. És én is higgadtan, segítőkészen újra magyaráztam, amit nem értett.

Rájöttem, hogy sokkal több lehetőség van ebben a lányba, ha foglalkoznak vele, mint amit kihasznál.

Három kemény órán át matekoztunk.

Már fájt a szemem, és Lídiát sem akartam terhelni.

- Mai napra szerintem ennyi. Ügyes voltál, menni fog. - mondtam, miközben a térdére tettem a kezem.

- Akkor én most pakolok, és megyek. - jelentette ki Lídia.

El kezdtem gondolkodni, nem akartam még elveszíteni. Akartam, hogy maradjon még.

Korgott egyet a hasam, valóban éhes vagyok.

- Maradj még egy picit, eszünk valamit, aztán elindulsz! - mondtam mosolyogva.

- Rendben!

- Van itthon csirkemell és saláta. - mondtam, napok óta nem voltam boltba.

Lehet jobb lett volna, ezentúl figyelek rá.

- Tökéletes! - jelentette ki Lídia egy mosollyal az arcán.

Leültünk és elkezdtünk enni.

- Jó étvágyat, Tanár Úr! - mondtam kacér mosollyal.

- Neked is, Lídia. - felelte Péter.

Majd bekapcsoltam a tv-t és Lídia felé nyújtottam a távirányítót.

- Keress addig valami filmet, míg eszünk. - feleltem

- Étkezés közbeni tv nézés mennyire meríti ki a minőségi idő kifejezést? - kérdezte nevetve.

Felnevettem!!

- Látom ezen az órán figyeltél! - mondtam nevetve.

Nem akarom soha, hogy hazamenjen.

- Add vissza, akkor én választok! - mondtam, majd a távirányítóért nyúltam.

Kerestem valami magyar filmet.

Egy idő után azt éreztem, hogy Lídia a vállamnak dől.

- Lídia fent vagy? - kérdeztem, picit megbökve, amire nem jött válasz.

Két dolog jöhet szóba, tényleg alszik vagy színlel.

Úgy döntöttem nem kelltem fel.

Óvatosan felálltam, a térde alá helyeztem a kezem és felemeltem, a szobám felé indultam. Óvatosan az ágyra helyeztem, és betakartam.

Tudtam, hogy ez oltári veszélyes dolog.

Mi van, ha a nővérem átjön? Vagy reggel valaki meglátja, hogy az én házamból megy ki??

Elalvás előtt ezeken gondolkoztam..

Nehezen aludtam el, hiszen nincs megszokva a kanapén alvás...

De a tudat mindennél többet ér, hogy Tóth Lídia az én ágyamban alszik!