Chaeyoung Choi egy borzasztó történet főszereplője,aki depressziós anyja miatt és apja kőszíve miatt. Rideg tekintetével őlni is képes lenne,de azt inkább a kezére hagyja...
Reggel az órám csörgésére ébredtem. Felültem az ágyamban,amikor eszembe jutott,hogy új suliba kell menjek. Gyorsan feláltam és a fürdőszobát céloztam meg,amikor kopogtak...
-Ki az?- kérdeztem unottan és fáradtan. -Hölgyem,apja megparancsolta,hogy szólja önnek,ma van az első napja az iskolában.-egyből rájöttem,hogy a szobalànyom. Igen van egy sajátom,aki nagyon hálás lehet nekem hisz megmentettem attól,hogy megöljék.
-Köszi,hogy szóltál-kiabáltam mégmindig a szobám és a fürdő ajtaja között,pizsamában. Ahogy befejeztem a mondatot,hallottam a halkuló lépteit. Ezért én tovább mentem.
Most éppen a fürdőben várok a csodára,de hamar elkell szomorodjak,hogy ez nem ilyen egyszerű. Ezért saját magam megfogom és a "gyönyörű" sebeimet letisztítom. Miután végeztem, a szekrényemhez megyek és kiválasztok egy egyszerű hosszú fekete pulcsit,amit sokszor hordok,bár kint van kicsit a vállam,de a célnak pont megfelel. Alá egy fekete pólót,egy fekete,s fehér kockás szoknyát és egy fekete zoknit. Felveszem a fekete csizmám aztán előveszem a fekete fegyvertartóm amit a pulcsim alatt eldugok.
Muszály mindig vinnem magammal egy pisztolyt,három kést,egy mini pisztolyt és kettő pengét. Ilyen egy maffia élete,ezért vannak hosszú pulcsiaim,hogy eldughassam őket.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Miután ezzel készen lettem elmentem a sminkes asztalomhoz,igen olyanom IS van. Leültem a székre és feltettem egy egyszerű fekete rúzst,macskaszemet húztam és szempillaspirált raktam magamra. Tudni kell rólam,hogy nincs más színű ruhám,sminkes stb. CSAK fekete. Elmentem a szekrényem tükréhez és megnéztem magam. Mikor tudatosult bennem,hogy nem látszódik ki egy vágás,seb,fegyver sem,kiindultam a szobámból. Miután kiléptem az ajtómon lementem a nappaliba és láttam,hogy a szolgám készített nekem reggelit és elkészítette a táskám. Megfogták a táskám és mielött kiléptem volna a házból meszólaltam.
-Mondtam,hogy reggelit ne csináljon,mert úgyse eszem meg.-mondtam a cselédnek. Ő csak motyogott egy "sajnálom"-hoz hasonlót és kiment én meg mentem utánna. Elindultam a suliba és csak mentem-mentem az óriási telkünkön és az erdőn keresztül. Addig amíg sikeresen kijutottam a telkünről.
Nos,sziasztok,kevesen sőt szinte senki sem olvassa a történetem,de én akkor is fogom folytatni és egy új sorozatot is írni. Remélem azért,ha valaki elolvassa tetszeni fog neki.
